Az embert mindig befolyásolja a környezete, vagy a hely, ahol éppen nevelkedik – idéz A zsoldos című könyvéből Hódosi Zoltán, aki 2005 óta – egy egyéves afganisztáni szolgálatot leszámítva – Irakban szolgál zsoldosként. Rákoskeresztúrról jutott el a Közel-Keletig, s bár ez elsőre nagy távolságnak tűnik, valójában egyik évről a másikra háborús övezetben találta magát. Hódosi nem véletlenül ezzel az idézettel kezdte a beszélgetést: tizenéves fiatalként az iskolai szakkörök helyett – kis túlzással – az utcán töltötte a 90-es éveket
Budapestet akkoriban a bűnözés melegágyának tartották, és az éjszakai élet keménymagja a XVII. kerületet is elérte, akaratlanul is a szem előtt voltak a mindennapjaik
– meséli a Manager Magazinnak. Hódosi így látott például bandatalálkozót a helyi biliárdszalonban, de a nehézfiúkkal az edzőtermekben is könnyen össze lehetett futni. Gyerekként őt is vonzotta a „nagypályások” életvitele, 16 évesen úgy érezte, ők az „elit társaság”, amelynek tagjait nem lehetett összekeverni a szürke, hétköznapi emberekkel. Mivel ezt látta, ebben a környezetben nőtt fel, nem véletlen, hogy tartozni akart ő is valahova, valamelyik brigádhoz. A sport révén – az ökölvívást választotta – meg is ismerkedett olyanokkal, akiknek már volt csapatuk, így 16 és 24 éves kora között sok társaságban megfordult. Ekkoriban dolgozott kaszinókat védő araboknak, vagy oroszoknak, akik az „okosságokon” túl szintén főleg védelemből szedték meg magukat.
„A szülői hátterem mindig rendezett volt, nekik soha nem meséltem semmit arról, hogy éppen hol vagyok és mit csinálok, de mivel jó volt a kapcsolatunk, soha nem is vontak kérdőre semmiért” – fűzi hozzá Hódosi Zoltán. Emellett nyilván az is sokat segített abban, hogy nem szippantotta be végleg az éjszakai élet, hogy 2004-ben társasága nagy részét elvitte a rendőrség. Ő megúszta, viszont megszűntek a különböző okosságokból befolyó pénzek, így más munka után kellett néznie. Ekkor határozta el, hogy elvégez egy személyvédelmi tanfolyamot, majd a volt rendőrök által alapított Expolnál kezdett dolgozni – szintén az éjszakában.
Itt hallott Irakról az egyik volt rendőrtiszttől, ugyanis ők, Hódosi munkatársai kísérték Magyarországon azt a cégvezetőt, akinek a Közel-Keleten egy logisztikai vállalkozása volt – ennek a vállalatnak a védelmére közvetítettek ki volt rendőröket és katonákat Irakba. Így került kapcsolatba azzal a személlyel, aki az Irakban lévő security cég biztonsági igazgatója volt. „Az utcáról betévedve szóba sem álltak volna velem, de mivel az akkori terrorelhárító szervezet tisztje ajánlott be, esélyt kaptam egy interjúra, és mivel nemzetközileg elismert személyvédelmi tanfolyam elvégzéséről volt papírom, egyúttal meghívást is a Böszörményi úton található FBI akadémiára a válogatásra” – mondja. Ezen körülbelül 24-en vettek részt, közülük egyedül Hódosi volt civil, a társaság többi tagja szerződéses katonákból, illetve aktív rendőrökből állt – akik a sikeres válogatást követően le is szereltek. Rajta kívül még öten mentek át az alkalmassági felmérőn, így innen már zöld utat kapott Bagdadba.
Az első pár hónapban statikus őrként dolgozott ellenőrző ponton, a járművek átvizsgálása volt a feladata. Ezt követően már ő is ment a konvojokkal mint lövész, majd másfél év múlva csapatparancsnok lett. Az utolsó, negyedik évét már operációs menedzserként dolgozta le a cégnél. „Az első években folyamatosan képeztem magam, sőt, a szabadságom alatt is, volt, hogy Izraelbe mentem továbbképzésre” – meséli Hódosi Zoltán, aki négy év iraki szolgálat után 2009-ben döntött úgy, hogy máshol is kipróbálná magát. Afganisztánban, projektmenedzserként kezdett dolgozni egy másik cégnél, amely a kabuli holland nagykövetség védelméért felelt. Egy év után továbbállt, ismét Irakban talált munkát, de ezúttal az ország déli részén, Bászrában. 2010 és 2018 között öt nagyobb nemzetközi vállalatnál is dolgozott, köztük olyanoknál, mint a Sabre, a Falcon, a TA’AZ vagy épp a GardaWorld. A munka és a megbízás mindenhol ugyanaz volt: személyvédelmi feladat csapatparancsnoki pozícióban. Amikor Hódosi 2005-ben kikerült Irakba, a régió válságövezet volt, vagyis javában dúlt a háború. Rendszeresek voltak az aknatámadások a táboruk ellen, ahol éltek, de az utakon kézifegyveres és robbantásos támadások is érték.
