Manager Magazin: Még ha ma már áldásként is tekint gyermekkori balesetére, tizennégy évesen borzasztó nehéz lehetett elfogadni a csapágyas hógolyó következményeit.
Felföldi József: Az első néhány hónapban nem is éreztem áldásnak, hogy elveszítettem a bal szemem, ráadásul, amikor jött a protézis és az üvegszem, nem csak az életvitelem, a tekintetem, az arcom is megváltozott. Idővel azonban nem a problémát láttam benne, hanem a lehetőséget, csak azért is próbáltam a legtöbbet kihozni magamból, ehhez tulajdonképpen egy injekciót adott a sors. Ha nincs ez a belső motiváció, amely a balesetem után úrrá lett rajtam, talán csak egy kakukkos óra lennék a sarokban. Mindig nagyban gondolkodtam, nem elégedtem meg azzal, hogy vegyek egy jó autót vagy felépítsek egy szép házat. A lelkem még ma is ezer lóerős, de ezt az agyamnak és a szívemnek is tudomásul kell vennie.
Meglehetősen sokszínű az édességgyártás előtti életútja, kereskedett például kozmetikai és nyomdaipari termékekkel is. Hogyan küzdötte fel magát?
Mindig arra törekedtem, hogy eljussak a horizontig, és amikor már a versenytársak mind lemorzsolódtak, akkor sem álltam meg lazsálni, inkább magasabbra helyeztem a lécet. A siker nem végleges, de a kudarc könnyen az lehet, ezt sulykolom a fiatalokba is. Azért vágtam bele a fejszém annyi projektbe, mert könnyen előfordulhat, hogy egy termékre egy idő után már nincs igény, elvégre a nagy rivalizálásban gyakran a kicsik másolnak, a nagyok pedig lopnak. Inkább legyen száz kisebb vevőd, mint egykét nagy, kisebb a bukás esélye.
Fotó: Vémi Zoltán
De mi volt az első igazán nagy dobása?
Szeretettel gondolok vissza minden lépésre, pedig még az 1970-es évek elején indultam el a sakktáblán. Akkoriban kuriózumnak számított, hogy saját fotólaboros fényképészműhelyt hoztam létre, elképesztő kereslete volt a színes albumoknak. Ezzel egy időben elsőként árultam gofrit és hamburgert, ez már markáns lépés volt az élelmiszeripar felé, de próbálkoztam rózsakertészettel és fürdőszobai szőnyegek gyártásával is.
Miként hatott munkásságára a rendszerváltás?
Százhatvan milliós kinnlevőségem volt, a tönkrement cégek fedezet hiányában nem tudták kiegyenlíteni a tartozásukat. Nagy veszteség volt, de nyereség is, hiszen attól kezdve sokkal szabadabban vállalkozhattam, például nem volt korlátja annak, hogy hány alkalmazottam lehet. Néhány hanyatt esés azért még hátravolt, itthon 1998-ban le is húztam a rolót, és kimentem a nyugat-európai piacra, különböző élelmiszeripari vásárokra. Rájöttem, hogy egy senki vagyok, nagy múltú, tőkeerős, százéves nagyvállalatokkal – mint például a Nestlé, a Mondelez, a Mars, a Ferrero, a Stollwerck vagy a Dr. Oetker – nem versenyezhetek, csak akkor, ha valami újdonsággal rukkolok elő.
Mindent vitt a Dirty Candy
Csak megtalálta a siker receptjét.
A Thriller Pop nevű nyalóka hozta meg az áttörést: ez egy koponya „vérrel” teli tartállyal az alján, melyet ha a gyerekek megnyomnak, kifolyik a koponya szemén. Borzasztóan hangzik, de prostituáltam a lelkem, a termék egyébként kiállja az élelmiszertörvény próbáját. Hamar kirajzolódott, hogy minél inkább elrugaszkodom a valóságtól, annál biztosabb a siker, így az ehető fülzsíron vagy a finom gilisztán már nem is kell csodálkozni.
Mint ahogy azon sem, hogy 2001-ben, amikor felkeresett a Reuters stábja, Dirty Candy (Piszkos cukorka – a szerk.) címmel számolt be a munkásságomról. Az első két-három évben így tudtam felhívni magamra a figyelmet, utána persze már diverzifikáltam a termékportfóliót, de ha nincs ez a markáns belépő, ma aligha tartozom a világszerte jegyzett mintegy 1400 édességgyártó közül a top 20-ba.
