Mindent borít a zöldáram
Lassan a múlttá válik a villamosenergia-ipar azon rendszere, amelyben az áramot a drágán épített, folyamatosan és azonos szinten termelő – de gyakran szabályozható – és a felhasználási helyekhez viszonylag közel lévő erőművek állították elő. Nagy beruházásigényük miatt ezek az erőművek monopolerővel bírtak, termékeik árát pedig jellemzően az adott kormányok határozták meg. Monopolhelyzetükből alig veszítettek a terület liberalizálása és fő tevékenységeiknek a kötelező szétválasztása után sem – minderről Georg Schett, a svájci–svéd ABB-csoport innovációért felelős elnökhelyettese beszélt a Világgazdaságnak azt magyarázva, miért állított mindent szinte teljesen a feje tetejére a megújuló energia hasznosítása, a leglátványosabban Németországban.
A nagyerőművek természetes monopóliuma azóta csökken, amióta nő a megújuló alapú áramtermelés súlya. A zöldáram azért hódít, mert viszonylag kis ráfordítással is előállítható, és mert a kormány támogatásának köszönhetően egyébként is a legolcsóbb áramtermelési formává vált. Eközben a csökkenő igények miatt csökken az előállított áram mennyisége és az ára is, még tovább nehezítve a háttérben a nagyerőművek megtérülését. A kiút az eddigitől eltérő, kapacitásalapú és piacorientált árazású áramértékesítés lehet, ami persze országonként más-más megoldást jelent.
Műszaki szempontból az történt, történik, hogy a nem folyamatosan működő és rosszul tervezhető termelésű berendezések kiszorítják a drágábban létrehozott, de rugalmasan működtethető kapacitásokat, a tetejébe pedig extra szabályozási terhet is rónak a villamosenergia-átviteli rendszerekre. E többletteher kezelhető drága energiatárolással vagy szabályozható tartalék erőművekkel, de Georg Schett a load managementben látja a jövőt. Ez egy olyan üzleti modell, amelyben az arra vállalkozó termelők és fogyasztók termelését, illetve felhasználását annak megfelelően állítják le vagy indítják be, ahogyan azt a villamosenergia-rendszer egyensúlya megkívánja. A siker kulcsa a megfelelő ármechanizmus kialakítása.
További gond, hogy több ezer kilométeresre nőtt az áram szállításának távolsága. Az északi-tengeri szélparkok áramát gyakran Olaszországba juttatják, esetenként olyan országok villamosenergia-rendszerén keresztül (és kerülőkkel), amelyek erre nem alkalmasak. Az európai villamosenergiarendszer-irányítók szervezete, az ENTSOE éppen ezért már modellezi a jelenséget, beazonosítja a szűk keresztmetszeteket, és kijelöli a fő fejlesztési feladatokat. Vizsgálja az egyen- és a váltóáramon történő szállítás ésszerű összekapcsolását is. Előírásai bekerülnek az érintett országok rendszerirányítóinak tízéves fejlesztési tervébe.
Fontos műszaki változás a termelés decentralizálódása is – főleg a sok napelem miatt –, ami főképp az kisfeszültségen szállító elosztó társaságokat érinti. Itt elsősorban arra kell felkészülni, amikor az egyszerre működő, sok napelem megterheli a hálózatot. Szerencsére védekezési módból is sok van.
Időben kell váltani
Vannak országok, ahol még csak most építik ki a villamosenergia-rendszereket, és telepítik a nagyerőműveket, de máshol – például Kínában és Indiában – jóval előrébb járnak. A területet kiszolgáló vállalatok közül a változásokra időben reagálók lehetnek a túlélők. Az ABB-nél e fordulatra 2003-ban került sor, amikorra a csoport megvált több korábbi üzletágától, és csak az energiára, valamint az automatizálásra összpontosított. Bár azóta érdemi irányváltás nem volt az ABB-nél, de időközben az energiaszegmensben a nagyobb hatékonyság érdekében különválasztották a termékeket és a rendszereket.
