Világgazdaság Online

Ez bizonyos értelemben igaz is, különösen, ha idevesszük a fideszes parlamenti képviselők törvényalkotási cunamiját is. Másfelől viszont érdemes megvizsgálni, mi az, amit eddig sikerült megvalósítani, és miben van még késlekedés.

A kormány valóban gyorsan döntött néhány olyan kérdésben, amelyek népszerűségéhez nem férhet kétség (még ha szakmai ellenérvek fel is vethetők némelyikükkel szemben). Kedvező a vállalkozásoknak a kedvezményes társasági adó kiterjesztése, néhány kisadó megszüntetése és a Széchenyi-kártya 50 millió forintos beruházási hitelkerete, a lakosság pedig a gázártámogatás meghosszabbításával járhat jól. Ezek az intézkedések azonban mind viszik a pénzt.

Az egyenlegjavító lépések – más néven megszorítások – esetében a kép bonyolultabb. Egy részük elvileg sínen van, hiszen a kormány már két hete döntött egy 120 milliárd forintos megtakarításról, amelyet persze még minisztériumi, intézményi és vállalati szintre le is kell bontani. Most született hivatalos döntés a költségvetési felügyelőkről, akik a közpénzekből működő intézmények gazdálkodásába avatkozhatnak be.
Nem sikerült viszont még mindig megállapodni a bankadó részleteiben, holott az az egész akcióterv fő pillérét képezi.

Ugyancsak későbbre maradt a bajba jutott hitelesek megsegítésére hivatott eszközkezelő alap tervének kidolgozása. Mindez arra utal, hogy a bankokkal folyó tárgyalásokon – amelyeken a két téma Matolcsy tájékoztatása szerint összekapcsolódik – komoly nézeteltérések maradtak. Ez egyrészt érthető, hiszen mindkét javaslatnak súlyos következményei lehetnek a magyar gazdaságra nézve. A piacok azonban nyugtalanok, a jövő héten pedig az IMF küldöttsége is kézzelfogható eredményeket szeretne már látni. A szavak ideje lassan lejár.