Világgazdaság Online

- Óriási az emberek elvárása a romokban heverő egészségügy helyzetének rendezésére. Nem nyomasztó ez az ön számára?
- Pontosan tudom, hogy a megoldás nagyon komoly erőfeszítéseket követel. A miniszterelnök egy héttel ezelőtti bejelentése megrajzolta a gazdasági rendszer kereteit, ehhez igazítva készítjük el az egészségügy akciótervét. Az ágazat új pályára állítása kormányzati ciklusokon túlnyúló feladat, amihez következetes egészségpolitikára van szükség. Korrekt módon, a szakmákkal együttműködésben meg kell találnunk a kiutat.

- A fenntarthatóság peremére sodródott az ellátórendszer.
- A pénz nélkül megoldható feladatokhoz azonnal hozzálátunk. Ám bizonyos strukturális váltások fejlesztési forrásokat igényelnek, ezekhez van némi maradvány az európai uniós forrásokban, azok átcsoportosítását a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal együtt tesszük meg, és más ágazatokkal is koordinálunk.

- Hogyan értékeli az EU-források felhasználását?
- Megfelelő egészségügyi stratégia hiányában koordinálatlanul használtuk fel az uniós pénzeket. Ebben közrejátszott, hogy a források tervezése és lehívása négy egészségügyi miniszter terminusára esett. Az összeg nagy részére már kötelezettségvállalások vannak, amelyekhez szigorú feltételeket rendeltek. Ezek sikeres megvalósulása a feltétele annak, hogy a következő költségvetési ciklusban is uniós forrásokhoz juthassunk. Lehet találni tartalékot az egészségügyi rendszerben, ha világos munkamegosztást alakítunk ki az ellátórendszer különböző szintjein. A mainál nagyobb területeken, koordináltan kell megszervezni a betegellátást az intézmények között, ez jelenleg esetleges.

- Szóba jöhet ismét az évekkel ezelőtti egészségpolitika által preferált „veresegyházi” ellátásszer-vezési modell?
- Terveinkben nem ellátásszervezési modellkísérletről, hanem az adott területen lévő intézmények integrációjáról, érdekeltségük megteremtéséről van szó. A hatékonyabb munkát szolgálja a magas költségigényű beavatkozások centralizálása.

- A Világgazdaság egészségügyi konferenciáján ön gesztust tett az egészségügy beszállítóinak, mivel a százmilliárd körüli kinnlevőségük ellenére is éltetik a rendszert.
- Az egészségügy és az azt körülvevő ipar a nemzetgazdaság fontos része. Ennek ellenére az ágazat irányítói korábban nem tárgyaltak a beszállítókkal, helyette ütötték-verték a különböző piaci szereplőket. Ezen is változtatunk. Az ő józan és racionális piaci cselekvésüknek az egészségpolitikai eszköztárban van a helye.

- Ha nem sikerül az idén többletforrást hozni az ágazatba, működőképes maradhat az egészségügy?
- A gazdasági cselekvési tér ismeretének függvényében lesznek forrásteremtési javaslataink arra, hogyan rendezzük át az ágazaton belüli prioritásokat. De miután a miniszterelnöki bejelentés a gazdaság állapotáról egy hete történt, modellezése gazdasági vonalon is most zajlik, mi is most értelmezzük és annak függvényében tesszük meg a javaslatainkat.

- Komoly szakemberhiány van az egészségügyben, s közben a rezidensek távozni akarnak.
- Az európai nyitott foglalkoztatási piac, a fejlett országokban meglévő munkafeltételek és magas jövedelmek csábítók számukra. A gazdagabb országok kínálta előnyöket és a hazai negatív hatásokat nehéz kiegyensúlyozni, óriási különbségek vannak a bérekben, sokkal jobbak a munkafeltételek. De a fenyítéssel nem lehet megállítani a külföldi munkavállalást. Sőt, vannak, akik éppen annak hatására döntenek úgy, hogy nem lépnek be a szakképzési rendszerbe. A kötelező időtartamú hazai munkavégzésre vonatkozó előírást ki kell venni a rendeletből, hogy a megállapodáshoz szükséges feltételeket megteremtsük.

- Abban azért van igazság, hogy egy fiatal szakorvossá képzése kemény adóforintokba kerül az országnak.
- Csak az orvosi alapképzés támogatása évi 20 milliárd forint. Ezért kölcsönös felelősségvállalásnak kell érvényesülnie. Azt gondolom, meg tudunk állapodni a rezidensek képviselőivel.

- A szakorvosjelöltek a mostani fizetésük kétszeresét tartanák méltányosnak. Ám akkor emelni kellene a már korábban a pályán lévők bérét is.
- Olyan rendszer bevezetésén gondolkodunk, ami nem borítja fel az orvosgenerációk közötti egyensúlyt.

- Milyen elképzelései vannak az egészségügyi dolgozók státusáról?
- Hatékony intézményi kereteket kell teremteni az egészségügyi intézmények számára, de a tapasztalat azt mutatja, pusztán attól, hogy egy kórház gazdasági társaságként működik, a dolgozók helyzete nem lesz jobb. Sőt az elmúlt időszakban az ilyen formában működő intézmények alkalmazottai lemaradtak bizonyos közalkalmazotti bérbevételekről. A szakma képviselőivel közösen kell kidolgoznunk az egészségügyi dolgozók kiszámítható életútjának tervét.

