Felélesztett sikersztori

Megjelent itt egy fickó, aki vagy őrült, vagy zseni, de valószínűleg nem normális. A fejébe vette, hogy feléleszti a régi Tisza cipőket, futott körbe a hír a martfűi Tisza cipőket gyártó üzemben 2002-ben. Immár 15 év telt el azóta, hogy az őrültségből sikertörténet kerekedett.

A Tisza cipőt, mint a 80-as évek meghatározó hazai brandjét, élesztette újjá Vidák László.

Volt az ügyletben rizikó, de mára nagyjából évi 25 ezer cipőt adnak el, s ez a szám folyamatos növekedést mutat. „Lassacskán kialakult egy stabil vásárlói bázisunk” – meséli Vidák László, a Tisza Cipőt működtető Clash Kft., a Menza Étterem és Kávézó, illetve a Börze Étterem és Kávézó ötletgazdája és ügyvezető igazgatója a Manager Magazinnak.

A „T” márka újraélesztésében közrejátszott néhány véletlen és pár szerencsés egybeesés is, mégsem gondolta volna, hogy a régen elfeledett cipőmodellekben ennyi potenciál található. A Tisza cipő sztorija akkor kapcsolódott össze Vidák Lászlóval, amikor 2000-ben egy fiatal járókelőre pillantva felkapta a fejét, mert az ifjú a Deák téren éppen egy régi Tisza modellben sétált át a zebrán – meséli. „Szép emlékként őrzöm, hogy az első futball- és futócipőm is Tisza márkájú volt” – emlékszik vissza. A közjáték talán nem lett volna elég egy új üzlet beindításához, de az utazásai során már korábban is feltűnt neki, hogy a különböző világcégek ikonikus és mára klasszikusnak számító modellekkel „jöttek ki” a 90-es évek végén. Abban az időszakban a Puma, a Nike és az Adidas is lépett egy nagyot, és visszanyúlt a nyolcvanas évek modelljeihez.

Milyen ügyesek, s csodáltam, ahogy a semmiből ilyen klassz cipőket hoznak össze

– idézi fel. Mint mondja, ezután már nem tartotta vissza semmi, hogy leutazzon Martfűre, ahol 1942 óta a Tisza cipők készültek. Ekkor elindult egy új történet, amelynek nyomai már az amerikai filmvilág fővárosában is felfedezhetők. Ugyanis néhány évvel ezelőtt Tisza cipőben flangálva fotózták le az első gyermekét váró Selma Blairt Hollywoodban. A divatmániásnak tartott színésznőhöz még a magyarországi Hellboy című film második részének forgatásakor került a hazai retro cipő.

VIDÁK LÁSZLÓ

Siófokon született 1971-ben, abban az évben, amikor a Tisza logó is felkerült a termékekre. Kaposváron mezőgazdasági szakközépiskolába járt. A középiskolai évek alatt Northland pehelykabátokat importáltak egy barátjával. Húszévesen a szülei rábízták Siófokon a Triatlon sportbolt feltöltését, majd farmerüzletet nyitottak. 1993–95 között a Douwe Egberts területi képviselőjeként járta a balatoni településeket, 1996–2005 között rendezvényszervezőként hajós partikat szervezett, a jegyek már elővételben elkeltek. Nevéhez fűződik 1998–2002 között a Buffalo márka „csigataposó” modelljeinek hazai forgalmazása. 2003-ban bemutatta az újragondolt Tisza cipőket, és megnyitotta a retro stílusú Menza Étterem és Kávézót. 2013-ban a „T” márka megújult kollekcióval jött ki. 2014ben Budapest Márka díjat kapott a Tisza Cipő és a Menza Étterem és Kávézó a hazai márka értékteremtéséért. 2017-ben megnyitotta a Börze Éttermet.

Aminek van múltja, jövője is

A kilencvenes évek vége felé a martfűi Tisza Cipő Gyártó Kft. már csak állami megrendelésre készített munkavédelmi lábbelit a honvédségnek és a MÁV-nak, a sportvonal addigra teljesen kikopott a kínálatukból. Az 1971-ben létrehozott „Tisza” logó védjegye is lejárt. „Én pedig újra levédettem magamnak” – mondja Vidák László. A gyár kereskedelmi vezetője először furcsállotta az ötletet, de végül a fiatalos lelkesedés meggyőzte, hogy a sportcipők újra gyártásba kerüljenek. Hosszas kutatómunkába telt, mire megtalálták azokat a modelleket, amelyekről Vidák beszélt, végül csak sikerült fellelni a sablonokat és a kaptafákat.

