Az EU 2019-ben vezette be a közvetlen külföldi tőkebefektetések átvilágításáról szóló szabályozást. A döntést nagyrészt a németországi Kuka Robotics high-tech vállalat 2016-os kínai felvásárlása váltotta ki, így az egész kezdeményezés kezdettől egyfajta Kína-ellenes színezetet kapott. A szabályozás szerint a beruházást elnyerő tagország joga eldönteni, mely FDI-projekteket ellenőrzi, hagyja jóvá vagy blokkolja. A mostani brüsszeli javaslat ezen nem változtat, viszont erősítené a tagállamok és a bizottság közötti koordinációt, annak érdekében, hogy kezelhetőbbek legyenek a beruházásokkal kapcsolatos, az unió egészét érintő biztonsági kockázatok. Lényeges elem továbbá, hogy a javaslat kiterjeszti az átvilágítás hatályát az EU-ban működő, de külföldi jogalany által ellenőrzött befektetőkre. Emellett az unió erősíteni kívánja a kutatás biztonságát, hogy a kettős felhasználású technológiák ne szivároghassanak ki rivális ország vállalataihoz. Konkrétumként egyelőre egy tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat említhető, ami nem kötelező érvényű, és végrehajtása teljes mértékben a tagállamok döntésétől függ.
Összességében tehát Brüsszel javaslatai alapvetően nem gátolják, hogy Magyarország továbbra is számottevő kínai FDI-projekteket nyerjen el, vagy hogy kínai és magyar vállalatok, kutatóműhelyek működjenek együtt az innováció terén. Az unió elsősorban a stratégiai szektorokban megvalósuló vállalati felvásárlások miatt vezette be annak idején a befektetések monitorozását, Magyarországra pedig az elmúlt időszakban főként zöldmezős kínai beruházások érkeztek. Még ha a brüsszeli kontroll várhatóan erősödni fog is a következő években, ezek a projektek kisebb eséllyel kerülhetnek az unió célkeresztjébe, mint például egy európai technológiai cég felvásárlása.
Ezzel együtt mégis érdemes kiemelni, hogy Brüsszel legújabb kezdeményezése egy újabb jele a gazdaságbiztonság és a nemzetbiztonság összekapcsolódásának. Ez utóbbi hagyományosan nemzetállami kompetencia, ezért a bizottságnak nem lesz könnyű rávennie a tagállamokat, hogy kövessék az ajánlásokat, és támogassák a javaslatcsomagban megjelölt irányba mutató jogalkotást. Ez azt jelenti, hogy bármilyen szintű gyakorlati megvalósulás várhatóan lassan és körülményesen fog csak végbemenni.
Mindezek ellenére Brüsszel javaslatai ismét ráirányítják a figyelmet arra, hogy a gazdaságbiztonság az uniós politikai napirend egyre fontosabb témájává válik, aminek messzemenő következményei lehetnek a magyar konnektivitási stratégia megvalósítására nézve is.
Hazánknak számítania kell arra, hogy a 2024–2029-es időszakban Brüsszel minden bizonnyal lépéseket fog tenni az uniós gazdaságbiztonsági kapacitások és eszközrendszer kialakítása terén, és várhatóan élénkülni fog a diskurzus a döntéshozatali mechanizmusról, struktúrák és intézmények létrehozásáról. Tekintettel arra, hogy Japán miniszteri posztot hozott létre a gazdaságbiztonsági kérdések kezelésére, az USA-ban pedig 2023 novembere óta külön állami testület foglalkozik az ellátási láncok ellenálló képességével, nem lenne meglepő, ha hamarosan az EU-ban is bizottsági biztos vagy egy új testület venné kézbe a témát.
Minden jel arra mutat, hogy a következő években egy új egyensúly keresése fog zajlani, amelynek során az országok a globális együttműködés előnyeit egy sokkal erősebb biztonsági háló mellett akarják kihasználni.
A növekedési stratégiákba meghatározó tényezőként fog beépülni a biztonság és az ellenálló képesség iránti igény. Hazánk szempontjából kiemelten fontos kérdés, hogy a magyar konnektivitási stratégia összhangba hozható-e ezzel az új paradigmával. Mivel Kínától Japánon át az USA-ig a világgazdaság nagy erőközpontjai egyaránt a gazdaságbiztonságot erősítő stratégiákat alkotnak és valósítanak meg, így hazánknak fel kell készülnie arra, hogy az EU is ezen az úton fog haladni, amivel érdemes adottságként számolni. Amennyiben ez a stratégia elősegíti az ellátási láncok kiegyensúlyozottabbá tételét, az európai gazdaság ellenálló képességének növelését a külső zavarokkal szemben, akkor a folyamat a magyar gazdasági érdekeket is szolgálja, és a stratégia ezen elemeit célszerű támogatnia hazánknak. Ezenfelül a gazdaságbiztonságot és az ellenálló képességet erősíti a külső kapcsolati háló diverzifikációja is, ami egyáltalán nem ellentétes a magyar érdekekkel. Ugyanakkor az uniós gazdaságbiztonsági törekvések legnagyobb veszélye a magyar konnektivitási stratégia szempontjából, hogy tovább nehezednek a magyar–kínai gazdasági kapcsolatok építésének külső körülményei. A magyar külpolitika ezt a negatív hatást valószínűleg nem tudja teljes mértékben kivédeni, ezért észszerű kompromisszumként érdemes egy olyan uniós gazdaságbiztonsági stratégiát támogatnia, amely mentes az amerikai nagyhatalmi érdekektől, és csupán azokra az ipari szegmensekre fókuszál, amelyeket a világgazdaság többi meghatározó országa is védőhálóval vesz körül.
