VILÁGGAZDASÁG Network

Mozilla Firefox alatt kezdőlapnak

×

Mozilla Firefox böngésző alatt, úgy tudja a VG.hu-t kezdőlapnak állítani, hogy az egér bal gombját nyomva tartva a címsor mellett levő VG ikont ráhúzza a kis házikó ikonnal jelölt kezdőlap gombra.

Belépés

×



Elfelejtett jelszó »

VÁLLALATOK / SZOLGÁLTATÁS

Bojár Gábor a napi ügyek helyett ma már a stratégiai döntésekkel foglalkozik, és azt szeretné elérni, hogy saját lábra álljon az általa alapított képzési intézmény

Cégalapítóból egyetemalapító

2012. 9. 19. 05:00|Utolsó módosítás: 2012. 9. 22. 14:00|Vállalatok » Szolgáltatás
A fékek és ellensúlyok rendszere arra való, hogy jól megfontolt döntésekre késztessék az aktuális hatalmat. És aki az alig formálódó demokratikus gondolkodásmódot csírájában elfojtja, az nem hibát, hanem történelmi bűnt követ el az ország ellen – vallja Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója.

Mik ezek?

×

A sorban látható gombokkal a webes közösségi hálózatokon - Facebook - fejezheted ki egy kattintással tetszésedet vagy
oszthatod meg a cikkel kapcsolatos véleményedet ismerőseiddel.

"Tetszik" / "Like" gomb. Ezzel a gombbal a Facebookon fejezheted ki tetszésedet a cikkel kapcsolatban - üzenőfaladon
egyszerűen csak annyi jelenik meg, hogy kedveled ezt a cikket. Ha most éppen be vagy jelentkezve a Facebookra, akkor azt is
látod, hogy ismerőseid közül valakinek tetszett-e már ez az írás. Ha nem vagy bejelentkezve, a gomb megnyomása után ezt
egyszerűen megteheted. (Ez a gomb tényleg csak egy szimpla tetszésnyilvánítás - ha a cikkel kapcsolatban egyből véleményt is
megosztanál, akkor használd a cikk alatti szürke hátterű sorban található "Facebook" feliratot.)

A felugró ablakban beírhatod véleményedet is, és ha épp nem vagy bejelentkezve, egyben azt is megteheted.

– Harminc éve alapította a Gra­phisoftot, amely anyagi, erkölcsi sikert hozott önnek.
– Meg rengeteg buktatót, s ezeket kezelni kellett. A mérleg persze egyértelműen pozitív.

– Pár évvel ezelőtt mégis eladta egy német befektetőnek. Miért?
– Ez az élet rendje. Az a XIX. században volt szokás, hogy az ember gyarapítja, fejleszti a cégét, majd a gyermekeire hagyja. Én nem akarom tőlük azt az örömöt elvenni, hogy maguk építsék fel a pályájukat, jövőjüket vagy éppen saját cégüket.

– Kiöregedett?! Most is nagyon aktív.
– Kollégáim szerint a Graphisoftnál töltött évek duplán számítanak. Akkor úgy éreztem, elegem van abból a nagyon intenzív napi operatív munkából, amit 30 évig végeztem. Más jellegű feladatokra vágytam. Most 63 éves vagyok, amikor eladtam, 58 voltam. Vannak olyan cégvezetők, akik sokkal tovább kezükben tartják az operatív vezetést is, én nem ilyen vagyok. De a legfontosabb az volt, hogy a cég tovább fejlődjön. Ehhez viszont azon a szinten már olyan tudás, tapasztalat kellett, ami bennem nem volt meg. Nekem a legnagyobb korlátom és erősségem az volt, hogy én mindent a Graphisoftban találtam ki, tanultam meg.

