Világgazdaság Online

A hetek óta történelmi mélységben járó forintárfolyam, a fenntarthatatlan szintekre emelkedő államkötvényhozamok, a görögökét megközelítő országkockázat minden hazai beruházónak, így a potenciális vállalatfelvásárlóknak is problémát jelentenek. Azt is tudjuk azonban, hogy minden mélypont egyúttal kiváló lehetőséget is kínál a beszállásra.
Azzal pedig nehéz volna vitatkozni, hogy ebben a tekintetben mélyponton vagyunk. Ha hazánkat beruházási szempontból a régió más országaihoz hasonlítjuk, akkor lehangoló képet kapunk. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya nálunk mindössze 18 százalék körül volt tavaly, ez messze a legalacsonyabb érték a régióban: nincs ugyanis olyan másik kelet-közép-európai ország, ahol e mutató 20 százalék alatt volna (de Romániában például 28 százalékon áll). A fentiek ismeretében nem meglepő a hír, hogy a sikeresen végrehajtott vállalati felvásárlások (M&A) számában is sereghajtók vagyunk: a 2011-es évben alig 50 tranzakció volt Magyarországon, miközben a nálunk sokkal kisebb Bulgáriában is 70 felett volt a megkötött ügyletek száma.

A vállalatfelvásárlások rendkívül alacsony szintje három okra vezethető vissza: finanszírozási problémákra, a magyar gazdaság strukturális problémáira, illetve a kiszámíthatatlan gazdasági környezetre.
Magyarországon a 2008-as pénzügyi válság óta folyamatos a banki hitelállományok leépítése, új hitelezésről gyakorlatilag nem beszélhetünk. A bankszektort érő rendkívüli veszteségek, az anyabankok magyar leányaiktól való elfordulása és az alacsony hazai aggregált kereslet pedig nem is teremti meg egyhamar a hitelezés újraindulásának lehetőségét. A régióban egyedül a balti országok küzdenek hasonló problémákkal, mindenhol máshol már megindult a kisebb-nagyobb mértékű hitelezés.

Problémát jelent a már sokak által leírt és elemzett sajátos duális gazdasági szerkezet. Ez annyit jelent, hogy a nagy, zömében külföldi vállalatok termelékenységnövekedése nem jár együtt a kisebb, főként hazai vállalatok hasonló fejlődésével. Emiatt aztán utóbbiak nem válnak sem vonzó felvásárlási célponttá, sem pedig felvásárlóvá.

A hitel hiánya és a kedvezőtlen gazdasági struktúra jelentős problémák, de önmagukban nem indokolnák, hogy a régió legrosszabb beruházási és vállalatfelvásárlási teljesítményével rendelkezzünk. Ezek a tényezők ugyanis egyszerűen beárazhatók. Ha pedig az az árak kellően alacsonyan vannak, akkor megjelennek az első vevők is: elég, ha csak a legutóbbi hazai lakásértékesítési adatokra gondolunk. A harmadik tényező az, amely az árak piactisztító hatásának elmaradását okozza. A teljesen kiszámíthatatlanná vált hazai gazdasági környezet ugyanis olyan bizonytalanságot teremt, amelyben sem eladó, sem vevő nem igazán képes elfogadható és megbízható értékelést végezni.

Az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kötendő megállapodás akár fordulópontot is hozhat e kérdésben. Nem csak azért, mert a friss pénz megszüntetheti a forint árfolyamának vad ingadozását és megoldja az államadósság középtávú refinanszírozásának kérdését. A téma szempontjából ugyanilyen fontos, hogy a szigorú feltételekhez kötött hitelek világos, kiszámítható kormányzati politikát vetíthetnek előre, ami lecsillapíthatja a várakozások ma még elképesztően nagy szórását.

Sajnálatos módon 2012-ben az elmúlt évekhez hasonlóan nálunk lesz a legalacsonyabb a gazdasági növekedés a régióban. Sőt, az elemzők többsége egyértelműen recessziót vár az idei évre, ami egyértelműen rossz jel a vállalatfelvásárlások szempontjából. Ugyanakkor az EU/IMF-megállapodás olyan várakozási horgonyt jelenthet, amely ennek ellenére is a M&A-tevékenység növekedéséhez vezethet.

VG-páholy-tagok: Bartha Attila , Hegedűs Miklós , Orbán Krisztián, Oszkó Péter Megjelenés minden szerdán