Az oszd meg és uralkodj elve alapján küzdenek a lobbiérdekek
A jelek szerint egy dolog számít a legkevésbé: a leginkább érintettek, a majdani kötelező tagság miatt valamelyik kamarában mindenképpen taggá váló vállalkozók érdeke.
Hetekig, hónapokig a háttérben egyeztettek az üzleti szférát képviselő szakemberek, de mára, úgy látszik, elfogyott a türelem. Nem elsősorban azért, mert egy részüket (ha a jelen koncepció marad, azokat, akik a kibővített agrárkamarában válnak taggá) nagyon komoly összegű tagdíj réme fenyegeti, s még csak nem is pusztán azért, mert pazarlónak tartják a párhuzamos rendszerek fenntartását. Elsősorban azért lett elegük, mert a fejük felett átnyúlva „játszik ismét a politika”.
A vállalkozók mindenesetre mind nyíltabban bírálják a kialakult helyzetet, egyre élesebben követelik a politikától, hogy tegyen végre rendet. Mára már eljutottunk odáig: kormánydöntést sürgetnek abban a kérdésben, hogy milyen kamarai rendszer alakuljon ki jövő év januárjától Magyarországon.
Valljuk be, igencsak pikáns a helyzet. Hiszen a gazdasági miniszternek vagy talán éppen kormányfőnek az elmúlt évben egyszer már meg kellett hoznia e témában egy döntést. Anélkül ugyanis eleve el sem kezdődhetett volna a kamarai törvények újraírása, s nem kerülhetett volna szóba az agrárkamara hatáskörének jelentős bővítését célzó koncepció kidolgozása. Ám hamarosan elkerülhetetlen lesz a végső szó kimondása: egy gazdasági kamarára, tiszta profilú kamarákra vagy vegyesekre épülő rendszer jön létre jövőre.
Addig pedig – az oszd meg és uralkodj! elve alapján – küzdenek egymással a lobbiérdekek, egymásnak feszülnek az egyéni ambíciók, folyik tovább a helyezkedés s mennek a politikai húzások. De kinek az érdekében?
