Világgazdaság Online

Az adatokra reagálva a befektetők menekülni kezdtek az eurótól, főleg pedig a görög államadósságtól. Nekik Athén egyre magasabb kamatfelárakat volt kénytelen kínálni, ezek mértéke – a megfelelő német kötvényekhez képest – januárban átlagosan 2,73 százalékpont volt. Emiatt az ottani kormány évente kényszerül 7,4 milliárd eurós többletkiadásra a 271 milliárd eurós államadóssága után, szemben a német ráta szerint elméletileg esedékes összeggel.

Problémát azonban nemcsak a hatalmas felár jelent, hanem az a közvetlen kockázat, hogy a kormány nem talál 53 milliárd eurót a 2010-ben esedékes adósságszolgálatának teljesítésére. És akkor még nem is esett szó arról a 30 milliárd euróról, amit az idei költségvetési hiány fedezetére fel kell hajtani.

A görög katasztrófát az váltotta ki, hogy a kormány éveken keresztül hamisított statisztikai adatokkal vezette félre az európai partnereit. Az euró bevezetése előtt Athén azt állította, hogy 1999-ben a GDP-arányos költségvetési hiány 1,8 százalékon állt, jóval a maastrichti szerződés által megszabott 3 százalékos plafon-szint alatt.

Ma már tudjuk, hogy ennek a számnak semmilyen valóságalapja sem volt. Amikor az euróbankjegyeket a görög motívumokkal együtt kinyomtatták, akkor az EU statisztikai szerve, az Eurostat azt jelentette, hogy az 1999-es hiány valójában 3,3 százalék volt. Ez azonban még mindig túl nagyvonalúnak bizonyult, ezért az Eurostat később visszavonta. Ennek folytán máig nincs valós adat a szóban forgó év tényleges költségvetési hiányáról, amire alapozva akkor az EU hozzájárult Görögország euró-övezeti csatlakozásához. A 2009-es esztendőről szóló adatok hasonlóképpen félrevezetőnek bizonyultak, az eredetileg jelzett 5 százalékos GDP-arányos hiányról egy behatóbb Eurostat vizsgálat után derült ki, hogy valójában 12,7 százalékos.

A hivatalos adatok olyan megbízhatatlanok voltak, hogy azokkal szemben az Eurostat kénytelen volt „fenntartásait hangoztatni”, a nagyfokú bizonytalanságuk miatt. A bürokratikus fogalmazás által eltakart súlyos elmarasztalás nyomán Görögország éppen azt kapta, amit a hamis adatokkal el akart kerülni: jelentős kamatfelárat kell fizetnie az államkötvényei után.

A trükkök mindazonáltal lehetővé tettek a görögök számára néhány jó évet. A 2001-es euróövezeti csatlakozás után a jóléti kiadások éves átlagban 3,6 százalékponttal gyorsabban növekedtek, mint a GDP. Az OECD statisztikái szerint a görögök mindössze 15 évi szolgálati idő után a nettó átlagjövedelem 111 százalékának megfelelő nyugdíjat kapnak. Ezzel szemben a németeknél az átlagos nyugdíj a nettó átlagjövedelmek mindössze 61 százalékára rúg, olyan személyek esetében, akik legalább 35 évet dolgoztak. Ahogyan a görögök adósságcsinálással teremtettek maguknak tejjel-mézzel folyó országot az egyenesen hajmeresztő.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

A szerző a müncheni Ifo intézet elnöke
Copyright: Project Syndicate

Olvassa el Gaál Csaba jegyzetét is!

Furcsa egy nép a görög. Az Európai Unión belül nekik van az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási rátájuk.

Akik dolgoznak, azok sem viszik túlzásba az adófizetést: a bevallások 95 százaléka 30 ezer euró alatti jövedelemről szól, és csak néhány ezren vallanak be 100 ezernél többet. A pazar villákat és jachtokat többnyire offshore cégeken keresztül vásárolják meg a tehetősebbek, erre külön iparág született.