Bergendy Péter filmrendező Bergendy Péter zenész fiaként abba a nem szokványos helyzetbe született bele, hogy nem feltétlenül kellett volna extrát nyújtania ahhoz, hogy legyen belőle valaki. Ő a saját jogán mégis vitte valamire, sőt,
Magyarország egyik legelismertebb reklámfilmrendezője lett, jelenleg pedig az első hazai horrorfilmen, a Post Mortem című alkotáson dolgozik.
A 41 napos forgatáson túl vannak, a vágás megkezdődött, jövő nyárra pedig a számítógépes utómunkák is befejeződhetnek. Ha minden a terv szerint halad, az I. világháború utáni időkben játszódó kísértethistóriát 2020 őszétől adják majd a magyar mozik.
Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Ez az esemény nemcsak a negyedik filmes Bergendy életében lehet mérföldkő, hanem a magyar horror helyzetének alakulásában is: ha siker lesz, a filmművészetben eddig megbélyegzett műfaj végre kitörhet a karanténból. A kérdés már csak az, mi számít sikernek.
A kategóriás látvány
Az ifjabb Bergendy már csak azért sem számít százezres nézőközönségre és díjesőre, mert a horror (pláne idehaza) csupán egy réteget hoz lázba. De azzal már kiegyezne, ha az európai forgalmazók is megvásárolnák a filmet, és fesztiválokra is kijutnának vele.
Ez egy kis költségvetésű, de nagy költségvetésűnek látszani akaró produkció. A látványát tekintve A kategóriás, de ugyanezt Amerikában négyszer ennyiből csinálnák meg
– emeli ki. Azt mondja, a film minden területe vonzza, a horror például a mostohagyerek skatulyája miatt. Miközben a műfaj iránt 95 százalékban fiatalok rajonganak, a nemzetközi porondon pedig abszolúte elfogadott irányzat, Magyarországon az idősebb generáció még mindig megveti.
A Post Mortem is hatéves előkészítő munka után kapott végre zöld lámpát, a startvonalon még úgy szólt a verdikt, hogy állami pénzből márpedig horror soha nem fog forogni. Végül a Magyar Nemzeti Filmalap 600 millió forintot ítélt meg a projektnek, miután bizonyítottnak találták, hogy minőségi alkotás készül. Bergendy korábban is sokat harcolt a horror „legalizálásáért”, még ilyen jellegű fesztivált is szervezett volna Budapestre, de ebben végül a megakadályozták. Jellemző történet a horror itthoni forró krumpli helyzetére, hogy az Ördögűző című filmet, amely minden idők egyik legfontosabb filmművészeti teljesítménye, a magyarországi jogtulajdonos Magyar Filmintézet anno be sem merte mutatni, inkább lepasszolta azt a Tisza Filmnek.
Saját úton
Bergendy pszichológiát végzett, szakdolgozatát a horror szerelmeseinek lelki világáról, illetve a horror által felvonultatott szimbolikáról írta. Szerinte a műfaj a tudattalan filmje, és az ott megbúvó traumák előtt nyit teret.
Azt vettem észre, hogy ha a rendezésbe tudatosan viszem bele a pszichológiai tudásomat, az nem működik. Az érzésekre és az ösztönökre viszont bátran támaszkodom
– vélekedik ennek kapcsán. Ennek megfelelően nem tartja magát tudatos rendezőnek, ugyanakkor a filmkészítésre úgy gondol, mint egy előadásra, amelyet ugyan nem ő ír, de ő mutatja be. Örömmel vinne vászonra újabb horrort, viszont a soron következő terveivel nem ebben a csónakban evez. Több vasat is tart a tűzbe: egy filmje már a gyártás-előkészítés folyamatában van, másik kettő szkriptjén pedig még dolgozik. Mindhárom történelmi témájú.
Ugyan tizenkét éven keresztül tanult zongorázni, s a klasszikus zene kifejezetten közel áll hozzá, meg sem fordult a fejében, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, és a zenészi pályát válassza. Már gyerekkorában a filmek iránt érdeklődött, és soha nem volt kérdés előtte, hogy itt tudja kamatoztatni a tehetségét. Ehhez a szülőktől is szabadságot kapott, nem állítottak elé kényszerkarriert, így azon az úton indulhatott el, amely tényleg érdekelte. Korán feltűnt neki, hogy a Bergendy név megelőzi őt, mindenhol művészgyerekként fogadják. „Ez volt az első benyomás rólam, ami kétségtelenül előnyt jelentett. Nekem ezzel annyi teendőm volt, hogy kezdjek vele valamit. Ma már kevésbé érzem, hogy hátszelem lenne, a saját nevemből élek, nem a családéból.”
Élményt akar szerezni
A Post Mortem lehetősége sem előzmények nélküli, hiszen ott van a Vizsga, A Trezor vagy az Állítsátok meg Terézanyut! című filmje, nem beszélve a számtalan reklámról és klipről. Kedveli a hosszú és a rövid lélegzetvételű mozgóképet is, a videók a tömörség miatt jelentenek kihívást, a játékfilmekben pedig az érzelmek megjelenítésére törekszik. Az egyetemi évek alatt kipróbálta magát a tévében, később egy évtizedig főszerkesztette a Cinema magazint. „Azzal olyan filmes világképet hoztunk be, ami nem volt divat nálunk. Az alapállásunk az volt, hogy ha egy filmet sokan megnéznek, az fontos. A hazai szűk látókörű, de annál makacsabb filmművészeti elit pedig azt támogatta, ami nem érte el a közönséget.” Bergendy azt mondja, nem tartozik senkihez, nem tagja áramlatoknak, és tulajdonképpen nincs benne a filmesvilág sűrűjében. Nem haverkodó típus.
Csak próbálok olyan filmeket csinálni, amiket sokan megnéznek. Élményt akarok szerezni, ebben közel áll hozzám a Filmalap világlátása. Andy Vajna szemlélete jót tett a magyar filmkészítésnek
– magyarázza. Szerinte az európai szcéna ma belterjes, ahova viszont korántsem nehéz bejutni, csak órák hosszat tartó snitteket kell produkálni a Duna deltájáról, miközben totális a csend. Ebben szándékosságot lát, ami az amerikai filmes dramaturgiával szemben történik: azért emelik ki ezeket a kvázi művészi értékeket, hogy a hollywoodi gyártás gagyinak tűnjön. Holott a popkultúra rendkívül fontos dolog, aki lefikázza, azzal kár is foglalkozni. Pszichológusként is azt állítja, hogy a popkultúrával igenis foglalkozni kell, mert társadalmi mintákat lehet benne megfigyelni. „Szidni olyat, ami százmilliókat mozgat meg, szerintem súlyos hiba. Inkább azt kéne megvizsgálni, hogy miért érdekes a tömegeknek. Ha megértjük az okokat, azokat alkalmazni lehet az oktatásban és az emberek tanításában. Az Egyesült Államokban a modell működik, én meg azért maradtam Magyarországon, hogy mindezt itthon képviseljem.”
A cikk a Manager Magazin július-augusztusi számában jelent meg
(Horrorból diplomázott)
