Világgazdaság Online

Az MNB januárban nem folytatta a korábbi mini-kamatemelési ciklusát, amelyet novemberben a forint gyengülése és a finanszírozási problémák felerősödése váltott ki. A decemberi inflációs jelentésben az MNB a monetáris kondíciók további fokozatos erősödését látta szükségesnek ahhoz, hogy 2013 második felére a 3 százalékos inflációs cél elérhető legyen. Ennek megfelelő volt a két nappal korábbi, decemberi kamatdöntés is, amelynek során az alapkamat 7 százalékra emelkedett.

Javult annyit a helyzet decemberről januárra, hogy a kamatszintet immár változatlanul lehetett hagyni? A döntést követő állampapír-piaci hozamcsökkenés és a forint árfolyamának erősödése alapján igen. Ez azonban a döntés napján még nem volt egyértelmű, sőt: az állampapírok hozama még a decemberi határozat idején látottak felett volt, a forint árfolyama ugyanott, vagyis a konzisztencia a decemberi és a januári döntés között gyenge lábakon állt. További negatív üzenete volt a januári döntésnek, hogy az nagyon szoros volt. Ezt jó eséllyel értelmezhetjük úgy, hogy a korábbi kormány ideje alatt kinevezett „belsős” tagokat a nemrégiben kinevezett „külsős” tagok szavazták le. Vagyis a megosztottság erős, ennek legnyilvánvalóbb jele most mutatkozott meg. Ezek együtt a kiszámíthatóságot rontják.

A közelmúlt válságának jellegzetessége az volt, hogy arra nem fundamentális okok adtak magyarázatot, hiszen a folyó egyensúlyhiányok sokat javultak 2008-hoz képest, a jegybank devizatartaléka nagyjából duplájára emelkedett. Ehelyett a hangulat inkább a magas adósság finanszírozhatóságával kapcsolatban volt ideges. Vagyis bizalmi jellegű volt: egyrészt a nemzetközi finanszírozási környezettel, másrészt a hazai gazdaságpolitikával kapcsolatos.

A nemzetközi helyzet a közelmúltban sokat javult, az Európai Központi Bank lépéseinek köszönhetően a pénzpiacok európai szintű lefagyásának az esélye csökkent. Nem javult azonban alapvetően a válság sújtotta dél-európai régió helyzete: a hosszú távon nagyon fontos paraméterek még mindig törékenyek. Ha nem lesz növekedés, nehezen lesz tartható a költségvetések helyzete, nehezen lesznek képesek a bankok fenntartani profitabilitásukat. Portugália már ma is kötéltáncot mutat be, a
spanyol gazdaság esetében kódolva van a visszaesés ez évre is, és még jó eséllyel 2013-ra is. A gazdaságok további lassulása ma a legnagyobb kockázata a jó piaci hangulatnak.

A hazai gazdaságpolitikával kapcsolatos bizalmatlanság is jelentősen csökkent. Azt látjuk azonban, hogy ma még a tárgyalások előfeltételeivel kapcsolatban is bizonytalanság látszik a kormány részéről, hetek kérdése, mire jó esetben tárgyalóasztalhoz ülhetünk a nemzetközi hitelezőkkel. És akkor még nem tudunk semmit a hitelmeg-állapodás feltételeiről. Csak sejteni lehet, hogy ezek többek között az egykulcsos adót is érintik. Rossz előjel, hogy a kormány már jó előre kizárja az egykulcsosról szóló alkut, előrevetítve a tárgyalások várhatóan vontatott voltát. Novemberben még februári, ma pedig már áprilisi szerződés-aláírásról hallunk. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez utóbbi időpont tartható lesz.

Azok a folyamatok tehát, amelyek a mostani bizalom alapját képezik, komoly kockázatokkal terheltek. Ha ehhez még hozzáadjuk a monetáris politika hitelességének csökkenését is, akkor óvatos, megfontolt kamatpolitikára van szükség. Ha a jegybank tartózkodni kíván a változékony kamatkörnyezettől, akkor bizony az alapkamat mérséklésére még jó ideig nem lesz módja. Egy IMF-megállapodás esetén is legfeljebb az év végére tudja elérni azt a 6 százalékos kamatszintet, amelyről novemberben volt kénytelen elmozdulni. Az említett kockázatok valóra válása esetén viszont ismét a kamatemelés fegyveréhez lesz kénytelen nyúlni a monetáris tanács.