Az Egyesült Államokba a Biden-adminisztráció kevesebb mint három éve alatt mintegy 4 millió illegális migráns érkezett. Ezek közül 1,5 millió migránst nem is sikerült elfogni a határon. A többiek menedékkérelmet adtak be. Az illegális határátlépők túlnyomó része a mexikói határon keresztül lépett be az Egyesült Államok területére. A növekvő nyomás miatt az illegális migráció az egyik fő téma lesz a 2024-es amerikai elnökválasztáson. (Már most az egyik fő téma a republikánus előválasztáson.)
Európában ezzel szemben a 2015-ös nagy megugrás után – 2015-ben több mint 1 millió illegális migráns érkezett az területére – az évente illegálisan érkező menekültek száma folyamatosan csökkent, 2020-ban elérte a mélypontját 97 ezer fővel, azóta viszont újra évről évre nő, 2023-ban túllépte a 250 ezret. Ezek azonban csak a regisztrált menedékkérők. Azoknak, akiknek sikerült a határokon áthaladva észrevétlenül megérkezniük az általuk kiválasztott EU-s célországba, majd ott feketén élni és pénzt keresni, nem látja a Frontex rendszer.
Első pillantásra tehát úgy tűnik, hogy az illegális migráció tekintetében Európa lényegesen kedvezőbb helyzetben van mint az Egyesült Államok, hiszen a határait érő migrációs nyomás évente nagyságrendileg kisebb mint Amerikában. (Az illegális migrációnak vannak egyéb célországai is a Földünkön, például a Dél-afrikai Köztársaság vagy Ausztrália. Ezek azonban csak mellékhadszíntérnek számítanak Európa és az Egyesült Államok mellett.)
Ez azonban csak a jelenlegi csalóka helyzet. A jövőt tekintve Európa a következő évtizedekben lényegesen nagyobb migrációs kihívásokkal fog szembenézni, mint az Egyesült Államok.
Miért?
Az Egyesült Államokba érkező illegális migránsok túlnyomó többsége latin-amerikai származású.
A latin-amerikaiak mellett eltörpül a máshonnét érkező migránsok száma. A 2019 októbere és 2023 júniusa között az Egyesült Államokba belépő illegális migránsok 80 százaléka latin-amerikai országból származott.
A latin-amerikai és a karib-tengeri országok termékenységi rátája (született gyermekek/nő) azonban jelentős mértékben visszaesett az elmúlt 30-40 évben. Mára már nem éri el a népességfenntartáshoz szükséges 2,1 átlagos gyerekszámot sem. Miközben még 1980-ban is 4,2 született gyerek jutott egy latin-amerikai anyára, 2023-ra már csak 1,8 gyermek. Ez a mutató már nem sokkal magasabb mint sok európai országé.
Közben a latin-amerikai társadalom is átalakul. A városi lakosság aránya elérte 2023-ra a 84 százalékot. 1980-ban az átlagéletkor 18,7 év, 2023-ban viszont már 31 év volt Latin-Amerikában. (Európában ez jelenleg 42 év.) Idős emberek pedig jellemzően már nem fognak nekivágni a bizonytalanságnak és a messzi, és veszélyes zöldhatárnak.
A demográfusok többsége a következő 30 évben ugyan még mindig további enyhe népességnövekedést jelez Latin-Amerikában (bár folyamatosan lefelé korrigálva a saját növekedési előrejelzéseit), ennek üteme azonban lényegesen lassabb lesz mint a korábbi évtizedekben.
2050-től Latin-Amerika népessége már fogyásnak indul majd. Több mint 100 millió fővel fog csökkeni a népesség 2050 és 2100 között.
A fentiekből következik, hogy az Egyesült Államokra nehezedő déli demográfiai nyomás – ami náluk évtizedek óta a fő iránya az illegális migrációnak – jelentős mértékben enyhülni fog a következő évtizedekben.
Az Egyesült Államok keleti és nyugati határait pedig kiterjedt és széles óceánok védik. Északról, Kanada felől pedig szintén nem várható migrációs roham.
Európa helyzete viszont teljesen más. Az igazi migrációs krízis még csak most fog következni az öreg kontinensen.
Miért?
Az Európába érkező migránsok többsége Afrikából (arab országok és fekete-afrikai országok) vagy a szegényebb ázsiai országokból (Afganisztán, Pakisztán, Banglades) érkezik.
Ezeknek az afrikai és ázsiai országoknak a jelenlegi és jövőbeli népesedési mutatói azonban teljes mértékben eltérnek a latin-amerikai országokétól.
Az arab világban ugyan a termékenységi ráta 3 gyermek köré csökkent 2023-ra, de még így is jelentős népességnövekedés várható 2050-ig. 2050-ig az arab országok lakossága 500 millióról mintegy 724 millió főre fog nőni.
