Kezdetben a kreditpontokért és lelkesedésből fogtak bele az első magyar műhold, a Masat-1 fejlesztésébe a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki Kar (VIK) két tanszékének hallgatói. Nem is gondolták volna, hogy a projekt egyfajta trigger, előidéző lesz ahhoz, hogy Magyarország útlevelet kapjon a régóta áhított párizsi székhelyű kormányközi szervezethez, az Európai Űrügynökséghez (ESA) való csatlakozáshoz. Az iparági szereplők támogatásának köszönhetően
olyannyira sikeres lett az egyetemi csapat, hogy a három hét helyett végül mintegy 1062 napig küldte a jeleket a földi vezérlőállomásra
az egy kilogramm tömegű, tíz centiméter élhosszú, kocka formájú technológiai pikoműhold 1450 kilométer magasságból.
A projektben megszerzett unikális tudásnak köszönhetően a csapattagokért két kézzel kaptak az űripar vezető szereplői
– magyarázza a Manager Magazinnak Dudás Levente, a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék egyetemi tanársegédje, a Mikrohullámú Távérzékelés Laboratórium munkatársa, aki másodmagával a Masat-1 kommunikációs rendszerét fejlesztette.
Fotó: MTI / Komka Péter
A Műegyetemen működő Űrkutató csoport egyébként több mint 18 hibátlanul működő, repült fedélzeti egységet állított már elő korábban, de a legnagyobb publicitást kapott siker mégis a Masathoz fűződik, mivel ez az első teljes egészében működő komplexum, mondja Dudás Levente. Kiemeli,
a Masat-1 technológiai kísérletnek indult, hogy bizonyítsák, Magyarország rendelkezik azzal a mérnökállománnyal és technológiai háttérrel, amelynek köszönhetően a nemzetközi vérkeringésben helye van.
Ezért sem állhatnak meg, oktatási vonalon továbbhaladva már 2013-ban nekifogtak az egyik lehetséges második magyar műhold fejlesztésének, amely a SMOG-1 nevet kapta.
Kisebb lesz, mint a Rubik-kocka, és olyan rádiófrekvenciás szennyezettséget fog mérni a keringése során, amelyet például a digitális földfelszíni tévéadók okoznak
– magyarázza a fiatal szakember. Ahogy a Masattal, úgy a SMOG esetében is megmaradnak az oktatási vonalon, mivel meg szeretnék mutatni a világnak és például a frekvenciagazdálkodásért felelős Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak, hogy milyen mértékű energiapocsékolás zajlik például tévénézés közben. „Ha csökkentjük a televíziók okozta frekvenciaszennyezettséget, akkor csökkenthetők a borsos villanyszámlák, s nem mellesleg kevésbé szennyezzük a környezetünket” – teszi hozzá Dudás Levente.
METEOROLÓGIAI BALLONNAL A VILÁGŰR ELŐSZOBÁJÁBA
Egy 2,5 kilogrammos súlyt elbíró meteorológiai ballont juttattak fel a sztratoszférába a Szent István Egyetem gödöllői campusáról, amely 30 km-es magasságig emelkedett. Ezzel a technológiával lehetővé válik annak tesztelése, hogy az egyes elektronikai alkatrészek és biológiai minták miként viselkednének majd a világűrben. Az ilyen tesztek mezőgazdasági szempontból is érdekesek lehetnek, például kiderülhet általuk, mely növények és baktériumok képesek kibírni az extrém körülményeket, s van-e olyan növény, amely felvihető az űrállomásra vagy akár a Marsra.
A cikk a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg
(Campusról a világűrbe)
