Hiába figyelmeztetett már Varga Mihály is, hogy a forint esését a Federal Reserve pénznyomdájának visszafogása mellett az alacsony magyar jegybanki alapkamat is okozza. A Matolcsy György vezette MNB a vártnál 5 bázisponttal nagyobb mértékben, 15-tel vágta a kamatot, amire a forint pillanatok alatt két egységgel, 310-ig zuhant az euróval szemben.
Varga Mihálynak igaza lehet abban, hogy Magyarország fundamentumai nem indokolják ezt a gyenge árfolyamszintet. De hiába ismétlik el naponta, hogy többletes a fizetési mérleg, hiába mondják, hogy alacsony a költségvetési hiány, hiszen ezt tudják a befektetők is.
És azt is tudják, hogy az MNB kirobbanóan kedvező külpiaci hangulatban csökkentette másfél évig a kamatot, amelynek során a kamatciklus kezdetén tapasztalható 280 körüli árfolyamról a forint 300-as szint közelébe ereszkedett tavaly decemberre, miközben a világ vezető tőzsdeindexei történelmi csúcsra értek. Vagyis a kockázati étvágy erősebb forintot indokolhatott volna. Két hónapja változott a széljárás, a forint lett a világ egyik legsérülékenyebb devizája, az MNB-ben azonban nem „ijedtek” meg.
A nulla százalékos infláció bátoríthatta Matolcsyékat, ám egyszeri hatások kiszűrésével és az inflációs várakozások alapján a 3 százalékos cél közelében lehet az áremelkedési nyomás középtávon. És még az is lehet, hogy meghallották Orbán Viktor miniszterelnök 4 százalékos GDP-bővülési tervét. Az MNB elnöke már a 2011-es konvergenciaprogramban hasonló mértékű (tavaly már 3,2-4,8 százalékkal kellett volna nőni a GDP-nek, helyette 1,1-del bővült) növekedési álmokat szőtt, és most itt a nagy lehetőség. A monetáris élénkítés azonban egy ponton túl már nem működik. Sőt, reálgazdasági áldozattal járhat.
A kamatvágás tere már régen elfogyott. Lassan arról gondolkodhatnak a „spekulánsok”, hogy mekkora kamatemelést „kényszerítsenek ki”. Matolcsyék most azt üzenték a befektetőknek, hogy felkészültek a támadásokra.
