Fair bankokhoz fair ország kell

Jó dolog, hogy a kormány ilyen határozottan kiáll a fogyasztókért. Tehette volna korábban is, mint ahogy az előző kormányok is, de jobb későn, mint soha. Ezért most ne is kekeckedjünk, inkább gondoljuk tovább ezt a fair témát. Már csak azért is, mert nem teljesen ismeretlen a világban. Ám amíg ott leginkább a fair kereskedelem fogalma terjedt el, a magyar kormány javaslata – a fair és a bank szó összekapcsolása – mindenképpen újdonságnak számít, s talán követőkre is talál. És ha már újítunk – szemléletben, gazdaságpolitikában, bankolásban –, érdemes folytatni a gondolkodást. Sok minden fairré tehető ebben az országban.

Ha fair bankok lehetnek, akkor lehetne fair adóhivatal is. Meg fair kormány, fair politikusok, fair vállalatok, fair polgárok... A sor még folytatható. A fair szó helyett magyarul fordításként vagy szinonimaként a méltányos vagy becsületes szavakat szokták használni. Ez persze kínos szókapcsolatokat is eredményezhet: méltányos adóhivatal? Ez még jó párosítás. Ám ha szinonimaként a „becsületes” szót használnánk, az fura képzettársításokat indíthat el most Magyarországon. Máig homály fedi, milyen korrupciós érintettség miatt tiltottak ki több adóhivatali vezetőt az USA-ból. Az idő múlásával a „nem zörög a haraszt” érzet erősödik, s folyamatosan erodálja egy fontos közintézmény, az adóhivatal tekintélyét.

Egy fair kormánynak fontos az ország közintézményeinek jó hírneve. A látszat és a valóság is. A legkisebb gyanúnál alapos, a nyilvánosság előtt zajló vizsgálat következne, mert nem mindegy, hogy a társadalom tiszteli vagy megveti, lenézi vagy nagyra értékeli a közpénzből finanszírozott közintézményeket. Fontos a bizalom, ami egy pillanat alatt elveszhet. Erre példa az amerikai történet is.

A fair kormányzás azonban ennél is többet jelent. Ha a bankoktól megkövetelik a kiszámítható, átlátható működést, akkor a kormány sem dolgozhat másként. Vegyünk néhány olyan történetet, amely nagy valószínűséggel nem állná ki a „fairség” próbáját. Itt van rögtön az RTL-ügy. Jó-jó, már hallom, hogy semmiféle RTL-ügy nincs, csak éppen a reklámadó legmagasabb mértékét akarják felemelni az eddigi 40 százalékról 50-re. S hogy ez csak az RTL Klubot érinti? Már a 40 százalék is őt sújtotta. Így állhat elő az a helyzet, hogy bár a reklámbevételeknek csak 15 százalékával rendelkezik ez a csatorna, a reklámadó közel 80 százalékát ők fizetik. Méltányos ez?! Rossz az, aki rosszra gondol. Rosszra gondolok, annyira kilóg a lóláb. De az se semmi – és főleg nem fair –, hogy az adómódosításokat szerda hajnalban juttatták el a képviselőknek úgy, hogy már aznap tárgyalták.

Hogy gondolták ezt? Az ellenzéknek úgysincs szava, minek akkor beavatni, időt adni a felkészülésre...? E kormány mentségére legyen mondva, nem most kezdődött el ez a gyakorlat. Ők csak tökéletesítették az elődök példáját. Kevesebb gátlással, sok-sok kreativitással.

A kreativitás nagy érték, ha jóra használják. Ha nem, akkor cinizmushoz, a szabályok kijátszásához vezethet. Fair álarc mögött. Nehezen képzelhető el, hogy egy szakma a jövőben másként viselkedik majd, mint az adott ország többi üzleti, politikai szereplője. Nehezen képzelhető el, hogy a bankok csak három évente változtathatják a kamatokat, miközben körülöttük az üzleti közeget szinte fél évente átszabja a gazdaságpolitika. Erre reagálni kell. Fognak.

Jó cél a fair üzleti viselkedés, de csak akkor, ha mindenkire vonatkozik. Bankokra, közintézményekre, vállalatokra, s állampolgárokra. És persze, a kormányra és a döntéshozókra. Az ő viselkedésük determinálja, mennyire lehet fair ez az ország.