A Fund for Peace nemzetközi kutatóintézet minden évben megjelenteti a bukott államok listáját, melyet különböző gazdasági, politikai és társadalmi szempontok alapján készít el. A rangsor elején azok az országok szerepelnek, ahol az állam a legalapvetőbb funkciókat sem tudja ellátni. A kormány nem képes ellenőrizni az ország egész területét, nem rendelkezik az erőszak monopóliumával, és nem képes gondoskodni az alapvető közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, közbiztonság) megfelelő működéséről.
Dél-Szudán a „legbukottabb”
A Fund for Peace az idén Dél-Szudánt ítélte a legveszélyesebb, „legbukottabb” államnak. Az afrikai ország 2011-ben nyerte el függetlenségét északi szomszédjától, Szudántól, így a legfiatalabb állam is egyben. A 13 milliós Dél-Szudán több mint hatvan etnikai csoportnak ad otthont. A függetlenség kivívásakor az írni-olvasni tudók aránya nem érte el a 30 százalékot, a lakosság fele a szegénységi küszöb alatt élt, és az emberek 40 százalékának naponta több mint fél órát kellett gyalogolnia, hogy ivóvízhez jusson. Az ország gazdasága a mai napig szinte teljes egészében az olajipartól függ, az infrastruktúra romokban van, az ott élőknek mindössze a két százaléka jut áramhoz.
Fotó: AFP PHOTO / Nichole Sobecki
A szegénység, az elmaradottság és az etnikai feszültségek következtében kudarcot vallott az állam- és nemzetépítési folyamat. A polgárháború kirobbanása csak idő kérdése volt. A belharcok végül 2013-ban törtek ki, amikor az elnök, Salva Kiir azzal vádolta meg helyettesét, Riek Machart, hogy puccsot tervez ellene. A polgárháború elmúlt öt évében ötvenezren haltak meg, és több mint négymillióan kényszerültek lakhelyük elhagyására. ENSZ-adatok szerint mintegy negyedmillió gyerek szenved alultápláltságban, a gyerekkatonák száma pedig csaknem húszezerre tehető. Bár Salva Kiir dél-szudáni államfő és Riek Machar lázadóvezér idén szeptember 12-én békeszerződést írt alá, szakértők egyetértenek abban, a mostani megállapodás egyáltalán nem garancia arra, hogy beköszönt a várva várt béke.
Szíria, ahol az ország fele menekült
Szíria az idén a negyedik helyet foglalja el a világ legveszélyesebb államai között. A 2011-ben kezdődő polgárháború fő okai leginkább a politikai és gazdasági reformok sikertelenségében, a nagy szárazság okozta belső migrációs nyomásban és a vallási ellentétekben találhatók. A szikra az volt, amikor 2011 márciusában a déli Dara városban fiatalok egy csoportját börtönbe zárták, brutálisan bántalmazták, megégették, ujjkörmeiket letépték. A tinik azonban olyan prominens törzsek tagjai voltak, melyek vezetői nem hagyták annyiban az ügyet, és tüntetést szerveztek a gyerekek szabadon bocsátásáért. A kormányerők éles lőszer bevetésével válaszoltak. Ekkor kezdődtek el a tömegtüntetések, melyek hamar polgárháborúvá eszkalálódtak. A különböző nemzetközi szervezetek adatai szerit a polgárháború halálos áldozatainak száma mára meghaladta a félmilliót. Ebből több mint 400 ezer civil, akiket a kormányerők és szövetségeseik öltek meg. A harcok elől több mint ötmillió ember menekült külföldre, és hatmillióan kényszerültek lakhelyük elhagyására az országon belül, tehát a 22 milliós lakosság fele menekült. A szíriai válság mára nyugvóponthoz közelít – mondja Sayfo Omar, Közel-Kelet-kutató.
Bassár el-Aszad szír elnök Oroszország, Irán és a libanoni Hezbollah támogatásával visszafoglalta a lázadóktól az ország jelentős részét. Kivételt már csak az északi és északkeleti kurd terület, valamint a különféle felkelőfrakciók által uralt Idlib megye jelentenek. Ezek azonban nem életbevágók a rezsim túlélése szempontjából – véli a szakértő. Noha Aszad az ország teljes visszafoglalását ígérte, a kivéreztetett kormányerők ezt aligha lesznek képesek kivitelezni. A konfliktusban érintett három hatalom, Oroszország, Irán és Törökország láthatóan kiegyezett egymással az ország befolyási övezetekre történő felosztásáról. Az ország elnöke, Bassár elAszad pedig vélhetően a helyén marad, mert a nemzetközi közösség számára még mindig az ő személye jelenti a legkevésbé rossz megoldást.
Afganisztán, a nem létező állam
A 2002 óta tartó polgárháború gyökere az ország 1979-es szovjet megszállására vezethető vissza. Ebben a harcban, a hidegháborús szembenállás jegyében, a szovjetek az afgán bábkormányt támogatták, míg az Egyesült Államok az iszlamista lázadókat. A sors iróniája, hogy ezekből az amerikaiak által támogatott muszlim harcosokból alakul meg később az al-Káida terrorszervezet. Amikor a szovjetek 1988 végén elhagyták Afganisztánt, a különböző hadurak és fegyveres csoportok egymás ellen fordultak, és 1992-től véres polgárháború tört ki az országban. Eluralkodott a káosz, Afganisztán bukott állammá vált. Néhány fiatal ebben az időben megalapította a radikális iszlamista tálib mozgalmat. Céljuk az volt, hogy kemény kézzel stabilizálják az országot. Fegyveres úton jutottak hatalomra 1996-ban. Regnálásuk alatt nem riadtak vissza a nyilvános kivégzésektől és az egyéb emberi jogtiprásoktól sem.
Az Egyesült Államok szemében akkor lett igazán szálka a tálib hatalom, amikor kiderült, hogy a szervezet nemcsak beengedte Afganisztánba, de stratégiai partnerséget is kötött az al-Káidával és annak vezetőjével, Oszáma bin Ládennel. Az Egyesült Államok többször felszólította a tálibokat, hogy adják ki Oszáma bin Ládent, miközben 1998 és 2001 között több terrortámadás is történt a világban amerikai célpontok ellen, melyeket az al-Káida számlájára írnak. A fordulópont végül a 2001. szeptember 11-i terrortámadás volt. George W. Bush ekkor hirdeti meg a „globális terrorizmus elleni harcát”, melynek egyik fő célja az Afganisztánban bujkáló Bin Láden semlegesítése és az al-Káida felszámolása.
Az elmúlt 17 évben Amerikának nem sikerült stabilizálni az országot. A tálibok jelenleg az ország egyötödét ellenőrzik, az elmúlt két évben újra megszaporodtak a merényletek, és az Iszlám Állam terrorszervezet is megvetette a lábát néhány tartományban.
Fotó: AFP PHOTO / NOORULLAH SHIRZADA
Ma 2,6 millió afgán él hazáján kívül. Többségük a szomszédos országokba menekült a harcok elől, de a 2015-ös migránsválság kirobbanása óta százezres nagyságrendben érkeztek Európába is a földközi-tengeri útvonalon. Amerika jelenleg 15 ezer katonát állomásoztat Afganisztánban, igaz, akkor sem tudták megnyerni a háborút, amikor tízszer annyi katonával voltak jelen, mint most. Hatalmas presztízsveszteség lenne ugyanakkor most kivonulni. Egyelőre tehát marad a patthelyzet, a mindennapos utcai erőszak és a tömeges elvándorlás.
A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg
(A világ legveszélyesebb országai)
