A világ nagy része zaklatott állapotban van. A Nyugat Oroszországgal való kapcsolata, a NATO jövője, a szíriai polgárháború és a menekültkérdés, az egyre jobban teret nyerő jobboldali populizmus, az automatizáció hatása, illetve a Brexit komoly közéleti vitákat gerjesztettek. Egy kérdésre – talán a legfontosabbra – azonban nem irányul kellő figyelem, ez a környezet ügye.
Ez volt a helyzet az idei davosi Világgazdasági Fórumon is. A klímaváltozás és a fenntartható fejlődés kérdése nem kapott helyet a találkozó fő tanácskozásain, csak a kisebb párhuzamos ülések témái között szerepeltek.
Hibát követünk el, amikor a környezeti kérdéseket egy olyan időszakban mellőzzük, amelyet geopolitikai és szociális bizonytalanságok jellemeznek. A minket körülvevő környezet helyzete bizonytalan, ENSZ-adatok szerint a természeti katasztrófák miatt 2008 óta évente több mint 26 millió embernek kellett elhagynia lakhelyét.
Bizonyos régiók túlzott mértékű függése a mezőgazdaságtól azt jelenti, hogy az élelmiszer-termelés súlyosbíthatja a meglévő környezeti problémákat, vagy újakat hozhat létre. Másfelől a környezet állapota is kihat a mezőgazdasági termelésre, illetve a mezőgazdasági termények árára, amelyek a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott árucikkek 10 százalékát teszik ki. A hőmérséklet emelkedése és a változó csapadékhelyzet már felvitte a kávé árát. Miután 2050-re a kávétermesztésre alkalmas területek nagysága felére csökken, így az árnyomás tovább erősödik.
A protekcionizmus felé történő hirtelen elmozdulás tovább növelheti a mezőgazdasági termények árát. Ez kihatna a háztartások jövedelmére: egyesekét növelné, másokét csökkentené. A másik oka annak, hogy a környezeti kérdéseket a gazdasági viták központi elemévé kellene tenni, az, hogy a mezőgazdaság a világ legfőbb foglalkoztatója. Közel egymilliárd embert, a világ munkaerő-állományának alig kevesebb mint 20 százalékát a hivatalos adatok szerint a mezőgazdaság foglalkoztatja. További mintegy egymilliárd ember pedig a létfenntartását biztosító gazdálkodást folytat, így ők nem szerepelnek a hivatalos bérstatisztikákban.
A gazdasági fejlődést célzó bármely kezdeményezésnek támogatnia kell azt, hogy ez a népesség magasabb termelékenységű gazdasági tevékenységekre tudjon átállni. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az egyre kifinomultabb és integráltabb technológiák néhány országban azzal fenyegetnek, hogy egész nemzedékek veszítik el munkájukat. E nagyszámú népesség helyzetének javítását szolgáló erőfeszítéseknek nemcsak a képzésre és az oktatásra kell fókuszálniuk, hanem olyan új modellekre, amelyek lehetővé teszik a természeti erőforrások jobb kihasználását úgy, hogy azokat közben nem pusztítják el.
Ahogy a természeti erőforrások instabil helyzete az emberek elvándorlását, kiszolgáltatottságát okozhatja, úgy azok hatékony kezelése elősegítheti a konfliktusok megoldását és a fenntartható gazdasági fejlődést. Sok közösség számára a környezettel való kapcsolat az identitásuk lényeges elemét adja. Hatékony irányítás, tervezés, nyílt dialógus, forrásmegosztást szolgáló mechanizmusok, megfelelő szintű beruházások (beleértve a képzéseket is) mellett ezek a közösségek ezt a kapcsolatot a környezet védelmezésévé, gondozásává tudják átalakítani, és így egyben egészségesebb és biztonságosabb társadalmakat tudnak létrehozni.
A világot sújtó válságok komplexek, egy dolog azonban biztos: mindegyik érinti a környezet kérdését. A válságokat kezelő megoldások alig érnek valamit, ha azokat nem egy egészséges világban valósítják meg.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