Szerencsés egybeesés az is, hogy a modellezőcsapat ott maradt a gyárban, ők még emlékeztek a cipőkre, így a közreműködésüknek köszönhetően újra felkerültek a futószalagra a „feltámasztott” darabok.

Sajnálatosan a martfűi gyár már régóta likviditási gondokkal küzdött, így anyagi támogatást nem tudott adni a márka felélesztéséhez, ezért minden felelősség a Clash Kft. vezetőjének és csapatának a vállát nyomta. Az előkészítés után elindult egy mintaszéria legyártása. A mintákat azután alternatív reklámozási csatornákon keresztül mutatták be a közönségnek, például a zeneiparban dolgozó cimborák ezt viselték az esti bulikon. A történetben szerepe volt még egy újságírónak is, aki kinyomozta, hogy valami készül. Neki köszönhetően újabb „löketet” kapott az „ügy”. A Tisza Cipő weboldalát elárasztották a kedvező visszajelzések, s ekkor Vidák László számára már nem volt kérdés, hogy meglépje a forgalomba hozatalt.

Sok támadást érte azonban őket amiatt, hogy a cipők drágák voltak, áraik vetekedtek a nyugati márkákéival.

Beláttuk, hogy azt a minőséget, melyet szeretnénk, csak ezzel az árazási modellel valósíthatjuk meg

– mondja Vidák László. Ebből a szempontból a lábbelik a prémium kategóriát idézik, egy valódi bőr Tisza cipő ma mintegy 30 ezer forintba kerül. „Kellett hozzá két-három év, amíg a vásárlók is megértették, hogy ezek a darabok nem keleti gyártásban készülnek” – fűzi hozzá. Ezzel a „húzással” azonban az üzleti modelljük ellentmond a fogyasztói társadalom szemléletének. Több évig tartósan hordható termékeket gyártanak a napjainkban megszokott egy szezonra tervezett ruházati cikkek helyett.

Ahogy nőtt az érdeklődés az újrapozicionált modell iránt, úgy nőtt az elvárás a minőség iránt is. Hamar kiderült, hogy az elavult technológiával működő üzem már nem tudja megugrani az új kor követelményeit, ekkor elváltak egymástól. A könnyűipar válságát jellemzi, hogy nem volt egyszerű megfelelő gyártósort találni. A kaptafát, illetve az alapanyagokat megvásárolták, az előállítást pedig egy faluval odébb vitték. Azóta minden Tisza cipő bérgyártásban készül. A martfűi egység egyébként továbbra is gyárt Tisza cipőként munkacipőket, azonban teljesen más logóval. „A piac elbírja, elférünk egymás mellett, nem zavarjuk egymás köreit” – teszi hozzá Vidák László.

Marketingre, reklámra alig van keret

Az első Tisza márkaboltot az Astoriánál nyitották meg, majd ezt követően egy újabbat a WestEndben. Ma hét üzletük van az országban, s egy úgynevezett „pop-up” bolt is. Marketingre, reklámra amúgy sincs keret, szinte nulla forinttal próbálnak operálni. Szerencsére van néhány alternatív megoldásuk, például az online felületek, a közösségi médiák platformjai, ahol anélkül kommunikálhatnak, hogy nagyobb összeget kellene belefektetni. A zeneiparban dolgozó barátaik is jó „reklámfelületnek” bizonyultak. Gerilla marketingakcióként DJ-k viselik a cipőket a bulik alkalmával. Emellett hatékony reklámeszköz a szponzoráció is. „Olyan csapatokat kerestünk meg, akik beilleszthetők a Tisza filozófiájába, illetve, akik a saját területükön maradandót tudtak alkotni” – magyarázza Vidák László.

Logikus volt, hogy zenészeket is támogassanak, illetve színészeket kértek meg, hogy csatlakozzanak a Tisza-családhoz, ezenkívül megkerestek fiatal művészeket, divattervezőket is. Hatalmas megtiszteltetés volt, amikor elnyerték a magyar paralimpiai csapat ruhájának tervezési és gyártási jogát. 2016-ban ezüst fokozatú támogatóként is segítették őket. 2003 óta folyamatosan bővült a paletta, a Tiszát ma már nem sport-, hanem sokkal inkább utcai cipőként pozicionálják, s ez az irány határozza meg a „T” márka új arculatát is.