Az arab világ és Európa lakosságának az egymáshoz viszonyított aránya már valójában az elmúlt évtizedekben teljesen megváltozott. Németország lakossága 1960-ban például 73 millió, Egyiptomé 27 millió fő volt. 2022-ben Németországban 84 millió, Egyiptomban már 111 millió fő élt.
Az ázsiai illegális migránsokat kibocsátó országok népessége is dinamikusan növekszik majd.
Az igazi népességrobbanás azonban még délebbre, Fekete-Afrikában várható.
A következő évtizedekben hihetetlen mértékben meg fog nőni Fekete-Afrika lakossága. Fekete-Afrika népességnövekedése jelenleg háromszor gyorsabb mint a Föld összes többi részén. Bolygónk 2022 és 2050 közötti népességnövekedésének több mint a fele fog a fekete afrikai régióból származni. 2100-ban a Föld lakosságának már a harmada fekete-afrikai származású lesz.
A termékenységi ráta a fekete-afrikai régióban még most is 4–6 gyermek körül van és becslések szerint csak 2100 körül éri el majd a 2,1-es szintet. Vagyis addig itt a lakossága folyamatosan nőni fog, miközben a társadalmuk – ellentétben az elöregedő Európával – továbbra is fiatal marad.
Jelenleg a Földünk 10 legnagyobb termékenységű országában csupa fekete-afrikai ország van. (És a második tízben is csak egyetlen egy ázsiai ország van.)
A fekete-afrikai országok kivándorló tömegeinek a migrációs célállomása nem Amerika, nem is a gazdagabb ázsiai vagy közel-keleti országok, hanem – jórészt a Líbián vagy Marokkón keresztül – az európai kontinens.
Fekete-Afrika népessége a jelenlegi 0,9 milliárd főről 2050-re 2,1 milliárd főre, majd 2100-ra 3,1 milliárd főre nő.
Ha az egész afrikai kontinenst vizsgáljuk (az arab országokkal együtt), akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi 1,47 milliárdos afrikai népesség 2050-re eléri a 2,5 milliárd főt, majd 2100-ra a 4,2 milliárd (!) főt. Ez valódi népességrobbanást fog jelenteni a XXI. században, hiszen a 2000-ben még 818 milliós afrikai népesség 100 év alatt csaknem 3,4 milliárd fővel nő majd.
Közben az ázsiai kontinens népessége is növekszik majd 628 millió fővel, elérve az 5,3 milliárd főt 2050-ra. 2100-ban tíz emberből nyolc ázsiai vagy afrikai származású lesz a Földünkön.
Európában viszont a következő évtizedekben népességszám stagnáció várható, annak ellenére, hogy folyamatos marad a migráció az öreg kontinensre.
1950-ben Európa lakossága majdnem két és félszer akkora volt, mint Afrikáé. 2100-ban Európa lakosságát már csak 639 millió főre becsülik, miközben Afrika népessége csaknem hétszer nagyobb, 4.2 milliárd fő lesz.
A népesedési arányok felborulása – Afrika mellett beleszámítva a délkelet-ázsiai országok népességének a növekedését is – kezelhetetlen helyzetet teremthet Európa mint célkontinens számára.
A jelenlegi kicsi – és még kezdetinek számító migrációs – hullámok után tömegek kelhetnek útra a következő évtizedekben Észak felé. Különösen egy olyan helyzetben, amikor a globális felmelegedés hatására egyre élhetetlenebbek lesznek az Egyenlítő környéki területek. Ráadásul a fekete-afrikai térség a világ legszegényebb és leginstabilabb régiója, ahol egymást érik az erőszakos hatalomváltások, nyelvi és vallási ellentétek, etnikai tisztogatások. A fekete-afrikai lakosság jelentős része jelenleg nem jut megfelelő táplálékhoz, vízhez, oktatáshoz és egészségügyi rendszerhez.
Európa földrajzilag is sokkal nehezebb helyzetben van, mint az Egyesült Államok. A vékony Földközi-tenger nem jelent igazán megfelelő védelmet – Líbia felől Olaszországba tartó migránsok ezt a tengeri akadályt már most is leküzdik – miközben Európa a Gibraltári-szoros és a Balkán felől is sebezhető.
Az Európai Unió és az európai társadalom jelenleg nincs felkészülve arra, ami a következő évtizedekben a kontinensünket várhatja. Évente több tízmilliós nagyságrendben érkezhetnek teljesen más kultúrájú, vallású migránsok Európába a következő évtizedekben.
Európának ezért mielőbb radikális lépéseket kellene tennie az illegális migráció megfékezésére.
Ha nem történik jelentős érdemi korrekció az Európai Unió migrációs politikájában és határvédelmében, akkor már 2050 körül társadalmi katasztrófa – először a Libanon-szindróma szerűen széteső európai államok, majd egy késő Róma kori civilizációs összeomlás – várható Európában.