A legtöbb ilyen támadás robbantásos merénylet volt: például az útszélen álló autóba rejtett pokolgép, de volt olyan is, hogy egy döglött kutya tetemébe rejtették a robbanószert.
Ezek a támadások egészen 2011 novemberéig tartottak, amikor is az amerikai hadsereg kivonult Irakból, és ezzel véget ért az amerikaiak által 2003-ban megindított Operation Iraqi Freedom (OIF), vagyis Irak felszabadítása. Hódosi szerint ezután nagyot változott a szakma, a munkájuk, hiszen a közel-keleti országot ezek után már nem válságövezetként tartották nyilván, így a biztonsági szint is mérséklődött. Ez praktikusan annyit jelent a védelmi munkát végző cégekre nézve, hogy jelentősen csökkent az alkalmazható fegyverek köre. „Gondolok itt a felszerelésünkre, például betiltották PKM géppuskát, az iraki kormány meghatározta, hogy csak maximum négy karabély- és két pisztolytár lehet nálunk a küldetés során, illetve a legtöbb cégnél költségmegtakarítás miatt a három-négy autós konvojokat felváltották a kétautós csapatok” – teszi hozzá.
Ezeken a szigorított, új szabályokon ráadásul az Iszlám Állam 2012-es megjelenésével sem változtattak, pedig az ISIS egyre több város irányítását próbálta átvenni északról déli irányba terjeszkedve. 2014-ben csak néhány kilométerre voltak az ország középső részén fekvő fővárostól, Bagdadtól. Az Egyesült Államok vezette koalíciós erőknek köszönhetően azonban 2018-ra sikerült felszámolni az Iszlám Államot. „Azok, akik itt vagyunk, és a helyiek is, tudjuk, látjuk, hogy a háború az olaj miatt volt ebben az országban, és e mögött a háború mögött a nagyhatalmak állnak.”
Ami a pénzeket illeti: a háború végével a fizetések is elkezdtek apadni.
Pár évvel ezelőtt egy nemzetközi cégnél napi 450 dollárt is meg lehetett keresni – ez 280 forintos dollárárfolyamon számolva 126 ezer forint,
igaz, 2010 és 2014 között jellemzően 180 és 220 forint között mozgott az árfolyam, de még így is majdnem napi 100 ezer forintos kereset. Ezek az összegek napjainkra egy jól fizető nagy nemzetközi cégnél nagyságrendileg a felükre csökkentek.
„Huszonnégy évesen jöttem ki, most 37 vagyok, rengeteg tapasztalat áll a hátam mögött. A háború teljesen átformált engem, és megmutatott egy új életszemléletet” – mondja Hódosi Zoltán, aki az elmúlt 13 év Közel-Keleten eltöltött szolgálati ideje alatt semmit sem bánt meg. Azt tervezi, hogy a közeljövőben teljesen felhagy az iraki munkával, és hazajön, ugyanis Control Group Security Kft. néven elindított egy saját, személy- és objektumőrzéssel foglalkozó vállalkozást Magyarországon.
A kapcsolati tőkéje itthon is adott, s szerinte a mai világban enélkül már semmi sem működne. A céget portugál üzlettársával alapította, aki szintén a személyvédelemben dolgozott több évtizedet, de Hódosival ellentétben ő a diplomáciai vonalon mozgott, ott szerezte a tapasztalatait. Úgy gondolták, hogy kettejük tudását egyesítve új dolgot hozhatnak a magyar piacra. A migráció miatt – amely Európát, így Magyarországot is érinti – úgy véli, tudja hasznosítani a Közel-Keleten, az iszlám kultúrában szerzett ismereteit. Ezt a tudást szerinte a későbbiekben akár az oktatási rendszerben is hasznosíthatná. Ugyanis azt látja, hogy az arab országokból érkezettek valóban nehezen integrálódnak az európai társadalmakba, de Hódosi szerint, ha megértjük az ő kultúrájukat, azzal sok konfliktust megelőzhetnénk.
A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg
(Az iraki homoktól a cégvezetésig)
