Biztos diagnózis, kétséges terápia

Csökkent a bizonytalanság az egészségügyben, miután a kormány döntött az ágazat átalakításának irányairól. Ez sikernek is tekinthető, hiszen olyan strukturális változtatásra bólintott rá, amely költséghatékony intézményműködést, a betegeknek garantált ellátást, az egészségügyben dolgozóknak kiszámítható jövőképet vetített föl.
Úgy tűnik, az ágazatért felelős államtitkárnak sikerült az, ami elődeinek nem: demokratikus eszközökkel hozta tető alá az egészségügy megmentésére készült Semmelweis-tervet. Országjárása során a gyógyítóintézmények dolgozói és tulajdonosai, a betegszervezetek és az érdeklődő emberek ezrei mondtak véleményt a koncepciójáról. Így véglegesült a terv: térségi egységekben szervezik meg a betegellátást, amelyekben az alapellátástól a legmagasabb szintű kórházi ellátásig optimalizálják a betegutakat.
Nem kevés aggodalomra ad okot azonban, hogy a hiteles adatok és adekvát vélemények alapján kimunkált terv megvalósításához rendel-e megfelelő pénzforrást a kormány? Erre csak a jövő évi költségvetési keretszámok adhatnak választ.
Ám az államadósság csökkentését mindenek fölé helyező pénzügypolitika ismeretében a nagy ívű tervek megvalósítása bizonytalannak tűnik. Csakúgy, mint a megelőző évtizedekben meg-meglóduló egészségügyi reformoknál volt. Nemhogy pénzt nem kapott az ágazat, de amit csak lehetett, elvettek tőle: 2006 után az egészségügy a nemzetgazdaság többi ágához képest dobogós helyre került a GDP-ből való részesedésének csökkentésével.
A diagnózist tehát felállította Szócska Miklós államtitkár. A kórházak háromnegyede eladósodott, a beszállítók hitelezik a mindennapi működést, irdatlan a várólisták hossza, a szétzilálódott intézményrendszert az egészségügyi dolgozók hivatástudata tartja életben. Az ágazat megmentése most már a kormány kezében van.