– Ilyenkor az is megoldás, hogy külső tőkét von be az ember, s nem adja el az egész céget. Ebben nem gondolkodott?
– Nem. Tőke nem kellett, mindig elég profitábilis volt a cég. Sőt, az volt a gyengéje, hogy nem tudta elég jól használni a rendelkezésére álló tőkét. A vállalatvásárlásaink nem hozták a remélt eredményt. Próbálkoztam azzal, hogy külső, tapasztalt cégvezetőt alkalmaztam, de abban a szituációban nem éreztem jól magam. Aktív ember vagyok, számomra nem elég, hogy csak nézegessem, más hogyan irányítja a céget.

– Az „ős Graphisoft” mellett létrejött a Graphisoft Park. Meg akart valamit őrizni az eredeti cégből?
– Itt továbbra is főtulajdonos vagyok. S mivel tőzsdén jegyzett cégből vált ki, a kistulajdonosok felé a korrektség úgy kívánta meg, hogy tőzsdén tartsuk. Kicsi, de ott van.

– Ebben a cégben is ön az elnök. Innen nem öregedett ki?
– Az ember általában törődik a tulajdonával, nem? Az igazság az, hogy a napi ügyekben itt sem vagyok aktív, a nagyobb üzleti partnerekkel folytatott tárgyalásokban viszont igen. Vagyis míg a másik cégben kapcsolattartó, a tapasztalatait átadó „öreg” vagyok, itt belefolyok a nagyobb üzletek megkötésébe vagy éppen a stratégiai kapcsolatok kialakításába. De ami most leköti az időmet, az az oktatás, az Aquincumi Technológiai Intézet.

– Ez most az ön szíve csücske?
– Nevezhetjük így is. Ez is jó példa lehet arra, hogy az ember kitalál valamit, egy darabig – mondjuk 30 évig – nagyon aktívan részt vesz a megvalósításban, a működtetésben, s utána inkább már tanítja. Ez utóbbira szolgál a nagyképűen egyetemnek nevezett intézet, amely valójában amerikai diákoknak egy-egy szemeszterre nyújt nagyon fókuszált képzést a szoftvertudományban. 2010-ben túljutottunk a kísérleti fázison, most szeptemberben már a negyedik szemeszter indul.

– Ez is lehet majd akkora siker, mint amilyen a Graphisoft volt?
– Milyen értelemben? Anyagilag biztosan nem, ez úgynevezett social enterpreneurship, azaz társadalmi vállalkozás. Hatásában viszont akár nagyobb is lehet, hiszen egy új szoftvermérnök generációt próbálunk meg jobb termékek készítésére tanítani. Én ezen nem akarok pénzt keresni, itt az értékteremtés a lényeg. Irreális lenne, ha azzal a céllal alapítottam volna, hogy ugyanannyit nyerjek rajta, mint a Graphisofton.

– De azért a betett pénzét csak vissza akarja kapni?
– Még azt sem. Amennyit beletettem, benne van, benne marad. Azt szeretném, hogy lábra álljon, képes legyen önállóan működni. Nincs osztalékcél.

– Fontos, hogy ez elitképzés legyen?
– Máshoz nem értek. Én a Graphisoftban egyetlen dolog marketingjét tanultam meg, hogyan lehet eladni valamit, ami a saját kategóriájában a legdrágább és a legjobb. Megpróbáltuk mi is előállítani az ArchiCad tömegverzióját, ami akár jobb üzlet is lehetett volna, de ez nem ment. Kiderült, ugyanaz a cég nem tud ugyanabból tömeg- meg csúcsterméket is előállítani, piacra vinni. Ez két különböző kultúra. Pedig szépen elképzeltük, milyen jó lesz, ha majd az amerikai háziasszonyok a mi 50 dolláros szoftverünkkel tervezik a lakásukat. Belebuktunk, vesztettünk egy csomó pénzt, de megértettük: egy brandnek értéke van, ha már egyszer csúcsterméknek vezettük be, nem lehet tömegesíteni.

