Mára a legnaívabb gyógyszerészek is megtanulták, mit jelent „a Fidesz választási szövetségesének és együttműködő partnerének” lenni. Mert bár deklaráltan ennek köszönhetően növelte meg a kormány hárommilliárd forinttal a patikák árrés-tömegét, és vezette be a 4,5 milliárdos pluszbevételt jelentő gyógyszertári szolgáltatási díjat, ezek az előnyök mind elvesznek ahhoz képeset, hogy az állam is beteszi a lábát a patikákba. Nem feltételes, hanem kijelentő módban, mert vagy az önrész nélküli hitelkonstrukción keresztül, vagy az egyetlen patikusnak sem kellő gyógyszertárak tulajdonrészének megvásárlásával, de az állam immár biztosan ott lesz, mégpedig – ahogyan azt szintén törvénybe iktatták – döntési pozícióban a gyógyszertárakban.
Az állam természetesen szigorúan a biztonságos gyógyszerellátás érdekében, és természetesen kizárólag átmenetileg vállal szerepet. A helyzet azonban az, hogy az ilyesfajta magyarázatok minimum megkérdőjelezendők, látva a regnáló hatalom ad hoc törvénykezési gyakorlatát, és alapul véve azt a tényt, hogy eddig ugyanilyen meggyőződéssel állították: a szakma, a patikusok kezébe kell adni a gyógyszertárakat.
Mivel a kormány kommunikációja és konkrét ténykedése ez esetben sem segíti egyértelmű következtetések levonását, csak találgatni lehet, mit is akar az állam a patikákban. Helyzetbe hozni – valóban szövetséges, de hitelképtelen – gyógyszerészeket, ez egy reális lehetőség. Közvetlen hatást gyakorolni arra, hogy milyen gyógyszereket vásároljanak – és miket ne – a betegek, szintén komoly súllyal eshet latba. De a legvalószínűbb mégis az, hogy addig-addig mondogatták a patikusok, mekkora társadalmi jelentőséggel bírnak is ők az évi 60 milliós patikus-beteg találkozással, mígnem a kormány is felfigyelt erre az eddig kiaknázatlan lehetőségre.
Hát igen, a patikusoknak is érdemes lenni olykor mérlegelniük a mellékhatásokat.
