Kőbányáról az elitbe

Zsúrpubikból és nagyon jó fiúkból nem lesz testőr – kezdte a Manager Magazinnak Farkas Attila, akit hazánkban főleg onnan ismerhetnek, hogy hat éven keresztül védte a pop királyát, Michael Jacksont. Egy kőbányai utcagyerek, tábornokként nyugdíjba vonult honvédtiszt apával, akit nemrég eltemetett. Négyévesen már stokira hajtogatta a holmijait és pucolta mindenki cipőjét.

Nekem játék volt a katonaság

– fogalmazott az egyik legnevesebb magyar testőr. Farkas Attila – tőlünk nyugatra csak Lobo, azaz spanyolul farkas – jelenleg Németországban tanítja a szakmát a SEBA (Security Experts and Bodyguard Association) berkein belül, amely szervezetnek nemcsak oktatója, de egyben alelnöke is.

Kiből lesz a jó testőr?

Úgy véli, az ő életútja is bizonyítja, hogy a testőrszakmában az égvilágon semmilyen misztérium nincs, ugyanolyan professzionális foglalkozás, mint a többi, meg lehet tanulni.

Bárki, aki nem kripli, aki nem bűnöző, aki nem nagydarab, kopasz, tetovált és piercinges, tehát mindazon kulturált, intelligens ember, aki egészségileg is megfelel, abból lehet testőr.

Hozzátette, hogy nincs megszabva testzsírszázalék, teljesen felesleges: ha náluk elvégez valaki egy kurzust, az úgyis más emberként kerül ki onnan. Mert a különböző gyakorlatokat mindenkinek el kell végezni ahhoz, hogy megkaphassa az oklevelét, diplomáját.

„A testőrhivatásnak alapvető elvárása a tiszta kriminalitási háttér, semmilyen priusz nem lehet. Azért, ha a piroson átment, és előtte megivott egy tüskét, az okos közfelügyelő pedig ezt felírta, ez még beleférhet, de a tiszta háttér kötelező” – fogalmazott Farkas Attila, hozzátéve, hogy emellé azért kell természetesen egyfajta ambíció is. Ugyanis – mint mondta – ők nem tanítanak, hanem adnak, és aki ezt nem képes befogadni, azzal nem tudnak mit kezdeni. „Én nem tudom beleverni senkibe azt, hogy olyan legyen, mint én” – fűzte hozzá. Ambíció, elhivatottság, érzet, amely később hivatástudattá válik – szerinte ezek kellenek ahhoz, hogy valakiből testőr lehessen.

Emellett nagyon fontos az alázat – minden és mindenki felé. Ez a munka ugyanis nem egyéni, hanem csapatmunka, ahol az egónak teljesen el kell tűnnie, mindenki felel mindenért, legfőképpen a védett személyért.

Ebben nincs semmi humbug, semmiféle Kevin Costner, Clint Eastwood vagy John Malkovich

– fogalmazott Farkas Attila, aki szerint a filmvásznon egyébként Clint Eastwood volt a leghitelesebb, amikor egy idős testőrt alakított.

Hosszú az út a csúcsig

Farkas Attila a Puskás Tivadar Távközlési Technikum elvégzése után apja minden tiltása ellenére a Belügyminisztérium speciális szolgálatához szegődött. A katonaságot is a BM Tartalékos Tisztképző Iskolán végezte el – vörös diplomával. Az általános iskolától a főiskolákon át az egyetemig mindent vörös diplomával vagy summa cum laude kellett elvégeznie, mert az apja mindig azt mondta neki, hogy „ez a dolgod fiam, ez nem dicséret, ez a dolgod, hogy mindent így csinálj”. „Az előkészítését a személyiségemnek nem kívánom senkinek, viszont én nagyon nagy hasznát vettem” – tette hozzá.

Rengeteg hírességgel dolgozott együtt, vett részt a védelmükben:

a dalai lámától Nelson Mandeláig, Desmond Tututól Placido Domingóig, Selena Gomeztől Eddie Murphyig, Robert Duvalltól Robert Redfordig, Paul Newmantől Brad Pittig, Katie Perrytől Antonio Banderasig

– sorolta a neveket. „Az egyszerű talponállók nem képesek feldolgozni, hogy egy hozzájuk hasonló ember Kőbányáról meddig vitte – 70 ezer forintos nyugdíjig” – mondta. A speciális szolgálattól még a rendszerváltás előtt eljött, „felrúgott mindent”, így az összes kedvezményt elvették tőle, minden iskoláját „vissza kellett fizetnie” – szerinte ezért is annyi a nyugdíja, amennyi.

Nem politizálok, nem védek politikust, csak olyan embert, akiért képes vagyok meghalni, mert különb nálam

– hangsúlyozta Farkas Attila.