– Mikor mondja azt, hogy sikerült ez a vállalkozása is?
– Ha 50–100 között lesz szemeszterenként a létszám. És ha a világon – vagy legalábbis a legjobb amerikai egyetemeken – ismerik, elismerik. Nem példa nélküli, amit kitűztem. Érdemtelenül kevés publicitást kap Magyarországon egy másik magyar kezdeményezés, amelyet az elődünknek tekintünk: ez a Budapest Semesters in Mathematics. Ők 1985-ben kezdték el, amerikai diákoknak fél évig matematikát oktatnak Budapesten. Az amerikai matematikus társadalom 10 százaléka vett részt e képzésben, és büszke erre. A magyar matematikusoknak sokkal jobb a hírük a világban, mint mi feltételezzük. Szeretünk büszkélkedni a Nobel-díjasainkkal. Ők azonban nem Magyarországon szerezték e díjat. A nagy magyar matematikusok többsége itthonról lett világhírű.

– 1998-ban a Wall Street Journal beválasztotta önt Közép-Európa tíz legsikeresebb vállalkozója közé. Mit gondol, az ATI-vel újra elérhető ilyen elismerés?
– Miért ne? A tudomány és az üzleti szféra közötti hídépítésben a legjobbak lehetünk. Erre óriási az igény, egyelőre mégsem tudta igazán jól senki megteremteni. Amerikában van a leginkább piacorientált oktatás, de minden piaci alapon működő egyetem tömegoktatást végez. Elitképzést adó for­profit egyetem nincs. Sőt, mintha irtóznának is a „profit” szótól, mintha ez a felsőoktatásban csúnya valami lenne. Miért? Ez gyenge pontja a felsőoktatásnak. Úgy jönnek ki a mérnökök az egyetemről, hogy nem a felhasználók kegyét akarják megnyerni, hanem a másik mérnökét. A siker titka: olyan pályát válasszon egy fiatal, amely a személyes adottságaihoz a legjobban illik. Én például rosszul választottam. Tudós szerettem volna lenni, pedig annak rossz lettem volna.

– Nem panaszkodhat, sikeresen pályát módosított.
– Elmúltam már 30 éves, amikor rászántam magam. Lehetett volna előbb is, ha valaki hamarabb rávezet, mire jó az, amiben én jó vagyok.

– Feltűnő, különösen az utóbbi 1–2 évben, hogy mennyire aktivizálta magát a nyilvánosságban.
– Inkább azt mondanám, az elmúlt két évtizedben. A rendszerváltás óta közéleti érdeklődésemet s véleményemet nem rejtettem véka alá. Akkor írok, ha úgy érzem, lehet valami hatása az érveknek, a szavaknak. Amikor erre nem látok esélyt, hallgatok. A kormányváltás után jött egy kemény lerohanás. Úgy éreztem, bármit írok, csak falra hányt borsó lenne ezzel a hatalmas lendülettel szemben. Elhallgattam. Mit szóljak? Le kell egy kicsit csillapodni, hogy az emberek újra elkezdjenek gondolkodni.

– És most jött el ez az időszak? Megtörtént a lecsillapodás?
– Most talán megint van esély a józan gondolatokra. 2010-ben nem volt. Akkor az emberek annyira elkeseredettek voltak az előző nyolc év kormányzati szerencsétlenkedése meg korrupciója miatt, hogy mindent jobbnak láttak. A változás rózsaszínben érkezett. Kellett egy kis idő, hogy felfedezzék, cseberből vederbe kerültünk.

