Manager Magazin: A PwC globális vezérigazgatójaként könyvvizsgálói, gazdasági tanácsadói szemüvegen át az egész világot megismerhette már. Magyarországról mi a véleménye?
Robert E. Moritz: Valóban igyekszem minél több helyre eljutni, hogy a helyi gazdaságokat alaposabban feltérképezve értékelhessem a tagvállalataink teljesítményét. A kihelyezett igazgatósági ülések azért is hasznosak, mert a személyes benyomások, élmények árnyaltabbá teszik azt a képet, amely a távoli elemzések vagy épp a konferenciahívások során kialakul az emberben. Budapest egy lüktető, energikus város, a hagyománytisztelet és a megújulás kettősségével. De a természeti értékek és az épített környezet önmagában nem lenne elég, a technológiai innovációkra való nyitottság is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak a fővárosra, hanem egész Magyarországra izgalmas befektetési környezetként tekintenek az észak-amerikai termelő-szolgáltató nagyvállalatok éppúgy, mint a távol-keletiek. A PwC szempontjából pedig azért is fontos láncszem Budapest, mert az itteni iroda vezetése után került tavaly júliusban a 29 országból álló kelet-közép-európai régió élére Nick Kós.
Lát reális esélyt arra, hogy Budapest az üzleti élet regionális fellegvára legyen?
Nem látom akadályát, ha a kulcsfontosságú összetevők tartósan rendelkezésre állnak. A vonzó városkép adott, ide alighanem bárki szívesen jönne nemcsak látogatóba, hanem huzamosabban itt dolgozni és élni is. Az üzleti lehetőségek kiaknázásához a fejlett infrastruktúra és a magasan képzett szakemberállomány mellett azonban az is nélkülözhetetlen, hogy a kormány ösztönözze a befektetéseket, kiszámítható szabályozási környezettel és adópolitikával segítse elő a külföldi működő tőke beáramlását. Tapasztalataink szerint Budapest sikerrel veheti ezeket az akadályokat.
Fotó: Vémi Zoltán
Távolabbra tekintve: több előrejelzés szerint is egy új gazdasági világválság közelít. Ezen a téren mire számít?
Még ha nincs is a nyakunkon egy újabb krízis, az eddig látott magas szintű bizalom eltűnőben van. Ne feledjük, a közelmúltban évről évre javultak a várakozások a globális gazdasági környezet alakulása, illetve az egyes vállalatok árbevétel-növekedése terén egyaránt. Ha a legrosszabbra készülsz, nagy bajod nem lehet, márpedig ahogy a nemzetgazdaságok, úgy a versenyszféra kisebb és nagyobb szereplői is látják ezt a megtorpanást, ezért másképp gondolkodnak, szükség esetén átalakítják a stratégiájukat, beruházásokat, fejlesztéseket súlyoznak, ütemeznek át.
34 ÉVE A PWC-NÉL
Robert E. Moritz egész karrierjét a PwC-nél töltötte. Miután közgazdászként végzett a New York-i Állami Egyetem oswegói karán, 1985-ben csatlakozott a nagy múltú könyvvizsgáló, adó- és pénzügyi tanácsadó céghez, 1995-ben vált partnerré. Pályafutása során három évet Japánban is eltöltött, ahol munkájával számos európai és amerikai pénzügyi szolgáltató piacszerzéséhez járult hozzá. Az amerikai PwC-t 2009-től 2016-ig irányította, majd a vállalat globális vezérigazgatója lett.
Annyi bizonyos, hogy a világgazdaság egésze lassul 2019ben azáltal, hogy a G7-országokban hosszú távon visszaáll az átlagos bővülési ütem. Várhatóan mérséklődik Amerika és Kína növekedése, a fejlett gazdaságok munkaerőpiacai tovább szűkülnek. Ugyanakkor érdemes lesz odafigyelni a hatalmas népességű Indiára, elvégre a világ leggyorsabban növekvő országának kedvezők a demográfiai jellemzői. Bár az egy főre jutó szintje ma még alacsony, gyors a felzárkózási potenciál.
