Radek Janalík, a McDonald’s magyarországi – s 2008 végétől csehországi és szlovákiai – ügyvezetője egyetemi felvételijén került először kapcsolatba Magyarországgal, amikor is a kihúzott tétel alapján az ötvenhatos forradalom történetét kellett volna elmesélnie. Fogalma sem volt a részletekről, és hajszálon múlt a sikeres felvételi. Végül átengedték, ő pedig hazament és elővette a történelemkönyvet. Akkor még nem sejtette, hogy mekkora szerepet játszik majd Magyarország az életében.
Barátságos magyarok
A történelmünkön kívül viszont nem sokat tudott rólunk, amikor idejött. A magyarországi McDonald’snak Radek előtt is cseh vezetője volt, aki kiszemelte s idehívta utódját. „Akkoriban sokan akartak nyugatra menni tapasztalatot gyűjteni, én viszont Magyarországban láttam a kihívást, örültem az ajánlatnak” – emlékszik vissza a vezető.
Csillapodó éhség
Nemcsak az attitűdről, hanem a forgalomról is kérdeztük a szakembert. Magyarországon a havi 2,5-szeri mcdonald’„sos”?? étkezés volt az átlag egészen a válságig. Jelenleg a magyar átlagfogyasztó havonta kétszer látogat el a gyorsétteremlánc valamelyik egységébe. Ami viszont meglepő, hogy a kevesebb látogatás ellenére több lett az egyszeri költés.
A pár százas ajánlatok forgalma visszaesett ugyan, tekintve, hogy ezek az érzékenyebb vásárlóréteget célozzák, de a többi menü eladásában nem jelentkezett csökkenés, sőt.
A Super size me című dokumentumfilm egyébként rámutatott a McDonald’sban történő gyakori étkezés veszélyeire. „Sehol sem jó gyakran étkezni, de ezenkívül a mozgás és az egyéni genetika is szabályozza, hogy kinek mennyi az a havi McDonald’s-adag, amely még jólesik, de nem árt” – mondja kérdésünkre a szakember. „Én személy szerint gyakran járok McDonald’sba, van úgy, hogy mindennap betérek egy kávéra vagy egy ebédre. Nincs kedvenc ételem, de a legtöbbször Royal menüt eszem” – avat be fogyasztási szokásaiba a cég hazai első számú vezetője.
A McDonald’sban dolgozók többsége felismeri őt, amikor sorra kerül, és látni is véli a kiszolgálók szemében megjelenő feszültséget – meséli nevetve. A diákok nem ismerik őt, az öreg rókák viszont annál inkább, és tekintve, hogy Radek ilyenkor sem lép ki a szerepéből, minden okuk meg is van az idegeskedésre. „Ha bármi rosszul működik az üzletben, ha valami koszos, törött, vagy lassú a kiszolgálás, általában már veszem is elő a telefont, és hívom az illetékest” – mondja.
Az első munkahely
Kiránduljunk még vissza egy kicsit az időben, s nézzük meg, hogy is keveredett a topvezető a „mekihez”. McDonald’s éttermet először Franciaországban látott, a cseh rendszerváltás után, 1990-ben, amikor is akkori barátnőjével, mostani feleségével körbestoppolta a kontinenst. Megéheztek és mosdóra volt szükségük, így kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy betérjenek a gyorsétterembe. Akkor, tanulóként még nem jutott eszébe, hogy ott akar dolgozni, de a márka nagysága lenyűgözte. Két évvel később Prágában is gyakran megfordult a feleségével a helyi McDonald’s étteremben, és elkezdett motoszkálni benne a gondolat: mi lenne, ha ő is itt dolgozna?
Műszaki végzettséggel a kezében nem volt ez olyan egyértelmű karrierút, de amit tudott, az az volt, hogy olyan munkát szeretne, amely érdekes, változatos és van benne perspektíva. A műszaki cégeknél tapasztalattal vették fel az embert, az akkoriban az országba lépő multiknál viszont kezdőket is szívesen láttak, így került a McDonald’shoz. A friss diplomás Radek az első évben gyakornokként a gyorsétteremben folyó munkák minden fázisát kipróbálta. Padlót mosott fel, szendvicset készített, vagy éppen a pult mögött állt. Utóbbit kedvelte a legjobban, és a mai napig is a tárgyalásokat, az emberi kapcsolatok kiépítését élvezi leginkább munkájában, az irodában, magányosan eltöltött idő pedig a preferencialista végén áll.
