A vertikálisan felszálló és leszálló, privát használatra szánt „repülő autók” már régi álmát képezik a nagyvárosokban dugókban ülő emberiségnek.
Az álom megvalósulása az elmúlt időszakban egy kicsit közelebb került. Egyrészt rohamosan fejlődött az elmúlt évtizedben az akkumulátortechnika, lehetővé téve városi környezetben a hangos és környezetszennyező belső égésű motorok kiváltását. Ezzel együtt sikerült a felszálló súlyt is csökkenteni és az elektromos motoroknak köszönhetően a zajterhelés is 50-60 dB környékére csökkent. (Ami egy normál beszélgetés hangerejének felel meg.) Nem utolsósorban sikerült a repülés nagy részét automatizálni, különösen a bonyolult fel- és leszállást.
Az emberek szállítására képes úgynevezett eVTOL (Electrical Vertical Take-off and Landing) modelleknek két típusa van. Az egyik egy megnőtt hagyományos drón körkörösen a szárnyakon elhelyezett rotorokkal. A másik egy billenőrotoros technikával operáló „félig repülő, félig helikopter”, amelynek a rotorjai a fel- és leszállás végrehajtásakor függőleges helyzetben vannak, majd a repülés során vízszintes helyzetbe süllyednek.
2024 januárjától az Egyesült Államokban elkezdték árulni a Pivotal (korábban Opener) nevű cég Helix modelljét. (A cég finanszírozásba Larry Page, a Google tulajdonosa is beszállt korábban.) A Pivotal kis csapata 2012 óta fejleszti a Helixet, a közönség elé 12 év után így már a negyedik generációs szériaérett Helix került. Mivel a gép az Egyesült Államokban az ultrakönnyű kategóriába tartozó repülő eszközök közé tartozik, ezért a vezetéséhez nem szükséges pilótajogosítvány megszerzése.
Azok, akik már repültek a Helixszel, könnyű vezethetőségről és kellemes élményekről számoltak be. Ráadásul a fogyasztása sem több mint egy elektromos autóé.
A Pivotal első vevői rendelés számai is jól alakulnak.
Azt azonban hiába várjuk, hogy rövid időn belül több tízmillió darab ilyen gép lesz a levegőben, ezzel kiszorítva a mostani személyautókat.
Ehhez ennél a modellnél (is) számtalan előfeltétel hiányzik: A Pivotal Helix felszereltségétől függően 190-260 ezer dollárért rendelhető, ami sokkal drágább mint egy átlagos autó ára. Csupán egy felnőttet tud szállítani, annak sem szabad 100 kilogrammnál nehezebbnek lennie. –10 fok alatt és nagyobb szélben nem repülhet. 32 kilométeres hatótávolsága sem mondható soknak. (Bár légvonalban ez a Budakeszi–Veresegyház távolságot jelenti.) A gyártó is egyfajta vidéki kirándulásokra kifejlesztett „rekreációs járműnek” és nem a városok felett repülő légitaxinak szánja a Helixet. De legfőképpen egy kicsi 100 fős kaliforniai cég aligha lesz képes rövid időn belül ipari méretekre felfuttatni a termelést. Ehhez még a Teslának is több mint egy évtizedre volt szüksége.
Korábbi nagy reményekkel induló és forradalminak beharangozott eVTOL vállalkozások is sorban mentek eddig tönkre és egyelőre nem látszik az az ágazati szereplő, aki rövid távon radikális változásokat tudna ebben a „családi eVTOL” szegmensben végrehajtani.
Teljesen más kép bontakozik azonban ki, ha az elektromos légitaxik piacát nézzük.
Ezek szintén eVTOL járművek csak sokkal nagyobbak a méreteikben. Tulajdonképpen a helikopterek piacára akarnak a következő években betörni, kiszorítva a hangos, környezetszennyező, drágán üzemeltethető és sok balesetet szenvedő helikoptereket.
Elektromos légitaxikat már a legnagyobb cégek – Airbus, Hyundai – is elkezdtek az utóbbi években fejleszteni, szép eredményeket érve el az újabb és újabb prototípusaikkal.
Legelőrébb azonban egy 14 éve alapított kockázat tőke által finanszírozott társaság, az amerikai Joby Aviation van. A ma már több mint 1500 embert foglalkoztató és az NYSE-n is jegyzett Joby 2017 óta repül az eVTOL modelljével. A cég a mintegy ezer tesztút során több mint 50 ezer kilométert repült a légitaxijával, messze megelőzve az összes versenytársát. (Először pilóta nélküli robot üzemmódban, majd pilóták irányításával.) A cég 2024-re közel került ahhoz, hogy az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) megadja az eVTOL gépére a végső típusengedélyt.
A 6 rotoros elektromos légitaxiba 1 pilóta és 4 személy, plusz hátulra a csomagok férnek be. A jármű hatótávolsága 240 kilométer, maximális sebessége 320 kilométer per óra. Teherbírása 455 kilogramm.
Közben a Joby-ba befektetett az Uber, a Toyota és a Delta Airlines is. Az Uber telefonos alkalmazásába integrálni fogják a Joby légitaxi rendelését is. A Toyota a gyártás megszervezésével segíti a céget. A Delta Airlines „home-to airport” szolgáltatást akar indítani a Joby segítségével. 2023-ban az amerikai védelmi minisztériumtól is egy 130 millió dolláros megrendelést kapott a cég, amelyet már 2024-ben ígér teljesíteni. (A pontos darabszám nem publikus.)