Kapott lövést, szúrást is – nem véletlenül követelmény, hogy a testőrnél mindig legyen tampon, melyet ha a golyó helyére bedug, eláll a vérzés. Farkas szerint érdemes a testőrnek kondomot is magánál tartania, ráadásul lehetőleg a legnagyobb méretet, mert ha úgy adódik, hogy sokáig kell egy helyen állnia, abba lehet belepisilni, majd laza mozdulattal elgurítani – „így nem hagyjuk el a helyünket, és még csak bunkóvá sem válunk”.

A csapatmunkán a hangsúly

A legfontosabb tantárgyak, ismereti elvárások a sima diplomáciai protokolltól a biztonsági protokollig terjednek – ehhez szerinte csupán intelligencia kell, ami semmi mást nem jelent az esetükben, mint problémamegoldó képességet. A kiképzés része egy tíz kilométeres gyaloglás is, amiből két kilométeren át a társát is vinnie kell a hallgatónak – aki ezt nem teljesíti, az kiesik. „De nem kell aggódniuk az 55-60 kilós srácoknak sem, hiszen vár rájuk a háttérmunka” – ami szintén rendkívül fontos, hiszen ez adja a védelem alapját. „A 100-120 kilós tornyok nagyon jók arra, hogy eltereljék a figyelmet, csak ne legyenek tetoválva – főleg ne jöjjön ki a nyaknál, azt mindenképpen el kell takarni –, mert még a végén azt hiszik róluk, hogy gengszterek.” A frizura, az öltözködés, tehát a tisztes megjelenés, valamint az intonált, kulturált beszéd feltétel, illetve ha nem csak itthon akar dolgozni, akkor legalább egy idegen nyelv középfokú szintű ismerete – nem a nyelvvizsga a fontos, hanem az, hogy beszélje a nyelvet.

Az akadémián sem vallásra, sem felekezetre, sem nemi identitásra nincsenek tekintettel, az alapkövetelmények adottak, aki azokat teljesíti, és elvégzi a tanfolyamot, kap egy alapdiplomát,

amellyel minimum két év gyakorlatot kell igazolni öt éven belül ahhoz, hogy középfokra léphessen – addig a teamnek csak előkészítő vagy külső körös tagja lehet. „Nincs olyan, hogy egy testőr, Farkas Attila megvédi Michael Jacksont, ez egy team, legfeljebb engem nem lehet látni” – emelte ki.

Úgy érzi, hogy napjainkban nehezedik a világ, a civil lakosságnak és a rendvédelmi szerveknek is szüksége van a szakképzett segítségre. A szakképzett testőrökben pedig megvan ez a tudás. Farkas az FBI akadémián tanító híres magyar túsztárgyalóval, Végh Józseffel együtt tanulta a szakmát. Ennek a Böszörmény úti akadémiának (Nemzetközi Oktatási Központ) van egy taktikai háza, amelyet Farkas Attila most újraépít a frankfurti SEBA akadémián. „Én nem vagyok ilyen okos, nem így születtem, engem izgat a szakmám, és addig tanulok, amíg csak lehet, alázattal nézem a világot, így neveltem az öt gyermekemet is.”

Jó reflexek szükségesek

Végh József kriminálpszichológust idézve elmondta, hogy a homo sapiens genetikai készlete nem támogatja a testőrmunkát: a testőröknek, ha támadnak, nem menekülniük kell, hanem szembemenniük az ellenféllel, menekíteniük.

Mi nem megyünk vissza a sebesült társunkért, neki meg kell halnia, vagy helyt kell állnia, mert mi visszük a védett személyt. Ha ő már biztonságban van, visszamegyünk, és megnézzük, maradt-e a társunkból valami.

Ez ugyanis nem tengerészgyalogság, ebben a szakmában mindenki a védett személyért felel. Szerinte hazugság, hogy az okos ember a más hibájából tanul – ezzel szemben úgy véli, mindenki csak a saját traumájából tud tanulni: az ember ugyanis kap egy genetikai készletet, amelyet hat-nyolc éves koráig a környezete bont ki, tehát ahogy felnő hatéves koráig, az lesz az igazi énje. Ezt követően, amit csinál, amit tesz, amilyen környezetben nevelkedik, abból alakulnak ki a reflexek. Az agy folyamatosan szkennel minden egyes cselekedetet, úgy kezdődik, hogy ösztön, reflex, és ha nincs válasz, akkor maradnak a kognitív megoldások, tehát jöhet a gondolkodás, hogy mit is kellene csinálni – na, ennyi idő alatt Farkas szerint meg is halhat a védett személy.

„Mi a képzésen azokat az alapkészleteket véssük be, amelyek extrém stressz alatt is reflexként, gondolkodás nélkül helyesen működnek. Ezeket fel tudjuk építeni, ez a lélektaktikai tréning. Ez Végh József és Farkas István FBI-iskolaparancsnok találmánya. Nem én vagyok ilyen okos, engem is átalakítottak, pedig akkor már gyakorlott testőr voltam” – mondta Farkas Attila.