A TISZA CIPŐ TÖRTÉNETE

· A martfűi sport-, utcai és munkacipőket készítő Tisza Cipő Zrt.-t 1942-ben alapították Cikta Rt. néven. A Tisza Magyarország egyik legismertebb cipő- és kelmemárkájának számított.

· Az 1950–60-as években a gyár főleg a magyarországi piacra termelt, de emellett exportált más szocialista országokba is. Nagy mennyiségben gyártottak bakancsokat a Honvédelmi és a Belügyminisztériumnak, illetve a Munkásőrségnek.

· Az 1970-es években a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb cipőgyára. Évente mintegy 10,2 millió pár lábbelit állítottak elő, amelyből mintegy hárommillió pár torna- és sportcipő volt.

· Az új logót 1971 első hónapjaiban hagyták jóvá. 1971 májusától a németországi Adidas is a Tisza Cipőgyárral állíttatta elő a La Paz modellnévre hallgató futballcipőit.

· 1976-tól kezdve az Adidas részére szállítottak sportcipőket, és Nagy-Britanniában is megjelentek a gyár termékei. Évi kétmillió pár lábbeli került a szocialista országok piacaira.

· A rendszerváltás után a cipőimport igencsak megerősödött, és a gyárnak új versenytársakkal kellett szembenéznie. A tornacipők gyártása a 90-es évek közepéig folytatódott, ekkor állt át az üzem az utcai lábbelik előállítására.

Vidák László a gyermekkorát idézi vissza a retro stílussal, de a nosztalgiázáson túl „eltalált” egy fiatal, lázadó réteget is, amely tudatos, mer szembemenni a mainstream márkákkal. Két évvel az indulás után, 2005-ben már bátrabban nyúltak a modellekhez.

Azt terveztük, hogy olyan cipőket is készítsünk, melyek még beleférnek a Tisza arculatába, de már ne legyenek retro stílusúak

– magyarázza Vidák. A Clash Kft. maroknyi csapata felismerte, hogy kizárólag a retro hosszú távon nem tartható fenn, ezért behozták a sportosak mellé az akár irodában is viselhető casual modelleket. „Szezononként mintegy 80–100 terv is készül, ezekből válogatunk, hogy melyek kerüljenek a boltokba” – mondja az üzletember. Megjelent az elegánsabb, komolyabb vonalat képviselő Tisza Budapest, ezt a visszafogottabb idősebb és a bohém fiatal korosztály is viselheti és viseli is. Ők már tudják, hogy a lábbelijük értéket képvisel – egy letűnt kor értékét és a jelen trendjét hordják a lábukon.

Úgy tettünk egy lépést a múlt felé, hogy menővé varázsoltuk a régit

– fogalmazza meg Vidák László.

A cipők mellé közben megérkeztek a táskák, pólók és egyéb kiegészítők. A termékportfóliót bővítve az a cél, hogy év végére Tisza márkájú tusfürdő is forgalomba kerüljön. Már csak a nemzetközi piac meghódítása van hátra. „Külföldön márkaboltot nyitni elég nagy de remélhetőleg ez is összejön” – mondja Vidák. Sikeres nemzetközi marketingstratégiával az egykori KGST-termékből külföldön is elismert márka válhat.

Örömfaktor

A martfűi élmények, amelyek a Tisza cipők régi modelljeinek felkutatása alatt érték Vidák Lászlót, hatással voltak a Menza Étterem és Kávézó arculatának kialakítására is. „A falak már álltak, rendeltük a konyhát, de nem volt meg a sztori” – emlékszik vissza Vidák. Amint azonban a cipőbiznisz „beütött”, az étterem sztorija is összeállt: legyen a neve Menza! Nem volt nehéz összeszedni azokat a motívumokat, amelyek azt a kort jellemezték: egy nyolcvanas évek hangulatát idéző vendéglátóegység. Mint mondja, mindig is az alkotás és annak a vágya hajtotta, hogy valami olyat hozzon létre, ami másoknak is tetszik.

Nem tudom a pénz oldaláról megközelíteni a dolgokat, nem vagyok pénzügyi szakember.

Úgy véli, csak abba érdemes belefogni, ami örömmel tölti el az embert. A Tisza cipő és a Menza két olyan történet, amelyekben még mindig van lehetőség.

A cikk a Manager Magazin szeptemberi számában jelent meg

(Felélesztett sikersztori)

Manager Magazin – HU