- Pártolná az önkormányzati tulajdonban lévő intézmények állami kézbe kerülését?
- Nincs napirenden, hogy kikerüljenek az önkormányzatok tulajdonából az egészségügyi intézmények. Egyébként jelenleg már nyolc önkormányzat jelezte, hogy szívesen az állam rendelkezésére bocsátja intézményét a rendszerátalakítási kísérleti programhoz.

- Milyen feltételekkel tartja elfogadhatónak magántőke bevonását az ágazatba? S mi a véleménye arról, hogy az egészségre káros termékek adójából pótolják ki az egészségügyi kasszát?
- Az utóbbi a forrásbővítés egyik lehetséges eszköze, amelyet a gazdaság- és adópolitikusokkal kell egyeztetni, nekünk tetszik a javaslat. Privatizációra semmiképpen sem gondolunk. A hiedelemmel ellentétben a nemzetközi evidenciák azt mutatják, a közszolgálati, karitatív intézmények hatékonyabbak a többi intézménytípusnál. Ám ha a magántőke az egészségügyi rendszer fejlődését szolgálja, és nem borítja fel a hozzáférés méltányosságát, potenciális forráslehetőségként kezeljük.

- Ha betartanák a júliustól hatályos gyógyítási minimumfeltételekről szóló rendeletet, év végére sok intézmény lehúzhatná a rolót.
- Egy ilyen rendelet célja elvileg a biztonságos betegellátás garantálása. Az intézmények vezetői korábban jelezték: ahhoz, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtsanak a betegeknek, pótolni kell számos tárgyi hiányosságot, helyenként több szakemberre is szükség van. Sok helyen azonban nem tudták teljesíteni a sokszor túlzottan ideális feltételeket. A rendelet működőképességet fenyegető elemeit felfüggesztjük, és a későbbiekben a szakmákkal együtt egy reális feltételrendszert fogunk kidolgozni a betegellátás folyamatosságának garantálása érdekében, amit következetesen végre kell hajtani.

- Ön bejelentette a „korbácsrendeletként” elhíresült jogszabály eltörlését. Megalkotói a szükségtelen és drága gyógyszerfelírást kívánták megakadályozni ezzel.
- Az orvosi gyógyszerfelírási gyakorlatot csak büntetéssel nem lehet megváltoztatni. Pozitív ösztönzők kellenek a hatékony, a betegek gyógyítását segítő gyógyszerválasztás érdekében. Ebben partnerként tekintünk a gyógyszerészekre is, az ő felelősségük is a gyógyszerkassza fenntarthatósága, és figyelniük kell a betegek pénztárcájára is.

- A takarékossághoz meg kellene nyerni a gyógyszercégeket is.
- Örök a küzdelem az egészségügyi rendszer fenntarthatóságáért aggódó egészségpolitikus és a piac növelésében érdekelt ipar között. De ha partnerség alakul ki közöttünk, a számukra kellemetlenebb dolgokról is tudunk kulturáltan beszélgetni. Szerintem az elmúlt időszakban az viselte meg a legjobban a cégeket, hogy nem volt kivel tárgyalniuk még a pénz nélkül orvosolható problémáikról sem. Az egészség- és gazdaságpolitikának nagy szerepe van abban, hogy az ágazat háttériparával jó viszonyt alakítsunk ki.

- Melyik minisztérium felügyeli az Egészségbiztosítási Alapot, az OEP-et?
- A Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere irányítja és felügyeli az egészség- és a nyugdíj-biztosítási alapot. Ezáltal az OEP és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az itteni ágazatokhoz tartozik.

- Lesznek változások az ön felügyelete alatt álló háttérintézmények, országos intézetek élén és a minisztérium vezetésében?
- Az elvtelen tisztogatás a mi stílusunkba nem fér bele. Változások lesznek, amennyiben váltásra van szükség, de azt korrekt módon közöljük az érintettekkel. Szakmai és vezetési elvek mentén hozok meg minden döntést.

- Megszabta magának, hogy milyen feltételek mellett és meddig vállalja az államtitkári munkát? Az elmúlt húsz évben 11 elődje váltotta egymást.
- Nem néhány hónapra tervezek. Egy futballmérkőzés ideje például 90 perc, és lehet hosszabbítás. Én is arra készülök, hogy teljes erőbedobással végigküzdjem a rendelkezésemre álló időt. Négy feltételt szabtam magamnak, ezek a munkám alapelvei: a betegek érdekeinek szolgálata, az egészség megőrzésének elősegítése, a rendszerben dolgozók megélhetési és munkakörülményeinek javítása, valamint a rendszer fenntarthatósága. Az egészségügyből jöttem a minisztériumba, most szüneteltetem a Semmelweis Egyetemen lévő közalkalmazotti munkaviszonyomat, oda fogok visszamenni. Fontos nekem, hogy ha erre sor kerül, emelt fővel tudjam azt megtenni.