Könnyen lehet, hogy még Zombor Gábor, kecskeméti polgármesterből lett egészségügyi államtitkár is kevés lesz ahhoz, hogy érdemi többletforráshoz juttassa az egészségügyet. Mert hiába a „Fideszbe ágyazottság”, ez nem elég ahhoz, hogy kiénekelje a sajtot az olyan ősfideszes szájából, amilyen Varga Mihály. A nemzetgazdasági miniszter a tények embere: számokkal kell őt meggyőzni arról, hogy amire pénzt kérnek, oda érdemes is adni. S ez még akkor is így van, ha azokhoz az összegekhez képest, amelyekkel jogosan állhatott volna elő, sokkal szerényebbeket vitt a kabinet elé Zombor Gábor.
Az egészségügy, alsó hangon számolva is, 250-550 milliárd forintos forráshiánytól szenved. Csak ahhoz, hogy a GDP-arányos egészségügyi kiadások elérjék a visegrádi országok átlagos szintjét 170-180 milliárd forint többlet kellene. Ehhez képest, a különböző sajtóértesülések szerint, összességében nem éri el a százmilliárd forintot az az összeg, amit pluszforrásként kért Zombor Gábor az ágazat számára. De ha igazak a legújabb hírek, akkor az egészségügy még ennyit sem fog kapni.
Elmaradhat a totális kórházi adósságrendezés, de ami talán ennél is szomorúbb: a béremelések sem folytatódnak. Nagyon beszédes legalábbis, hogy épp a bérrendezést, amit egyébként néhány hónappal ezelőtt még maga is az egyik legfontosabb feladatnak nevezett az elvándorlás megállítása, és ezzel az ágazat működőképességének megőrzése szempontjából, ma már szóba sem hozott a közrádióban Zombor Gábor.
Rossz hír ez, mert lehet tízmilliárd forinttal több pénz a háziorvosi népegészségügyi vizsgálatokra, ha nem lesz mivel, és nem lesz, aki a kiszűrt betegeket meggyógyítsa. A legközelebbi onkológiai centrumtól 150 kilométerre élő, frissen diagnosztizált vastagbélrákosnak ideje, a frissen végzett, több nyelven beszélő orvosnak pedig türelme nem lesz arra, hogy megvárja, amíg az egészségügy kikerül a „futottak még” kategóriából.