Mely termékcsoportokra fókuszálnak?
A gyermeki fantáziára éppúgy építünk, mint a háziasszonyok életét megkönnyítő praktikumokra, így a cukordrazséval töltött Quick Milk szívószálak ugyanolyan meghatározók, mint a Classic Kitchen süteményalapok, de egyre nagyobb szerepet kapnak a snackek, tortadekorációs eszközök és egyéb innovatív édességek. A legújabb dobásunk, a lebomló, ehető szívószál biztosan eurószaggató lesz.
Mennyire van kibékülve a népegészségügyi termékadóval, nem veti vissza a termelést?
Tavaly a négymilliárdos árbevétel majd nyolcszázmilliós profittal párosult. Mik a további célok?
Jövőre biztosan meg fogjuk duplázni a forgalmat, sőt, ebből a négymilliárdból negyven is lehet három-négy éven belül. Ne feledjük, húszcentes édességeket árulunk, nem autókat, különben ez a bevételi szint megmosolyogtató lenne. Sok olyan fát ültettünk, amelynek rövidesen már élvezhetjük az árnyékát; a lényeg az, hogy minél több áruházlánccal direktben, közvetítő nélkül állapodjunk meg, emellett kulcsfontosságú az is, hogy eredményesen képviseljük az érdekeinket, ha egy multinacionális vállalat saját márkás termékként viszi piacra az árucikkeinket.
Csak hogy néhány példát mondjak: Amerikában a Disney-vel együttműködve a Walmartban is ott lehetünk, a spanyol és a portugál piacon pedig a Mercado áruházlánc révén szilárdíthatjuk meg a pozícióinkat. Hagyományosan erős felvevőpiac a brit, a német, a dél-koreai és a japán, de azt tapasztaltam, hogy nem csak a szabályok, a szokások is mindenhol mások, van, ahol egy termék bevezetéséhez három hónap kell, másutt három év.
A létszámarányos árbevétel nem olyan ütős, mint az eredményarányos. Ez az iparág várhatóan mindig ilyen munkaerőigényes marad?
Valóban, kétszázhatvan embernek adunk munkát, és havi ezer eurónál kevesebbet senki sem keres. Vannak olyan könnyebben automatizálható szektorok, ahol akár 40–50 munkavállaló is megtermel ekkora bevételt egy év alatt, vagy még kevesebb. A fiaimnak mégis azt mondom, szerencsések vagyunk, hogy adott ez a csapat, hiszen a mostani szakemberállományt ma körülbelül kétmilliárd forintba kerülne a nulláról felépíteni. A dolgozók 90 százaléka 10-15 éve van itt, csaknem a harmaduk viszont már 30 éve. Szeretem az alkalmazottaimat, nekik köszönhetem a létemet – éppen azt készítjük elő, hogy hűségprogrammal egészítsük ki a bértáblát.
Óvatosan a multikkal
Amikor egy multinak szállítanak be, gyakran nehéz megállapodni a feltételekben?
Kemény csatározások ezek. Egy amerikai cég esetében például azt is belevették volna a szerződésbe, hogy én sem szállíthatok azokba az országokba, amelyekkel szemben az Egyesült Államok embargót vezetett be. Mondtam, hogy Kubát, Észak-Koreát, Szomáliát és Szíriát elfogadom, de Oroszországot és Iránt nem, hiszen számunkra ezek fontos piacok, így ezt a részt kihúzattam a megállapodás szövegéből.
A „mindenmentes” termékek korában alapvető elvárás, hogy ami finom, az egészséges is legyen. Mennyire ügyelnek erre?
Tartósítószert, sűrűsítőanyagot vagy mesterséges kemikáliát nem használunk, természetes eredetű, lebomló alapanyagokat annál inkább, és nyitunk a bio felé is. Emellett arra törekszünk, hogy a csomagolóanyagokkal se növeljük az ökológiai lábnyomunkat.
Mennyire tartja innovatívnak és modernnek a rendelkezésre álló gépeket, technológiát?
