De ki az a Rombauer?
Minél hosszabb a terv, annál gyorsabb lesz a növekedés.
Ezt az egyszerű és sehová nem vezető logikát nehéz kiverni annak a fejéből, aki átrágja magát a Magyar Növekedési Terven, amelynek 177 oldalas konzultációs anyagát pénteken adta ki a Nemzetgazdasági Minisztérium. Azok kedvéért, akik mégsem ezzel töltötték a hétvégéjüket: az anyag sajátos elegye egy gazdaságtörténetnek, a gazdasági világfolyamatok leírásának, néhány földrajzi vagy ágazati részstratégiának, megspékelve friss statisztikai adatokkal és az elmúlt időszak kétségkívül legsajátosabb grafikon- és térképsorozatával.
Nem is lenne ezzel baj, ha egy évfolyamdolgozatot tartanánk a kezünkben a kormány gazdasági programja témakörből. Egy egyetemen talán még bocsánatos bűn, hogy innen-onnan összeollózott, néha egymásnak is ellentmondó elgondolások sorjáznak benne – bár az ellentmondások feloldását minden magára valamire adó tanár számon kérné
Ezt a dolgozatot azonban a piac, a potenciális külföldi befektetők és a magyarországi vállalkozások olvassák, amelyeket kevéssé érdekel, milyen iparpolitikát folytatott a kiegyezéstől 1990-ig Magyarország. Továbbá nem itt fognak először szembesülni olyan trivialitásokkal, mint hogy a gazdasági tevékenység jellemzően fővárosok vagy nagyvárosok köré koncentrálódik. Arra meg végképp nem tartanak igényt, hogy megint újabb politikusok/iparosok nevét tanulják meg – jelen esetben Rombauerét (így, keresztnév nélkül) –, mert ők is valamilyen koncepció névadójaként kerülnek vissza a köztudatba.
De még ez is megbocsátható bűn lenne, ha Rombauer vagy akárki más neve mögött konkrét és reális tervek állnának. És ha a történeti összefoglalók, banánnal, virágokkal vagy színes kis piktogramokkal díszített térképek illusztrálnák a tervben vázolt reális helyzetképet, egységes növekedési koncepciót, a bővüléshez elengedhetetlennek tartott lépéseket. Itt azonban csak helyettesítik azokat.
