Ez egy kevésbé tanulható szakma, elsősorban a rátermettségen múlik minden – mondta a zenei menedzserekről az Országos Rendezvényiroda vezérigazgatója, Posztobányi Andor. Szerinte
legfőképpen a kapcsolatokon múlik, hogy kiből lesz jó menedzser, de emellett legalább ennyire fontos a bizalom is, ugyanis itt az előadók a karrierjüket bízzák rá.
Posztobányi Andor korábban éttermet és szórakozóhelyet üzemeltetett, fesztiválokat szervezett, vendéglátóhelyein csinált különböző rendezvényeket – így csöppent bele ebbe a világba. Hosszú ideje ügyfele már Vastag Csaba, Vastag Tomi, Péter Szabó Szilvia és Wolf Kati, de korábban közéjük tartozott a Hooligans is, az együttes menedzselését mintegy nyolc évig ő végezte. Néhány éve alapította meg az Országos Rendezvényirodát, amely annyiban különbözik a többi hasonló cégtől, hogy árgaranciát vállal: garantálják ügyfeleiknek, hogy az általuk ajánlott produkciók rajtuk keresztül rendelhetők meg a legkedvezőbb áron.
Fotó: MM
Arra a kérdésre, hogy ma Magyarországon meg lehet-e élni a zenéből, azt felelte, aki a top 2030-ban van, annak igen.
Az a top 20-30 produkció, csapat, akik a legfelkapottabbak az országban, akiknek folyamatosan van munkájuk, fellépésük, jól meg tudnak élni a zenéből, méghozzá közel azonos szinten, mint ahogy azt gondolják róluk az emberek
– fogalmazott Posztobányi, hozzátéve, hogy bevétel gyakorlatilag csak a fellépésekből van. A fesztiválok és a különböző rendezvények – például város-, falunapi rendezvények, bor-, sör- szüreti fesztiválok, betakarítóünnepek – adják a bevételek 80-90 százalékát, ráadásul ezek túlnyomó többsége le is fut május és október között.
Zenei menedzsernek lenni napjainkban baromi nehéz, mert a kínálat jócskán meghaladja a keresletet
– fogalmazott Balassa János, az InConcert Produkció ügyvezetője. Szerinte most befuttatni egy művészt, amikor mindenki youtube-ozik, nagyon nehéz.
A YouTube kvázi rádióvá vált
– hangsúlyozta Balassa. Szerinte a zenei piac mélyponton van, ezer sebből vérzik, aminek egyik oka éppen az új streamingszolgáltatások – Spotify, Deezer és társainak – elterjedése, míg a másik, hogy jelenleg igényes zenével nem igazán lehet érvényesülni.
Minél egyszerűbb a zenéd, annál sikeresebb tudsz lenni.
Úgy véli, olyan dalokra van most kereslet, melyeket a hazai youtube-erek gyártanak, ez pedig nincs jó hatással a zene minőségére.
Átesés a ló másik oldalára
„Pénzt nem nagyon lehet keresni a YouTube-bal: egy meghallgatás fillérekben mérhető, a streaming – Spotify, Deezer, iTunes – valamivel jobban fizet, forintokat, de ezek még nem annyira terjedtek el Magyarországon” – emelte ki Balassa, hangsúlyozva, hogy ma a zenészek szinte kizárólag a haknikból élnek. Az, hogy megveszik a CD-t a boltban, és abból kapnak valamennyit, már szinte nem is létezik.
A legsikeresebb hazai dalok digitális royaltyja egy-két millió forint körül mozog – Balassa szerint ez a plafon. Egy topkategóriás művész ennél nyilván többet szeretne, és ezért mindenki annyit koncertezik, amenyyit csak tud. Itt viszont nagyon könnyen át lehet esni a ló túloldalára, emiatt ügyesen kell bánni azzal, hogy hány koncertet is szerveznek egy-egy előadónak. Hiszen ha valaki minden falunapon ott van, egyáltalán nem biztos, hogy meg tud majd tölteni egy Arénát vagy egy Budapest Parkot – pedig a nagy pénz és a nagy presztízs ezekben a koncertekben van.
Öt éve, ha valaki megkérdezi, hogyan lehet sztár, azt mondtam volna neki, induljon el az X-Faktorban, mert más lehetőség nem nagyon volt
– mondta az RTL-lel korábban szerződésben álló Posztobányi. Ez akkoriban valóban nagy durranás volt, mindent felülmúlt és mindenkit elért. Ma új tehetséget felfedezni nagyon nehéz, már öt évvel ezelőtt is az volt, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek, hanem azt, hogy nincs annyi, amennyivel évről évre fel lehetne tölteni a tehetségkutató műsorok adásait – mondta. Napjainkban azonban már nem ez a legfontosabb: szerinte is egyre nagyobb szerepet játszik a YouTube és más zenei megosztók.
Nagy átalakuláson ment át a zeneipar, CD-t például gyakorlatilag már csak a benzinkutakon árulnak,
s vidéken, kisebb településeken még meg is veszik, hiszen ott még nem annyira terjedtek el a digitális platformok. „CD-t ma már nem igazán éri meg kiadni. Az előadók inkább dalokat adnak ki a Spotifyon, vagy a YouTube-ra forgatnak. A CD merchandise termék lett, amit alá lehet íratni az előadóval.”
Posztobányi szerint
nehezebb ma menedzsernek lenni, mert nincsenek meg azok a platformok, mint öt–tíz éve.