London vs. Brüsszel
És arra számított, hogy mindeközben ilyen hosszúra nyúlnak a Brexit-tárgyalások?
Nehéz kérdés, elvégre nemhogy egyik napról a másikra, de akár óráról órára is változhatnak az erőviszonyok. Hosszú hónapokon át szavak töltötték be a tettek helyét, a londoni és a brüsszeli szalagcímek mögött is elsősorban a politikai pozíciók megerősítése állt, nem pedig a fajsúlyos gazdasági kérdések közös megválaszolása. Már az elején tudtuk jól, hogy nagy a tét, ahogy Nagy-Britanniának, úgy az Európai Uniónak is bőven van mit veszítenie, nem véletlen, hogy a megállapodás nélküli (az interjú február közepi állapotot tükröz – a szerk.) Brexit lehetőségére is készült egy intézkedési csomag, amely az adózással, illetve a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos esetekben is irányt mutat.
A bankszektor kilátásait hogyan ítéli meg a digitalizáció korában?
Az iparág teljesen átalakul. Nem csak a huszonéves ügyfeleknek nehéz megfelelni, akik egyre inkább joggal várják el, hogy bármit el tudjanak intézni az okostelefonjukon keresztül, sokkal nagyobb kihívás az adatok biztonságos kezelése és védelme. Az intézményekkel szembeni bizalom a kiberkockázatok ellenére sem gyengülhet meg, igaz, ezen a téren a bankok hatékonyságnövelése szabályozói kérdés is egyben.
A jelenleg is zajló negyedik ipari forradalom mely egyéb ágazatokra lehet a legnagyobb hatással?
A dolgok internete, a 3D nyomtatás, a robotika és a dróntechnológia mindenütt végigsöpör. A leglátványosabb változás azonban azokon a területeken várható, ahol a nagyméretű adathalmazok feldolgozása eddig jobbára csak fejtörést okozott, ilyen például a biztosítási szektor. Mivel a vaskos mappák helyét algoritmusok vették át, sokkal egyszerűbb és gyorsabb lehet például a kárigény érvényesítése. A fogyasztói elvárások együtt változnak a modern technológia térnyerésével, például a vendéglátásban vagy a kiskereskedelemben könnyen hasznosítható az adatelemzés.
Nem a méret, a sebesség a lényeg
A digitális versenyfutásban Európa nincs lemaradva az Egyesült Államokkal, Dél-Koreával vagy éppen Japánnal szemben?
Érdekes átalakuláson megy át Európa, hiszen a kontinenst ma is a hagyományosan erős ipar határozza meg. A korábbi feldolgozóipari központok varázsütésre nem formálódnak át fogyasztás- és szolgáltatásvezérelt gazdaságokká, pedig a sebesség a kulcs a változásban. Minél előbb olyan megfizethető árú termékekkel és szolgáltatásokkal kell előrukkolni, amelyekre az egész világnak szüksége van. Meggyőződésem, hogy ezen a téren az olyan kis, nyitott gazdaságok, mint a magyar, eredményesebben léphetnek fel, mint a nagy és sokszor épp a méretből fakadóan lassú országok egy része. Az például mindenképpen előremutató, hogy Budapest világmárkákat képes magához vonzani, hogy itt hozzák létre üzleti, pénzügyi szolgáltató központjukat. Ma már nem a legnagyobb, hanem a leggyorsabb országok a legsikeresebbek.
Fotó: Vémi Zoltán
A magyar kormány célja, hogy a Made in Hungary stratégiát az Invented in Hungary váltsa fel. Ennek célja, hogy a nagyvállalatok ne csak a termelés és a gyártás, hanem a fejlesztés során is Magyarországban gondolkozzanak. Járható ez az út?
