Világgazdaság Online

A magánszektorban elindult ugyan a tartozások némi – spontán – leépítése, ezzel szemben most a fejlett ipari államok közületi szektorában bontakozik ki erőteljes eladósodás. Ezt részben az automatikus stabilizátorok indították el, de a folyamathoz az anticiklikus, keynesi, fiskális ösztönzés, illetve a pénzügyi szektor hatalmas veszteségeinek a társadalmasítása is hozzájárult. Emiatt legjobb esetben is elhúzódóan vérszegény növekedésre kell számítani a fejlett államokban, főleg ha a háztartások, a vállalatok és a kincstárak szanálásának a hatása átjárja a fogyasztás és a beruházások teljes rendszerét. Globális szinten a konszolidáció különösen megterheli azokat az államokat, amelyek túl sokat költöttek, mint például az USA, Nagy-Britannia, Spanyolország, Görögország.

A túl nagy megtakarítási hányadot felmutató országok – Kína, a feljövő ázsiai államok, Németország, Japán – ugyanakkor nem költenek most többet, pedig erre nagy szükség lenne az államadósság leépítésére kényszerülő államok kieső keresletének a kompenzálására. Emiatt a globális összkereslet – és vele együtt a növekedés – gyenge marad. A globális lassulás, amelynek jelei már a 2010-es második negyedévi adatokból is kiolvashatók voltak, az idei második fél évben még hangsúlyosabbá válik. A megszorítások nyomán a fiskális élénkítő hatás szertefoszlik, a bővülést néhány negyedéven keresztül alátámasztó készletfeltöltés pedig kifullad. A lakások vagy autók vásárlását ösztönző programokról kiderült, hogy csak a jövőbeni kereslet meglopására voltak alkalmasak. A fogyasztók érzik a bajokat, a munkaerő-piaci kereslet lanyha marad.

A fejlett gazdaságok teljesítményét legjobb esetben is egy elnyújtott és lapos U alakú lefutással lehet jellemezni, ha egyáltalán sikerül elkerülni a kétszeres visszaeséssel járó, W alakú mozgást. Az első fél évben az Egyesült Államokban trend alatti növekedés alakult ki (éves rátán 2,7 százalék a január–márciusi időszakban és 2,2 százalék az április–júniusi negyedévben). Az ütem tovább fog lassulni, a második fél évre és 2011 elejére 1,5 százalék várható. Hasonlítson azonban az ábécé bármely betűjének alakjára az amerikai gazdaság teljesítménygörbéje, ami kijön belőle, azt recessziónak érzik majd. A csekély munkahelyteremtéssel szemben növekvő elbocsátás fog állni, nagyobb lesz a ciklikus költségvetési hiány, újra esnek a lakásárak, a bankok többet veszítenek a fogyasztói és a jelzáloghiteleken, ehhez igazodóan növekszik a kockázat, hogy a kongresszus protekcionista intézkedésekhez folyamodik Kínával szemben.

Az euróövezetben a kilátás ennél is rosszabb. A bővülés az év végéig nulla közeli szintre esik, amint a fiskális megszorítások hatása jelentkezik. A tőkeköltségek növekedni fognak a szuverén, a vállalati és a bankközi hitelek felárainak emelkedésével együtt. Erősödik majd a kockázatkerülés és a volatilitás, a szuverén adósságok kockázatai aláássák az üzleti, a befektetői és a fogyasztói bizakodást. Az euró gyengülése jótékony hatással lesz ugyan az EU külső egyensúlyára, ezt azonban ellensúlyozzák a főbb felvevőpiacok gyengülő növekedési kilátásai.

A gazdaság Kínában is a lassulás jeleit mutatja, miután a kormány több kísérletet is tett a konjunkturális túlfűtöttség megelőzésére. A fejlett államokban várható lassulás a gyenge euróval egyetemben tovább fékezi a kínai expanziót, amely a korábbi 11 százalékot is meghaladó ráta helyett az év végére közelíteni fog a 7 százalékhoz. Mindez Ázsia fennmaradó részének exportkilátásaira nézve is rossz hír, csakúgy, mint az egyre inkább a kínai bevitelre utalt nyersanyagtermelőkre.

Ha mindehhez hozzájön bármilyen külső sokkhatás, az teljes recesszióba taszíthatja az instabil globális gazdaságot. Ilyen sokkhatás lehet például az euróövezetben a szuverén kockázati problémák további romlása, vagy hogy Izrael katonai csapást mér Iránra a következő 12 hónapban, ami a magasba küldheti az olajárakat.

Végezetül azzal is számolni kell, hogy a gazdaságpolitika irányítói kifogynak a használható eszközökből. A jegybankok további értékpapír-vásárlása nem számítana sokat, újabb fiskális ösztönzésre pedig kevés mozgástér maradt a fejlett államok többségében. Emellett gyorsan szűkülnek a lehetőségek arra, hogy megmentsék a bukni hagyáshoz túl nagy pénzügyi intézményeket.

Így tehát egy gyors lefolyású – V mintát követő – recesszióhoz és kilábaláshoz fűzött, önámító remények gyorsan szertefoszlanak. A fejlett világ legjobb esetben is egy elnyújtott U formájú ciklusban bízhat, ez egyes esetekben – például az euróövezetben és Japánban – átmehet egy L alakú, depresszió közeli növekedési sémába. A kétszeres visszaeséssel járó recesszió elkerülése ily módon nehéz lesz. A globális gazdaság nagy reménységét adó, erősebb feltörekvő államokban is csorbulnak a kilábalás esélyei, mert gazdasági értelemben egyetlen ország sem tekinthető szigetnek. A növekedés valójában számos feljövő országban – élükön Kínával – nagyban függ a magát most éppen összehúzó fejlett világtól.

Kapcsoljuk be a biztonsági öveket, rázós út következik.

A szerző a New York Egyetem közgazdaságtan professzora

Copyright: Project Syndicate, 2010
@ www.project-syndicate.org