Akkoriban az egész úgy működött, hogy kiadtak egy lemezt, azzal megtalálták egy rádió ízlését, bekerült a játszási listákba, zenei tévécsatornák adták a dalokat, újságok foglalkoztak vele – tehát megvolt az út, melyet végig kellett járni ahhoz, hogy egy dalból sláger legyen. Ha ezen végigment, szinte garantálható volt a siker. Hiszen még a csapból is ez folyt, viszont a YouTube-on, ha nem tetszik a dal, továbbkattintanak, nincs második lehetőség.
Fősodor
Egy dal slágerré tételében akkor értékes a rádió szerepe, ha a szám nagy rotációban megy, azaz minél többször játsszák le egy nap. Posztobányi szerint tíz évvel ezelőtt akár 12-szer is hallható volt egy-egy dal, ez az azóta már megszűnt Class FM-en hatra csökkent, míg jelenleg például a leghallgatottabb, friss szerzeményeket is műsorra tűző rádióban, a Petőfiben már csak átlagban háromszor játszanak egy dalt naponta. Ezzel jelentősen csökkent a rádiók új, magyar dalokat slágerré tévő szerepe.
A rádió hallgatottsága volt az egyik legfontosabb a népszerűsítés szempontjából
– hangsúlyozta a menedzser. Ma azonban a fiatalok már nem várják meg a kedvenc nótáikat, hiszen ott a Spotify vagy a YouTube. Posztobányi egy másik szomorú tényre is felhívta a figyelmet: amíg 2007-ben a top 100 magyar rádiós sláger között 35 magyar szerepelt, ez a szám 2018-ra mindössze kettőre csökkent – a Wellhello és a Halott Pénz egy-egy dala fért csak be.
A magyar zenészek korábban sok csatornán tudtak érvényesülni, ezek közül kettő különösen kiemelkedő volt: a Petőfi Rádió és a Music FM. Utóbbi megszűnt, a Petőfi pedig egyedül maradt, ráadásul egyre több nemzetközi slágerzenét játszik. Persze van a rotációban Caramel, Rúzsa Magdi, Pápai Joci, és az új hazai előadóktól is leadnak aktuális slágereket, de a Petőfi ezzel együtt korábban karakteresebb szerepet töltött be a hazai zene promóciójában – véli Balassa. Ott van még az MTVA által sugárzott Dal című műsor, meg a Nagy-Szín-Pad! mint a hazai zenét támogató műsorok. Balassa szerint a különböző tehetségkutatókat viszont már nem vehetjük ide: az ma már szimplán csak show-műsor, tömegszórakoztatás.
Fotó: Vémi Zoltán
Mindezek miatt ma nehéz dolga van egy feltörekvő előadónak, zenekarnak, hogy megmutassa magát, mert a fesztiválokra is azokat hívják, akiknek van közönségük.
Közönséget szerezni pedig hosszú folyamat, klubokba, falunapokra kell járni, vagy rá kell csimpaszkodni egy sikeres előadóra – „featelni” kell.
Balassa úgy véli, nagyon nehéz most új előadót befuttatni, de nem reménytelen. Például a YouTube lehetőség is egy feltörekvő fiatalnak, csak ha ez a fiatal eltér a fősodortól és igényes, vagy valamilyen formán unikális zenét ad elő, akkor jó esetben feltűnhet, de ezzel együtt „szembeszélben van, mert jelenleg nem mutatkozik igény a klasszikus értelemben vett minőségi könnyűzenére”.
Malibui ház keresi gazdáját!
Menedzserként Balassa szerint kifejezetten nehéz megélni ma a hazai piacon. Ő elsősorban promo ternek vallja magát: cégével főként nagyobb koncerteket, hazai és nemzetközi produkciókat szerveznek.
Emellett idejének jelentős részét Caramel menedzselése viszi el, tehát az egyik legnagyobb hazai sztárt képviseli, mégis azt mondja, hogy a vonatkozó jutalékból nehéz lenne fenntartani egy irodát.
Azok a menedzserek, akik több előadót, együttest képviselnek, persze már meg tudnak élni ebből a tevékenységből, viszont „nem lesz belőle malibui ház”.
Hogy akkor mégis miért csinálja? A legfontosabb szerinte a hit, ő pedig hisz abban az előadóban, akit képvisel. Balassa eleve Caramelnek köszönheti, hogy pályát váltott, hiszen 2010-ig kétdiplomás, több nyelven beszélő banktisztviselőként dolgozott, amikor is a felesége, Hadas Kriszta elvitte egy Megasztárfelvételre. Akkoriban ő a TV2-nél dolgozott, ezért Balassával ki is ültették őket az első sorba. „Egyáltalán nem érdekelt a magyar popzene, nem voltam róla túl nagy véleménnyel. Tudtam, hogy létezik Presser, Lovasi, tehát van minőség, de nem érdekelt.” Hozzátette, végigszenvedte a négy-öt órás felvételt, de az utolsó reklámblokk előtti fellépő megváltoztatta az életét: egy korábbi nyertes, Caramel lépett fel a Lélekdonor című dalával. „Ez volt a sorsfordító pillanat, ez volt az első olyan magyar zene, amire azt mondtam, hogy világszínvonalú.”
Majd néhány hónappal később egy korábbi ügyfelével, a Syma csarnok volt tulajdonosával már arról beszélgettek, hogy miért nem szerveztek még koncertet a Symába. Gyorsan alapítottak is egy céget, egyikük adta a helyszínt, másikuk szervezte a koncertet. A tulajdonos Bródyt ajánlotta – volt is lemezbemutató koncert –, míg Balassa, mivel egyáltalán nem ismerte a hazai szcénát, Caramelt javasolta. „Telt ház, kirúgták a falat. Ilyen az élet: a feleségem elvitt egy tévéfelvételre, és kisvártatva könnyűzenei menedzser lettem.”
A cikk a Manager Magazin július-augusztusi számában jelent meg
(YouTube és haknik)
