Már nem egy Gyurcsányba oltott Cohn-Bendit Orbán rémálma

Azóta viszont változott a helyzet: valódi, ráadásul sokkal erősebb szereplők fenyegetik a kormányfő céljait: a választók és a politikai elit rövid távú érdekeit figyelmen kívül hagyó EU, IMF, illetve a piac. A piac, amely lassan, de akkor biztosan vonja meg a bizalmat, és onnantól kezdve nagyon nehezen hiszi el a puszta ígéreteket.
Orbán Viktor most ezzel birkózik, és ha határozott hátraarcot nem is láthatunk, mintha megtorpant volna a kormányfő. A tegnapi évértékelője a korábbiaknál kevésbé volt konfrontatív. Volt néhány önkritikus mondat a válságadókról, alig észrevehető, finom nyugtatás a baráti befektetőknek, még ha más ügyekben közben továbbra is elszántnak és határozottnak mutatkozott is a kormányfő.

A miniszterelnök nem először próbál egyszerre többfelé beszélni, máshogy nyilatkozni a szurkolók előtt, mint Brüszszelben. A külföld valószínűleg már régen ráunt, hogy odafigyeljen ezekre a megszólalásokra, és minimum a Magyar Közlönyöket kéri be két hónapra visszamenőleg egy tárgyalási forduló előtt.

A kérdés nyitott maradt: jönnek-e a jövő héten érdemi törvénymódosítások, és visszaszerezhető-e a piac bizalma egyáltalán? Be lehet-e gyógyítani a külföldi befektetők sebeit, meg lehet-e győzni például őket, hogy mégse szüneteltessék a befektetéseiket, ha közben az állam kirúgja a cafeteriás külföldi cégeket, és nem áll szóba a hipermarketekkel Erzsébet-utalvány-ügyben? Elhiszik-e a bankok a konszolidációs szándékot, ha közben Lázár János az Erstével háborúba kezdett az önkormányzati adósságról? Jó jel, hogy az EU–IMF-es hitelkeret-megállapodást már biztosra árazza a piac, de a tegnapi évértékelő alapján úgy tűnik, a kettős beszéd korszaka továbbra sem zárult le.