A nagy találmányokhoz mindig kipattan egy szikra, főleg, ha egy szakember annyit gondolkozik az újításon, mint amennyit Baricz István. S hogy mi adta az ötletet a találmányához, a „lélegző cipőhöz”? Ahogy az lenni szokott, egy véletlen vezetett a felfedezéshez. „Unokámmal nyaraltunk a vízparton, és ott láttam, hogy a felfújható gumimatracokat taposópumpával fújták fel. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy egy hasonló pumpát építsünk be a cipő talpába, amely levegőt juttat a lábbeli belsejébe” – emlékszik vissza a feltaláló. A kezdeti ötletet többször átalakították, tökéletesítették, mire elnyerte végleges formáját. A Baricz-féle cipő 2006-ban kapta meg a teljes körű szabadalmat.
Elnyeli a rezgéseket Azóta 14 ország találmányokat bemutató kiállításáról sikerült éremmel hazatérniük. „2006-ban indultunk Brüsszelben, majd Párizsban, Genfben, Kuvaitban, Pekingben, Moszkvában, Nürnbergben, Zágrábban, s mindenütt megkaptuk legalább a bronzérmet” – mondja a szakember.
S hogy kinek is szánja találmányát? Egy kávézóban üldögélve azonnal egy pincérre mutat: „A felszolgálók egy nap alatt akár 15-20 kilométert is legyalogolhatnak a konyha és a vendégek között. Nekik egyáltalán nem mindegy, miben teszik meg ezt az utat nap mint nap.” A fogorvosokra is gondol, akik egész nap a szék mellett állnak, vagy a postásokra, akik szintén több tíz kilométert gyalogolnak naponta. „Érdekes, hogy az egyik teszt alkalmával egy teljesen új lehetőséget fedeztünk fel a cipőben” – meséli izgatottan Baricz István. A busz- és teherautó-sofőrök lábát folyamatos rezgésnek teszik ki, ez számos alkalommal érrendszeri problémákhoz vezetett. A cipő talpa azonban elnyeli ezeket a mikrorezgéseket. A feltaláló fogja s lerántja a cipőjét, lelkesen mutatja, hol található az a kis pumpa, amely elnyeli a buszok és teherautók, nehézgépek padlólemezének a rezonanciáját, és ezzel mintegy minikompresszorrá válva levegőztet! „Ez olyan, mintha egy ízülettel több lenne az ember lábában. Ez a találmány elavulttá teszi a jelenlegi cipőkínálatot” – állítja.
Sok új munkahely „Bonyhádon lakom, s azoknak szeretnék munkát adni, akik körülöttem élnek” – vallja a feltaláló. „Nem tudnék úgy végigmenni az utcán, ha ennek a cipőnek a gyártását nem ott helyben valósítanám meg” – teszi hozzá. Az előzetes tervek szerint 864 új munkahelyet teremtenek az üzem beindításával. A Salamander cipőgyár egykori ipari bázisát veszik át. A több mint hárommilliárd forintos beruházáshoz kormányzati támogatást kaptak. Teljes kapacitásban napi hatezer pár cipőt készítenek. Amikor arról faggatom, hogyan sikerült elérnie, hogy a gazdasági válság kellős közepén a találmánya éppen a kormánytól kapott támogatást, így válaszol: „A kormány munkahelyek teremtését, megtartását tűzte ki most célul, s ez a vállalkozás éppen erről szól. Sokat segített a Magyar Feltalálók Egyesülete elnökének, Vedres Andrásnak a munkája, ő egyben a Feltalálók Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége vezetője is. Ő tudta, kinél kell erőteljesebben kopogtatni az ajtón” – fogalmaz Baricz István.
Családi szálak A feltaláló nem tagadja, hogy több olyan nagy európai cipővállalat szerződése pihen íróasztala fiókjában, amely megvásárolta volna a licencet. Üresen hagytak neki három sort, töltse ki, hány százalékot kér az eladott mennyiség után. „A szerződések még mindig ott vannak üresen, kitöltetlenül, reményeim szerint nem kényszerülök arra, hogy mégis külföldre kerüljön ez a lehetőség” – állítja Baricz István. Elkötelezettsége nem véletlen, egész életében cipőkkel foglalkozott, saját bevallása szerint csak a lábbelikhez ért, így például a vállalkozással kapcsolatos minden egyéb teendőt fiaira és üzlettársaira bíz. „A családom szerencsére mindenben támogat, s mindig kikérem a véleményüket” – mondja.
Baricz István egyik fia Németországban dolgozik a helyi képviselet kiépítésén, másik fia a találmány tulajdonjogával rendelkező magyar cég, a Bar & Co Europe Kft. ügyvezető igazgatója. „A gyermekeim a cipők világában nőttek fel, mindennap látták, hogy mit csinálok. Tanúi voltak annak, hogyan váltam elismert szakemberré, s annak, hogy nagy nyugati cégek keresnek meg” – meséli büszkén. A feltaláló bevallja: neki a munkája a hobbija, ha nem a cégnél, akkor saját, otthoni műhelyében forgatja a lábbeliket. Mint mondja, fél óránál többet nem tud egy helyben ülni, hiszen ki tudja, milyen más lehetőségeket rejt egy pár egyszerű lábbeli.
A „lélegző cipő” lényege, hogy a lábbeli talpában kiképzett konstrukciónak köszönhetően minden lépéskor cserélődik a levegő. Nyáron, hőségben a cipő elejében akár 35-40 fok is lehet a mérhető hőmérséklet, a speciális kiképzésnek köszönhetően azonban testmeleg, 35-37 fokos levegő jut a helyébe. Télen ugyanígy: a lábujjaknál érezhető hidegebb levegőt a légcsere felmelegíti, egyben a talpban lévő légáramlás elszigeteli a talaj felől ható hideget (nyáron a forróságot). A légáramlás minden lépésnél kiviszi az elhasznált levegőt, ez megakadályozza egy olyan klíma kialakulását a lábujjak között, amely bőrgombásodáshoz, izzadáshoz és ezzel a kellemetlen szagképződéshez vezet.
A szabadalmi jogok tulajdonosa, a 2002-ben bejegyzett Bar & Co Europe Kft. Baricz Istváné és kisebbik fiáé. Ez a társaság ma már kizárólag az innováció hasznosításával foglalkozik, és szervezi a több mint 28 beszállító vállalat tevékenységének összehangolását. Tarcsai Lívia
Baricz István (60)
A Botond Cipőgyárban kezdett ipari tanulóként, ezután végigjárta a szakma létráját a fizikai munkától a felső vezetői szintig. Munka mellett végezte el a középfokú technikusi, majd a felsőfokú üzemmérnöki képzést, amelyet további négy szakterületi mérnöki végzettség követett. Tagja volt a Magyar Cipőipari Szabványalkotó Szervezetnek. A rendszerváltás előtt két évvel magánvállalkozásba fogott, azóta elsősorban a családi „csapatban” dolgozik. Jelenleg több külföldi szakmai társasággal és a szakma legjelentősebb kutató-, minőségvizsgáló intézeteivel dolgozik együtt. Nős, két fia van, ők szintén a családi vállalkozásban dolgoznak.
