Nemrég szerződtem át a TUI Belgium légitársasághoz, hogy közelebb legyek Magyarországhoz és a családomhoz. Talán azért is, mert a mamám is Belgiumban született. Télen Brüsszelből, nyáron pedig majd Lyonból repülök. Ezt megelőzően öt évig a Turkish Airlinesnál dolgoztam kapitányként, ahol új helyeket ismerhettem meg, például Mongóliát, Kirgizisztánt, Pakisztánt, Irakot és Iránt. Afrikát is bejártuk, mint ahogy majd minden országot az Egyenlítőtől Északra – válaszolta Fehérváry Géza arra a kérdésre, hogyan alakult az élete. Mint mondta, a családja sajnos Magyarországon maradt. Alig volt a bázison Isztambulban, mert a hónap nagy részét valamilyen szállodában töltötte, mivel a Turkish folyamatosan mozgatta a pilótákat: 3–5 napos „túrákra mentünk, bőröndből éltünk”. –
De hát ilyen a pilótasors
– summázta.
Úgy fogalmazott, bár a Turkish öt évig nagyon jó megélhetést biztosított számára, hálás is a lehetőségért, ám ez a munka kevésbé jelentett számára szakmai kihívást, inkább szükségmegoldás volt. Hiszen
korábban a Malévnál vezérigazgató-helyettesként felelős volt a pilótákért, a műszaki karbantartásért, a földi kiszolgálásért, több mint ezer emberért, beleszólása volt stratégiai döntésekbe.
Immár 35 éve vezet repülőgépeket, nehéz szakma ez is, mégis, amit tanult, amiben tapasztalatot szerezett a repülésen felül, azt csak alig használhatta a Turkishnél.
Várakozása szerint a TUI Belgiumnál rengeteget tanulhat majd, a charterezés ugyanis egy izgalmas üzleti modell, az intenzív európai versenykörnyezet pedig igazán inspiráló. Az a legkevesebb, szögezte le, hogy megtanul franciául is. A lánya egyébként franciatolmács. Úgy fogalmazott,
Európában – ahogy a Malévnál is történt – teljesen normális az, hogy egy adott légitársaság vezetői különböző országok szülöttei, nyilván az illető szakmai kvalitásainak, vagy a tulajdonosi szerkezetnek megfelelően.
Itt lát lehetőséget a szakmai előmenetelre is. Ráadásul, az új légitársaságnál nincs egyedül: volt malévos, és Sky Europe-os kapitány is dolgozik a cégnél, de a többi kolléga is szimpatikus számára, mert nyitottak és segítőkészek.
Fehérváry Géza nagyon szereti a természetet, hobbija a kert. Tatáról származik, él-hal a vizekért, a tóért, a forrásokért, rajongással gondol gyönyörű szülővárosára. Ott élnek szülei, édesapja szintén pilóta volt, később viszont egy mezőgazdasági technikumban tanított matematikát, ahol kollégáitól eltanulta a kertészkedés minden fortélyát. Fehérváry Géza tőle örökölte természetszeretetét, s ha egyszer nyugdíjba megy, szeretne a háza körül is növényekkel foglalkozni, megízlelni a ribizlibokrok termését, amit tavaly ültetett. Hivatása, a repülés kapcsán pedig
meggyőződése, hogy a magyar polgári repülés története a Malév csődbe vitelével nem ért véget.
Az, hogy néhány évig nincs nemzeti légitársasága Magyarországnak, nem jelenti azt, hogy ez mindig így lesz, hiszen semmi sem tart örökké. Mint mondta:
A Lánchidat is újjáépítettük a világháború után, és ma is áll!
A cikk a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg
(Ferihegy, Isztambul, Brüsszel, Tata)