– A Világgazdaságnak júniusban volt egy konferenciája Korrupció nélkül is van üzlet címmel, amelyen az ön egyik kijelentése keltette a legnagyobb visszhangot. Azt mondta, a korrupció új formája van terjedőben, mégpedig hogy bizonyos üzletek fejében tulajdonrészeket kell átengedni.
– Sok ilyen esetről hallok. Most már nem az a fajta korrupció a divat, hogy visszakérünk a közbeszerzésből 10 százalékot, hanem beszállunk a cégbe 30 százalékkal. S utána ez a társaság megnyeri a közbeszerzést. Ez nagyon durva. Főleg azért, mert nincs belőle menekülés. És ami a legnagyobb baj, hogy ezzel a versenyt kiiktatja az üzleti világ egy-egy területéről. Nem a pénz elvesztése a legkárosabb, hanem az elvesztett versenyképesség. Ha jobb sorsra érdemes vállalkozások tartósan hozzászoknak ahhoz, hogy nem minőségi munkával és szolgáltatással tudnak nyerni, hanem korrupcióval, akkor a legnagyobb vesztes maga a vállalkozás lesz, hiszen elfelejti – vagy soha nem is tanulja meg –, hogyan lehet valódi piacon valódi versenyben boldogulni. És ez nem csak az adott vállalat baja, az egész ország versenyképességének a tragédiája.

– Rengeteg új, ígéretes kisvállalkozás van, amelyek már a határon túlra is eljutottak, vagyis sikeresek.
– A belső igény azért létezik. Sokan vannak, akik azt mondják, köszönik, az itthoni szokásokból nem kérnek, inkább az exportpiacon próbálnak boldogulni, s személyes becsvágyból és tisztességből – de még inkább, mert hosszabb távon gondolkoznak – másként csinálják. Ilyen sok van. De olyan is sok van, amelyik nem ilyen. És ha a belső piacon is hozzászoknának a cégek ahhoz, milyen is az igazi verseny, akkor összességében lenne versenyképesebb a gazdaságunk, s nem csak egy-egy sziget alakulna ki. Versenyképes gazdaság nélkül ez az ország nem fog egyről a kettőre jutni.



– Milyenek a magyar gazdaság kilátásai?
– Ami a gazdaságpolitikában történik, az a dilettantizmus csúcsa. És ez a kisebbik rossz, a nagyobb baj a demokratikus tudat felszámolása. A demokratikus gondolkodásmód, a demokratikus intézményrendszer épphogy csak kezdett volna meggyökeresedni nálunk, és még tele volt betegséggel. Évtizedek kellettek volna, míg az emberek agyában tudatosul, mennyire fontos a hatalom korlátozása, ellenőrzése, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét nem véletlenül találták ki. Százmilliárdokat dobunk ki feleslegesen, kapkodásból és hatalmi gőgből. Egy reményem azért maradt. Ez egy kreatív nép. Annyi mindent túlélt már.

Az interjú teljes terjedelmében
a Manager Magazin szeptemberi számában olvasható.

Szerző: Kocsi Ilona
Tetszett a cikk? Ossza meg!

A cikk küldése e-mailben

×
Cikk címe:
Cégalapítóból egyetemalapító
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:

Mehet

A *-al jelzett mezők kitöltése kötelező!

HOZZÁSZÓLÁSOK

  • 1. kuszkusz012012. 9. 23. 12:07

    "A demokratikus gondolkodásmód, a demokratikus intézményrendszer épphogy csak kezdett volna meggyökeresedni nálunk, és még tele volt betegséggel. Évtizedek kellettek volna, míg az emberek agyában tudatosul, mennyire fontos a hatalom korlátozása, ellenőrzése, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét nem véletlenül találták ki."

    Ejnye-bejnye!

    Nem emlékszünk már 1989-re amikor Németh Miklós személyisége, mentalitása, gondolkodásmódja katartikus hatású volt a lakosság óriási hányadára?

    Nem emlékszünk rá, hogy egy jó kormány, egy tisztességes miniszterelnök, egy tehetséges és érdemes kormánygarnitúra milyen fantasztikus hatással van az országra?

    Ahelyett, hogy emlékeznénk és gondolkoznánk ostoba néplenézést mantrázunk?!

    Az egy más kérdés, hogy ezután borzalmas és rémes kormányok váltogatták egymást.


    "Százmilliárdokat dobunk ki feleslegesen, kapkodásból és hatalmi gőgből...."