„Glokal”
A McDonald’s egyébként egyszerre globális és lokális – innen a glokal szó. Ez azt jelenti, hogy a globálisan betartott standardok mellett kiemelt szerep jut a helyi sajátosságoknak. Mint ahogy a Túró Rudi kínai exportját is megelőzte egy ízteszt, és ennek eredményeképpen némi változtatás, a McDonald’s termékeiben is felfedezhetők a helyi igények. Tizennégy termék van, amely az egész világon ugyanolyan recept és adagolás alapján készül, ezek zászlóshajója a Big Mac. Rajta kívül viszont ahány régió, annyiféle specialitás, ízesítés létezik.
Magyarországon például a fűszeres ételek fogynak leginkább, így egy Mexikói hetek akció nagyobb sikert ér el nálunk, mint akár Csehországban, ahol inkább visszafogottabb ízlés jellemző. Radek az elmúlt tíz évben átszokott a magyaros ízvilágra, és rajong a paprikás csirkéért vagy a halászléért. De ami ennél nagyobb változás az életében, az a sörről a borra való átszokás, ezt cseh származása révén vehetjük bóknak. A választék tehát akár még két szomszédos országban is eltérhet; a cseh és a magyar kínálat körülbelül kilencven százalékban fedi egymást, a maradék tíz százalékban pedig a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodik.
A vállalatnál külön ízfelelős, más néven „menu manager” dolgozik, aki ideje nagy részében új ízek, termékek után kutat, s teszteli azokat. A fűszeres ízekért való rajongáson kívül szintén hazai specialitás a drive-in McDonald’sok előnyben részesítése. Úgy látszik, mi még a gyorsétkezésen belül is a leggyorsabb kiszolgálást keressük, amiért még csak ki sem kell szállni a kocsinkból. A drive-in McDonald’sok száma hazánkban a legnagyobb a régión belül. Ami viszont még a cseh vezetőt is meglepte, az a McCafék számának gyors növekedése. Kávézni mi is szeretünk ugyan, de azért nálunk nem rohangál mindenki elvihető kávéspohárral a kezében, mint például az Egyesült Államokban. Ennek ellenére a McCafé várakozáson felül teljesített; Radek Janalík szerint az utóbbi öt-hat évben drámai változás ment végbe a társadalmon belül e téren is, és a kávézóknak nagy jövője van Magyarországon.
Lángos-bukta
A kávézók pozitív eredménye is meglepte a felső vezetést, de ennél váratlanabbul már csak a magyaros ételek második „fordulójának” bukása érte a McDonald’s menedzsereit. Míg az elsőre meghirdetett magyaros hetek nagy sikert értek el, a ráadás iránti érdeklődés várakozáson alul maradt. A tanulságot levonták: a Balaton partján nem érdemes versenybe szállni a helyi lángossütőkkel.
A McDonald’s egyébként nemrégiben nyitotta meg századik egységét, az idén több üzletnyitást nem tervez. Nincs meghatározva ugyan, hogy mennyi az egy főre jutó McDonald’s-limit, és összességében hány éttermet bír el az ország, Radek Janalík szerint még van potenciál Magyarországon e téren. Ugyan sem a válság, sem az áfaemelés nem tett jót a forgalomnak, és inkább a „no name” büfék felé terelte a fogyasztókat, szerinte húsz év múlva már a kétszázadik üzlet megnyitásáról adhatnak hírt. Ennél többet azért nehezen tud elképzelni a szakember. Az idén csak két éttermet nyitottak a tervezett három helyett, s ez átlag alattinak számít, ugyanakkor 1,8 milliárd forintot költenek a régebbi egységek felújítására, és a válságra a cég új marketingtervekkel válaszol.
Kulisszatitkok
S hogyan dől majd el, hogy a következő száz étterem hol nyílhat? Egy új egység megnyitása előtt egyébként már öt, de akár nyolc évvel megkezdődik a központ részéről a feltérképezés. Külön csapat foglalkozik az új lehetőségek felkutatásával. Az elsődleges szempont a jó elhelyezkedés, de onnantól kezdve, hogy megvan a kiszemelt hely, még évek kérdése lehet annak megszerzése. Van, amit megvesz a cég, más épületeket pedig csak bérel, körülbelül fele-fele arányban. Szintén érdekes adat, hogy az üzletek egy részét saját maga üzemelteti a vállalat, másik részét – elsősorban vidéken – franchise-partnereknek adják ki. Rengeteg jelentkező van, szinte mindennap befut egy érdeklődés, de jelenleg a McDonald’s nem keres újabb partnereket. Azért eláruljuk, hozzávetőleg kétszázmillió forint a belépő, és egy egyéves képzés során minden munkakör kipróbálása kötelező cégen belül.
