Világgazdaság Online

Ésszerűsítés
„A kormány a keretszámok meghatározásakor arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja az államilag támogatott képzéseken az ország szakemberszükségletét. A döntés előkészítésében részt vettek a gazdasági és tudományos élet szereplői is. Elodázhatatlan volt a közpénzekből fedezett képzések felülvizsgálata: az elmúlt esztendőkben ugyanis a szakindítást sokkal inkább  a hallgatók olykor divat diktálta igényei, mintsem az ország érdekei befolyásolták. A részösztöndíj, az új diákhitel megteremti a lehetőségét, hogy a diákok családjuk anyagi helyzetétől függetlenül továbbtanulhassanak. Az intézkedés javítani fogja a felsőoktatás minőségét, és hozzájárul, hogy versenyképesebb legyen a képzés.”
Hoffmann Rózsa,
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium
oktatásért felelős
államtitkára

Működési zavarok
„Az államilag támogatott 100 jogi és 250 gazdaságtudományi férőhely egészen biztosan működési zavarokat okoz majd a felsőoktatásban. Egyértelműen látszik, hogy ezeket a képzéseket a fizetős rendszer felé szeretnék eltolni. Azt, hogy a diákhitel új rendszere képes-e finanszírozni családi háttér nélkül a diákokat, a jövő dönti el. Az intézmények várhatóan az idegen nyelvű képzés felé indulnak el, amely fizetőképes külföldi érdeklődőket vonhat be a felsőoktatásba egyes szakokon. A drasztikusan visszafogott támogatott férőhelyek révén számos intézmény kerül komoly bajba, ez pedig akár a képzés befuccsolásához is vezethet. Gondolom, ez a mostani keretszámokból eredő elvárt hatás is.”
Bódis József,
A Magyar Rektori
Konferencia elnöke

Megtérülés
„Egyes képzési területeken 70–95 százalékkal csökkentek az államilag támogatott hallgatói létszámok. Erre az intézmények nem tudtak felkészülni, de azon évek óta célirányosan készülő diákok sem, akiknek most kevés esélyük van állami ösztöndíjas formában tanulni. Önköltséges formában is megtérülő befektetés azonban piacképes diplomát szerezni. Gazdasági intézményként számításokat végeztünk: a BGF-en az átlagos önköltség 220 ezer forint félévente, a képzési idő pedig hét félév, míg hallgatóink átlagos havi kezdő bére nettó 160-180 ezer forint. Számításaink szerint az önköltség finanszírozására felvett diákhitelt, amennyiben a kezdő fizetésük 22-25 százalékát törlesztik, kevesebb mint négy év alatt viszszafizethetik.”
Sándorné
dr. Kriszt Éva,
A Budapesti Gazdasági Főiskola rektora

Ösztöndíjrendszer
„Radikálisnak tűnik egyes szakokon a férőhelyek csökkentése, ám nehéz megítélni, korábban mennyire voltak túlzók ezek a számok. Tény, hogy a jogi és közgazdasági szakok túlsúlyban voltak a természettudományokhoz képest, de nem tudom, mennyi a munkanélküliség a jogászok és közgazdászok között. Ha nagy, akkor – több évre elhúzva – akár ilyen radikális keretcsökkentés is indokolt lehet. A teljes tandíjmentesség politikai jelszava öngól volt. Míg a közoktatás finanszírozása az állam feladata, a felsőoktatásnál a képzés értékét kifejező tandíjat kell bevezetni. Az esélyegyenlőség nem az, hogy nincs tandíj, hanem, hogy szigorúan rászorultsági elven működő ösztöndíjakkal és diákhitelekkel együtt valósul meg.”
Bojár Gábor,
Az Aquincumi
Technológiai Intézet alapítója

Társadalmi érdek
„A közgazdasági és jogi területeken kétségtelenül túlképzés volt eddig, vagyis korrekcióra volt szükség. Ha azonban ez így marad, akkor az olyan törésszerű változást jelent, amelynek tovagyűrűző kellemetlen hatásai lesznek nemcsak az intézményekre, hanem az egész társadalomra nézve. Az erősen elitizáló szakmák esetében a szűkített keretszám azt eredményezheti, hogy tovább erősödik az a trend, hogy csak a gazdag szülők gyerekei tanulhatnak. Ez nem lehet társadalmi érdek. A versenyképesebb intézmények ugyan meg fogják oldani a most adódó gondokat, de a tudomány fejlődéséhez nemcsak elit egyetemek, hanem egy szélesebb bázis kell. Ezért is tartom problematikusnak az új keretszámokat.”
Bod Péter Ákos ,
A Budapesti Corvinus Egyetem tanára