Oszkó Péter: Ki mint vet, úgy arat
Az elmúlt néhány év alatt Magyarországon is felvirágzott a startup kultúra. Míg alig pár éve szinte csodabogárként néztek az inspiráló idealizmussal beszélő startupperekre, mára alig akad valaki, aki még ne hallott volna a startupok izgalmas világáról. Ez egyértelműen üdvözlendő, hisz ezek szerint hazánk potenciálisan egyre több, akár nemzetközi sikert befutni képes, ambiciózus, képzett fiatal vállalkozót rejt magában. De a szektor alaposabb tanulmányozásával olyan nehezítő körülmények rajzolódnak ki, amelyek mindeddig megakadályozták, hogy felkerüljünk a legjobbak közé a nemzetközi startup térképre.
A 2010-ben indult Jeremie programnak köszönhetően pár év alatt sok milliárd forint került a hazai kockázati tőkepiacra, a dinamikus globális növekedés lehetőségét magukban hordozó cégek száma azonban – a gyakran emlegetett pár nemzetközi sikertörténet ellenére – nem nőtt meg robbanásszerűen. Vagyis a kockázati tőke oldaláról nézve továbbra is csak csörgedezik a deal flow.
Ellentmondásos a cégépítés szempontjából releváns jogi-szabályozási környezet is. Az alacsony társasági adó ösztönző hatását lerontják az alkalmazottak után fizetendő magas járulékok, a különféle adminisztrációs terhek, az IP jogok kezelését nehezítő problémák.
Mint a foci világában, úgy a szintén speciális tudást és készségeket igénylő startup szcénában is kiemelt fontosságú az utánpótlásképzés. Meg kell találni a tehetségeket, időt, pénzt és szakértelmet kell fektetni a fejlesztésükbe, és mindezt folyamatosan, nem csak alkalmi jelleggel. A sikeres vállalkozáshoz szükséges korszerű ismeretek átadására, készségek fejlesztésére a közoktatásban éppúgy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni, mint a felnőtt oktatásban. A vállalkozói szemléletet bátorítani kell, akárcsak a vállalkozói élet kihívásaira való tudatos felkészülést.
Az imént vázolt kihívások megoldásában az oktatási rendszer és a különböző támogató állami kezdeményezések (Jeremie program, Gazella program) mellett különösen fontos szerepe lehet a startup építés legkorábbi fázisait segítő inkubációs és akcelerációs programoknak. E téren is találkozhatunk már ígéretes kezdeményezésekkel itthon, ám ez a szcéna még gyerekcipőben jár. A meglévő kezdeményezések többsége inkább részelemekre koncentrál, az induló vállalkozások korai fejlődését a kezdetektől a világsikerig kísérő, a folyamat minden aspektusára odafigyelő komplex támogató környezet kiépítése az elkövetkezendő évek feladata lesz.
Központi eleme egy ilyen támogató környezetnek, hogy tudja segíteni a nemzetközi piacokra lépni kész fiatal vállalkozásokat céljaik elérésében. A legtöbb hightech iparágban a globális piac elsősorban az angolszász országokat jelenti, vagy legalább is ott kezdődik, ám sok esetben jelenthetnek logikus célpontot a nyugat-európai és ázsiai piacok is – ezek elérésében is hathatós támogatást kell tudnia nyújtani a magát komolyan vevő akcelerátor programoknak.
Az állam természetesen erőteljesen tudja befolyásolni a startup vállalkozások sikerét illetve sikertelenségét meghatározó környezetet akár pozitív, akár negatív irányban. Ám a piac nem várhat az államra, nem ülhet karba tett kézzel, a meghatározó szereplőknek szükség esetén képesnek kell lennie átvenni a kezdeményezést, sőt akár az elmaradó vagy rosszul strukturált állami segítségnyújtást is pótolnia, ellensúlyoznia kell tudni. Ki kell alakítania és működtetnie kell a tehetségek megtalálását, felkarolását és fejlesztését leghatékonyabban szolgáló mechanizmusokat. Szerencsére még időben vagyunk ahhoz, hogy kineveljük a következő évtized aranycsapatát!
