Márciusig drágul a tej

Az Európai Unióra, sőt, a globális piacra is jellemző, hosszú ideje tartó keresleti viszonyok fűtik a tej árának emelkedését, amely a jelek szerint a következő fél évben is folytatódik. Az emelkedő periódus már több mint egy éve tart. A Tej Terméktanács már tavaly augusztusban előre jelezte, hogy a piaci tendenciákat figyelembe véve 6–9 hónapon belül jelentős keresleti piac alakulhat ki, ez pedig a felvásárlási árak, majd annak következtében a fogyasztói árak jelentős emelkedéséhez vezethet.

Az előrejelzés megalapozottnak bizonyult, az akkori figyelemfelhívás beigazolódott. A tavaly augusztusi kilogrammonkénti 79 forintos felvásárlási ár már decemberre meghaladta a 90 forintot, idén júniusra pedig elérte a 95 forintot. Azóta az áremelkedés töretlen, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közöltek szerint a nyerstej felvásárlási ára már elérte a 100 forintot.

Ehhez igazodva a terméktanács elnöksége – amely márciusban még 90 forintra becsülte az április 1-től március végéig kvótaév átlagos tejárát – két negyedévben is megemelte a tej felvásárlási alapárának éves átlagára vonatkozó prognózisát. Júliusban 94, szeptemberben pedig már 99 forintos átlagos árat becsült az elnökség a 2013 április elejétől 2014 márciusig tartó kvótaévre. „A tejár a kvótaév végéig előreláthatólag fokozatosan emelkedik, jelenleg 2014 március végére 105 forint körüli felvásárlási árat valószínűsítünk” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Lukács László. A Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója lapunknak hozzátette: „ezt az árat természetesen nem mi határozzuk meg, ám a jelenlegi folyamatokból ez következik. Ráadásul ezt a várakozást mind a termelők, mind a feldolgozók elfogadják.”

„A tejtermelők ezen az árszinten már nem veszteségesek. Bár nyereségük az üzemmérettől, a technológiától és sok egyébtől függ, az önköltségi árakat a mostani felvásárlási árak mindenképpen fedezik” – fogalmazott Lukács. A keresleti piac támasztotta folyamatos áremelkedéssel az ügyvezető igazgató szerint a tejiparnak is lépést kell tartania. „Ha a feldolgozók nem akarják elveszíteni az alapanyagot, kénytelenek drágábban megvenni” – fogalmazott.

A feldolgozók azonban már korában is egyértelművé tették: az alapanyagárak, a logisztikai költségek és a termék-előállításhoz kapcsolódó költségek növekedését a magyar tejipar már nem képes saját forrásaiból finanszírozni, ezért továbbhárítja a kereskedelemre. Ellenkező esetben az ágazat szereplői olyan mértékben lennének kénytelenek exportpiacokon értékesíteni termékeiket, amely már veszélyeztethetné a belföldi ellátás biztonságát – fogalmazott a Tej Terméktanács korábban.

Az áthárítás a hazai tejipari szereplőknek az elmúlt bő egy évben jobban sikerült, mint az élelmiszeripar más szereplőinek. A 2012 júniusát követő 12 hónapban az 1,5 százalékos tej 18,1, a trappista 21,8, a tejföl 18,7 százalékkal nőtt felvásárlási áraiban. A folyamatot a fogyasztói árak kisebb mértékben követték.

A folyamat Lukács szerint folytatódik. „Az Európai Unió egészére jellemző keresleti piac esetén a kereskedők is kénytelenek követni a tendenciát, és magasabb áron megvásárolni az árut a feldolgozóktól. Ez a fogyasztói árak növekedéséhez vezet, amelyet némileg tompíthat néhány kereskedelempolitikai lépés. Hosszabb távon az áremelkedést csak az segíthetné elő, ha a tervezett hústermékekhez hasonlóan a tej és tejtermékek is a kedvezményes áfakörbe kerülnének” – tette hozzá.

Jobb árak, kevesebb tej?

Az árak növekednek, de a tejtermelés mennyiségekben nem tükrözi ezt a folyamatot. „A termelők számára kedvező árfekvés ellenére a tejtermelés volumene nem fog nőni a következő időszakban, a termelők ugyanis döntően nagyüzemek, a jelenleg a földtörvényben megfogalmazott szabályok és a közhangulat pedig nem kedvez a gazdasági társaságoknak” – jelentette ki a Világgazdaságnak Raskó György. Az agrárközgazdász szerint a földtörvényben foglaltak a közeljövőben jelentős földvesztést eredményezhetnek. „Emiatt a tehénállomány nem nőni, hanem csökkeni fog” – fogalmazott az agrárközgazdász.