A Jobynak Kaliforniában egyelőre csak egy kísérleti gyártósora van évi 20-30 darabos gyártási kapacitással. A cég Ohio államban 2023-ban viszont egy 500 millió dolláros értékű befektetést jelentett be. A később 2 ezer főt foglalkoztató, évi 500 darab légijárművet gyártani képes termelő üzem 2025-től fog elindulni.
A Joby az első kereskedelmi szolgáltatását 2025-ben tervezi elindítani, elsőként New Yorkban és Los Angelesben, majd lépésről lépésre a többi amerikai nagyvárosban. A cég ambiciózus tervei szerint 2026 végére már 900 gépük lesz üzemben, és mindegyik Joby légi taxi naponta átlagban 40 utat fog megtenni.
New York és Los Angeles mellett 2026-tól a Joby még Dubaiban fogja elkezdeni a szolgáltatását, ahol a cég a dubai kormánytól 6 évre exkluzív jogokat kapott.
A Joby légitaxik fuvardíja az ígéretek szerint a sima taxikkal fog vetélkedni, miközben a gyorsasága nem lesz összehasonlítható az utakon közlekedő versenytársaival. A Manhattan belváros–John F. Kennedy repülőtér közötti távolságot 7 perc alatt akarja a Joby teljesíteni. Ez egy sima New York-i sárga taxinak jelenleg mintegy 49 perc.
A Hyundai konszern és a Toyota által támogatott Joby Aviation mellett más szereplők is ott topognak az eVTOL képzeletbeli rajtvonalán.
A 2018-ban alapított és az azóta már szintén a New York-i tőzsdén jegyzett 500 főt foglalkoztató Archer Aviationba a Stellantis járműipari óriás és az United Airlines szállt be. Ők is 2025-ben tervezik az indulást, de a terveik sokkal kevésbé tűnnek reálisnak. Az 1+4 személyes légitaxijuk első szűzrepülése csak 2023 októberében történt meg, az FAA engedélyeztetésük csak az első fázisokban jár.
Érdemes még megemlíteni a brit Vertical Aerospace-t, amely szintén csak 2023-ban repült először, és a tesztrepüléseit baleset is nehezíti, de a cég a VX4 nevű elektromos gépére már 1500 darab előrendelést gyűjtött össze 5 milliárd dollár összértékben.
Természetesen a kínaiak is mozgolódnak.
Az EHang volt a világon az első cég, amely 2023 végén a saját nemzeti légihivatalától (Kínai Polgári Repülési Hivatal CAAC) megkapta a típusengedélyt a saját eVTOL gépének a működésére.
A CAAC az Ehang számára 2024. április elején a tömegtermelést is engedélyezte az EH-2016S modelljére.
Az EHang koncepciója azonban más, mint a fenti amerikai cégeké. Ő egy méretben megnövelt és a két megadott pont között teljesen automata módon repülő drónt szerkesztett, amelynek a kabinjába két ember fér be. Az EHang 216s drón hatótávolsága 35 kilométer, sebessége 130 km/h, maximális terhelhetősége 220 kilogramm. A fenti paraméterek miatt inkább turisztikai és rövid üzleti célokra használhatják a jövőben. Az EHang már készen álló kínai gyárában 600 darabos évi kapacitással számolnak. Eddig az EHang 216s drónra mintegy 1300 darabos előrendelés érkezett, ennek a fele külföldről. Az EHang tervei szerint 2024-ben elindítja a saját városnéző szolgáltatását a nagyobb kínai városokban.
Érdemes még megemlíteni a Xpeng kínai autógyártót, amely 2023-ban 140 ezer személyautót értékesített – ezzel a kisebb kínai autógyártók között van –, de már az eVTOL járművek gyártása iránt is komolyan érdeklődik. (Bár nehéz elképzelni, hogy érdekes transformer modelljei elférjenek a városi utcákon.)
A Joby légitaxi kihívója lehet még a 2017-ben alapított kínai Autoflight cég Prosperity 1 nevű modellje 250 kilométeres hatótávval. A 2021-ben alapított Tcab Tech nevű sanghaji cég pedig lemásolta a Joby modelljét és már 2023 őszétől repül a saját prototípusával.
Sok egyéb eVTOL-okat tervező cég van. Ezek nagy része még csak a tervrajzoknál tart (például a brazíl Embraer) vagy éppen a modelljének a fő repülési jellemzői (például a német Lilium cég) is kérdésesek.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a következő 10 évben az eVTOL-ok piaca jelentős fejlődés előtt áll.
Az olcsón üzemeltethető, városi környezetben is csöndes, a helikoptereknél sokkal megbízhatóbb elektromos légijárművek kora nemsokára beköszönt. Legtöbbjüket elektromos légitaxinak fogják használni az agglomeráció-belváros és belváros-repülőtér közötti desztinációkban. (A külvárosokban függőleges felszállásra alkalmas vertiportokat alakítanak majd ki, ami mellett ott lehet majd hagyni az autót és át lehet szállni az érkező légitaxira.) Az eVTOL kisebb kapacitású példányai fizetős turisztikai és városnéző járművek lesznek.
A kertekben leszálló saját kis privát „repülő autóra” azonban még várni kell néhány évtizedet.