    Mi ez a királyi többes? Én pl. biztosan nem dobtam ki még egymilliárdot sem a hivatkozott hatalmi gőgből.

    Talán Orbán cica csinálja ezeket, nemde?

    Akkor meg nem a királyi többes a helyes megközelítés. Az nem bátorság, hogy a miniszterelnök sajátos jelleméből fakadó katasztrófákat ráteríted az egész lakosságra.

    Az gyávaság.

    A gondolkodás és a kifejezésmód gyávasága.

    Jelentem a moderátornak!
  • Jelentem a moderátornak! ×

    Cégalapítóból egyetemalapító


    "A demokratikus gondolkodásmód, a demokratikus intézményrendszer épphogy csak kezdett volna meggyökeresedni nálunk, és még tele volt betegséggel. Évtizedek kellettek volna, míg az emberek agyában tudatosul, mennyire fontos a hatalom korlátozása, ellenőrzése, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét nem véletlenül találták ki."

    Ejnye-bejnye!

    Nem emlékszünk már 1989-re amikor Németh Miklós személyisége, mentalitása, gondolkodásmódja katartikus hatású volt a lakosság óriási hányadára?

    Nem emlékszünk rá, hogy egy jó kormány, egy tisztességes miniszterelnök, egy tehetséges és érdemes kormánygarnitúra milyen fantasztikus hatással van az országra?

    Ahelyett, hogy emlékeznénk és gondolkoznánk ostoba néplenézést mantrázunk?!

    Az egy más kérdés, hogy ezután borzalmas és rémes kormányok váltogatták egymást.


    "Százmilliárdokat dobunk ki feleslegesen, kapkodásból és hatalmi gőgből...."

    Mi ez a királyi többes? Én pl. biztosan nem dobtam ki még egymilliárdot sem a hivatkozott hatalmi gőgből.

    Talán Orbán cica csinálja ezeket, nemde?

    Akkor meg nem a királyi többes a helyes megközelítés. Az nem bátorság, hogy a miniszterelnök sajátos jelleméből fakadó katasztrófákat ráteríted az egész lakosságra.

    Az gyávaság.

    A gondolkodás és a kifejezésmód gyávasága.

    Biztonsági kód
    A fenti képen látható ellenőrzőkód:

Tisztelt Látogatónk!

 

Ha hozzá kíván szólni cikkeinkhez és még nem regisztrálta magát, ide kattintva megteheti.

Adatai megadása után a belépéshez szükséges jelszavát emailben küldjük el Önnek.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

A hozzászólás mező nem fogad be HTML kódot, a sortöréseket automatikusan törli.
A képen látható ellenőrzőkód:
captcha
MEHET

Hozzászólásával együtt IP címe is rögzítésre kerül.

Részletes moderálási szabályzatunkat itt olvashatja.

  • Képgalériák
  • Videogalériák
  • Felállították az emlékművet a Szabadság téren - Fotó: Kallus György

  • Tündér Ilona játszótér megnyitója a volt Vidámpark területén - Fotó: Vémi Zoltán

  • VG konferencia: Tudatos és gazdaságos vezetés - az utakon, és az üzleti életben - Fotó: Kallus György

  • Az Oszággyűlés plenáris ülése - fotó: Kallus György

  • Az Országgyűlés rendkívüli plenáris ülése - Fotó: Kallus György

  • Végleg bezárt a Józsefvárosi Piac - Fotó: Kallus György

Előző
Következő
  • Túlteljesített a Magyar Telekom

    Túlteljesített a Magyar Telekom

  • Ezért van romokban Spanyolország gazdasága

    Ezért van romokban Spanyolország gazdasága

  • Így állnak a legnagyobb gazdaságok

    Így állnak a legnagyobb gazdaságok

  • Magyar a világ két legjobb bárja

    Magyar a világ két legjobb bárja

  • Bóvliba vágtak minket - vox pop

    Bóvliba vágtak minket - vox pop

Előző
Következő