A kisebb országok zöme azért küzd, hogy ne vagy ne csak az olcsó munkaerő miatt legyen vonzó a befektetők számára, hanem a tehetség, a tudás miatt is. Ahhoz pedig, hogy egy multinacionális vállalat a magas hozzáadott értékű álláshelyeket is az adott piacról töltse fel, elengedhetetlen, hogy a kutatás-fejlesztésben is teret adjon a helyi szakembereknek. Ez valóban csak akkor képzelhető el, ha összekapcsolják a digitalizációt a termeléssel, mindez a fenntartható fejlődés alapja. Éppen ezért az oktatás irányvonalának találkoznia kell a versenyszféra igényeivel, máskülönben az egyetemeken felhalmozott tudás nem kamatozhat az iparban. Emiatt is elengedhetetlen, hogy a kormányok ne csak politikai, hanem gazdasági előnyök és érvek mellett cselekedjenek.
Új irány nálunk a kis- és középvállalkozások tőzsdére lépésének ösztönzése, akár pályázati konstrukciók formájában is. Ekkora cégméretnél ön szerint fontos lépés ez?
Abszolút! Ha egy kkv a maga területén olyan sikersztorit ír, hogy már felveszi a kesztyűt a nagyvállalatokkal is a beszerzés vagy éppen a logisztika terén, miért ne lépne szintet? Az Egyesült Államokban is ismerünk jó néhány olyan nagy márkát, amely ígéretes kkv maradt volna, ha nem lép a részvénykibocsátás útjára. Ha a tőzsdén vagy, még nem nyerted meg a mecscset, de valószínűleg minden korábbinál nagyobb az esélyed a győzelemre.
Nem lankad a figyelem
A PwC működési modelljének is lépést kell tartani a változó világgal. Hol állnak most?
A világ 158 országában vagyunk jelen több mint 250 ezer munkatárssal, mégsem az a célunk, hogy a legnagyobb szervezet legyünk, sokkal inkább, hogy a legértékesebb. Tanácsainkkal nemcsak ügyfeleink gazdasági tevékenységére vagyunk hatással, hanem közvetve a nemzetgazdaságok, a társadalmak működésére is, arra, hogy milyen legyen a modern kori infrastruktúra, az egészségügy vagy éppen az oktatás. A high-tech korszakban sem szabad megfeledkezni azonban a humán tőke jelentőségéről, a különféle eszközök és gépek után elsősorban az emberek fejébe kell fektetni a pénzt. Sosem a mára, mindig a holnapra készítjük fel az ügyfeleinket, akárcsak a munkatársainkat.
Feltételezhető, hogy globális vezérigazgatóként már nem tárgyal napi szinten. Legutóbb mikor találkozott hús-vér ügyféllel?
Tegnap, de ma és holnap is fogok. Felső vezetői szinten is elvárjuk, hogy a munkatársaink legyenek aktívak a piacon, legyenek részesei a körforgásnak. Miért is lenne megalapozott a szakvéleményem egy témában, ha már csak külső szemlélője vagyok a vállalat belső működésének? Ez alól én magam sem vagyok kivétel, de Nick Kós is ugyanúgy találkozik ügyfelekkel, mint a régióban hozzá tartozó tízezer ember bármelyike. Nem lankadhat a figyelmünk, mindig meg kell hallanunk a politikusok, üzletemberek, döntéshozók hangját is.
A PwC-nél dolgozik 1985 óta, itt töltötte az egész karrierjét. Sosem akart továbbállni?
Legalább hat-hétszer eszembe jutott, lelkes fiatalként eleve úgy léptem be, hogy két évre terveztem, ehhez képest már 34 évnél járok. Valahányszor megfordult a fejemben, hogy kipróbáljam magam másutt, mindig megtalált egy izgalmas feladat, egy új kihívás. Szeretem a munkámat, és azokat is kedvelem, akikkel együtt dolgozom, ráadásul még ma is mindennap tanulok valami újat.
Ez mind tanulságos, de mit csinál, amikor nem dolgozik?
Ha nem dolgozom, akkor is sokat utazom, leginkább a tengerparti vakációkat kedvelem. De mivel van öt gyerekem, és az USA különböző pontjain élnek, a rendszeres személyes kapcsolat is komoly logisztikai kihívást jelent. Egyébként is szívesen szervezek programokat a családom és a barátaim körében, legyen az Super Bowl-parti vagy egy hét síelés.
A cikk a Manager Magazin márciusi számában jelent meg
(A tőzsdei jelenlét esély a győzelemre)