Ha olyan szintű a veszélyeztetettség, akkor össze kell hangolni a munkát a rendőrséggel, mert csak nekik van folyamatos fegyverhasználati és területlezárási joguk, a testőrök civilek. Ha valakinek annyira magas a veszélyeztetettségi szintje, hogy egyenesen az életére törnek, az már állami feladat, hiszen az állampolgár megvédése a rendőrség dolga, a testőrök ebben mint a hivatalos személy segítője vesznek részt.

Nem katonák vagyunk, mi nem ölni megyünk. A legnagyobb sikere egy napunknak, ha nem történt semmi, és dolgoztunk érte két hetet.

Footloose

Michael Jacksont 1994 és 2000 között, hat évig védte. A pop királya először 1994-ben járt Magyarországon, amikor a Sony Entertainment egy rövidfilmet forgatott Budapesten. Farkas Attila irányította akkor a popsztár testőrcsapatát, ugyanis ők sem a nyelvet, sem a helyszínt nem ismerték. A munka végül úgy zárult, hogy mielőtt felszállt volna a gépük, Jackson védelmének főnöke, Wayne Nagin – aki 27 évet töltött el az énekes mellett – felkérte, a History turnén legyen ő is a csapat tagja, így lett Michael Jackson első és egyetlen európai testőre. Szakmájában az úgynevezett „celebrity bodyguards” kategóriában Farkas Attila a korábbi főnökét tartja a legjobbnak. A popsztár mellett nem lehetett egyszerű az élet, főleg ha belegondolunk abba, hogy akkoriban Michael Jacksonért megőrültek a rajongók, az egyik legnagyobb világsztár volt, és – Farkas szavai szerint – a rajongók valóban nagyon édesek, de életveszélyesek is.

A legnehezebb közös napjukon azonban mégsem egy elvetemült Jacko-fant kellett leszerelni. Sun City, Dél-Afrika – ez egy olyan hely Johannesburgtól körülbelül 150 kilométerre, mint Las Vegas az Egyesült Államokban. Farkas ekkor még „zöldfülűnek” számított, mert csak körülbelül fél éve volt a popsztár mellett. Ebédidőben meglátogattak egy krokodilfarmot. Michael Jacksonról mindenki tudta, hogy mániákus állatkedvelő. Le is zárták az egész állatkertet, amikor a népes delegáció felkereste a krokodilokat. „Azt ott, azt a nagyot szeretném megsimogatni” – mutatott rá a popsztár egy 7,5 méter hosszú, százéves hímre a több tucat állat közül, amely jószerével egy tehenet is le tudott volna nyelni. Footloose volt a neve, mert a bal hátsó lába hiányzott.

„Michael azt mondta, menjünk. Rajtam kívül még két New Orleans-i testőr volt ott, ők azt mondták, ez nem jó ötlet, ez hülyeség” – mesélte Farkas, majd úgy folytatta, hogy „Kőbánya, zakó le”, és már mászott is felfelé a kerítésen. Úgy volt vele, Jackson úgysem mer majd utána menni. Pár pillanat múlva már mindketten a több száz kilós krokodil felé másztak. „Kaptam fegyverként egy esernyőt, azzal próbáltam távol tartani a kisebb példányokat. Végül eljutottunk a kiválasztott állatig, mondtam neki, hogy a bal hátsó lábához guggoljon, mert az nincs neki, ott nem tudja bántani. »Ha mégis, akkor majd én elé állok, engem megesz, te pedig menekülj, ahogy tudsz«.” Végül mindketten megúszták, de Farkas egyáltalán nem büszke erre a történetre, ugyanis ez volt pályafutása legnehezebb napja, mert „kontrollálhatatlan életveszélyben” volt a védett személlyel együtt, és adódhatott volna úgy is, hogy nem tudja megvédeni még az élete árán sem. „Ennél extrémebb dolog nem volt az életemben, minden mást – legyen az lövés vagy szúrás – tudtam kezelni” – tette hozzá. Hogy milyen volt a kapcsolatuk, baráti volt-e a viszony a popsztárral, szűkszavúan csak annyit felelt, hogy szinte családtagok voltak, mert „ezt nem lehet másként csinálni, nem lehet titok, mert ha valamit nem tudok, amiatt akár meg is ölhetik”.

A zene mindig is közel állt Farkas Attilához: zenei osztályban végzett, hegedült karácsonyi műsorban, játszott kamarazenekarban, énekelt kórusban.

Nekem a zene nagyon fontos. Annyit tett hozzá az életemhez, hogy biztosan sokáig fogok élni.

A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg

(Kőbányáról az elitbe)

Manager Magazin – HU