MM: Mi a kedvenc színe?
Farkas Bertalan: A kék.
Mint a bolygó?
Mint a kozmosz.
Honnan a repülés iránti szeretete?
Nyíregyházán a repülőtéren szerettem meg a repülést, s a repülőtiszti főiskolára jelentkeztem, így lettem pilóta.
Vadászpilótának tartja magát, vagy űrhajósnak?
Vadászpilótából lett űrhajósnak.
Májusban lesz 38 éve, hogy részt vett űrutazáson: 1980. május 26án – magyar idő szerint 20 óra 20 perckor – indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó Bajkonurból kétfős legénységével: Valerij Nyikola jevics Kubaszov parancsnokkal és önnel. Mi volt a legnagyobb élménye odafent?
A start pillanatától kezdve minden. De talán a legeuforikusabb érzés az volt, amikor leváltunk a harmadik rakétáról és megkezdtük kozmikus sebességgel a Föld körüli keringést, súlytalanságban kinéztem az ablakon: a Szovjetunió keleti partjait és Japánt láttam, távolodtunk. Az is felemelő és csodás érzés volt, amikor a világűrből megpillantottam kis-nagy hazámat. De a napfelkelte is. Repültem vadászpilótaként kétszeres hangsebességgel is, de ezek mások voltak: leírhatatlan érzés.
Hogy zajlott a kiválasztásuk?
A 320-340 vadászpilóta egy része nagyon fiatal volt, vagy már idősebb, ők kiestek a rostán. Maradtunk 97-en, majd 27-en, aztán ez a szám 7-re csökkent, utóbb pedig négy főre apadt a szűk keret: Buczkó Imre, Elek László, Magyari Béla és én. Végül Bélát és engem készítettek fel – szovjet kollégáinkkal – a Gagarin Űrhajóskiképző Központban 1978 és 1980 között.
De ön lett a befutó. Nem romlott meg emiatt Magyari Bélával a kapcsolata?
Az egész élet egy verseny. Bélának mindig mondtam, ne legyen emiatt szomorú, hiszen olyan élményben volt része, ami csak keveseknek adatik meg.
Tartja velük a kapcsolatot?
Elek Laci sajnos meghalt, de Bélával és Imrével rendszeresen találkozunk vagy telefonon beszélünk.
A kétéves felkészítés alatt mi volt a leginkább embert próbáló feladat?
A fekete-tengeri túlélési gyakorlat volt a legnagyobb kihívás: ugyanis a vízbe kerülve hiába gyújtottunk rakétákat, a kutya nem indult a mentésünkre, hiszen túlélési gyakorlat volt. De a csapatunk jelesre vizsgázott.
Félt?
Nem.
És a világűrben?
Ott sem.
Most tart valamitől?
A háborútól!
Miért, lesz?
Észak-Korea aggaszt, de számos más helyen is látok nem éppen a béke irányába mutató jeleket, lépéseket.
Térjünk vissza az űrutazására! Volt „necces” helyzet?
Az volt. Az űrállomásról való leválás veszélyes, ugyanis ha gond van a hajtóművel, akkor ez kérdéses. Mi vettük az akadályt, ám egy műszaki hiba miatt közel 45-50 G-vel, 4 m/s helyett 8 m/s sebességgel értünk földet. Ami annyit jelent, hogy a testsúlya ötvenszeresét kell elviselnie az embernek, azaz egy hetvenkilós embernek 3500 kilót.
A teljes interjút a Manager Magazin áprilisi számában olvashatja
(Letiltották a fociválogatottságról)