A cég berendezéseit folyamatosan karbantartjuk és innováljuk, hogy a leghatékonyabban és a legbiztonságosabban termelhessünk, mert a munkavállalók biztonsága számomra az első. A Felföldi Kft. évről évre több százmilliós összeget és rengeteg energiát fordít fejlesztésekre, mert más út nincs. A disztribútoroknál, áruházaknál vagy akár a végfogyasztónál lehet, csak egyetlen esélyünk lesz, hogy a termékeink elnyerjék a tetszésüket.
A debreceni BMW-beruházás bejelentése óta felbolydult errefelé a világ?
Örülünk neki, jöjjenek csak, az közvetlenül és közvetve is hasznos lehet, ha akkora figyelmet kap a város, mint Győr vagy Kecskemét a másik két német prémium márka jóvoltából. De a gatyát fel kell kötni, várhatóan 15–20 százalékkal magasabb bért kell adni a dolgozóknak.
A pálmaolaj-háború sem érinti a tevékenységünket?
Ha nélkülözhetetlen a pálmazsír használata, akkor fenntartható forrásból szerezzük be, minden más esetben igyekszünk kókuszzsírral vagy más növényi olajjal helyettesíteni. De azt azért fontos tudni, hogy a pálmaolaj nem egyenlő az erdőirtással, ha a termelők felelősen kezelik a környezetüket. Az európai élelmiszeripar háromnegyede már fenntarthatóan termelt pálmaolajat használ, miközben a világátlag csupán egyötöd rész.
Családban marad
Van öt gyereke, át tudta adni nekik a főbb feladatokat?
A két nagyobb fiam, József és Roland már egy ideje benne van a sűrűjében, a lányaim viszont más utat választottak. Vali közgazdász, Hollandiába ment férjhez, Anita pedig Budapesten él, az ezotéria világában mélyedt el. A legkisebb fiúgyermekem, a húszéves Áron éli az életét, még keresi az útját.
Még ha a generációváltás megoldottnak is látszik, jól érzem, hogy egy darabig nem húzódik teljesen háttérbe?
Munka vagy szex közben halnék meg, legalább kilencvenévesen. A viccet félretéve: zajlik az átadás-átvétel, de a több évtizednyi tapasztalatot nem könnyű egyik napról a másikra használható tudássá formálni. Rövidesen megnyit például az első Felföldi-mintabolt Debrecenben, ahol több száz saját terméket mutatunk be egy helyen. Azt mondtam a fiaimnak, hogy ha lesz Európa-szerte 1500–2000 üzletünk, mire betöltöm a 70-et, elégedett leszek – van még rá öt esztendő.
Egy édesipari nagyágyúnak hogyhogy nincs sör-, pontosabban „cukorhasa”?
Sokan úgy képzelik, hogy egy tipikus édességgyáros állandóan nassol. Valóban imádom az édességet, ha nem így lenne, nem is ebben az ágazatban munkálkodnék három évtizede. Mindig is az motivált, hogy a termékeinkkel meg tudjuk teremteni azt a bizonyos „wow” érzést, magam is ezért kóstolok. Egyrészt azért nincs „cukorhasam”, mert jó géneket örököltem, másrészt pedig mindennap kerékpározom, nem iszom, nem dohányzom.
Milyen könyveket olvas? Van kedvenc írója?
Mindenevő vagyok, elég sokszínű a könyvespolcom. Tizennégy évesen William Shakespeare volt a példaképem, azóta csak fokozódott az érdeklődésem a művészet és az irodalom iránt. Olyannyira, hogy még az idén megjelenik a Szavak Cirkusza című motivációs kiadványom, jövőre pedig egy önéletrajzi ihletésű regénnyel rukkolok elő. Emellett verseket írok és dalokat szerzek, a művészet körbevesz. Sokáig a nemzetközi irodalom kötött le inkább, de az utóbbi években már egyre jobban értékelem a magyar remekműveket. Szeretem Mikszáth Kálmán társadalomkritikáit, Babits Mihály prózáit, Ady Endrét, Radnóti Miklóst, Szabó Lőrincet, s hosszan sorolhatnám még. Az olvasás valószínűleg azért áll olyan közel a szívemhez, mert szeretek tanulni, és hiszem, hogy az irodalom az önfejlesztés legkreatívabb formája.
Ebből képes meríteni az üzleti életben is?
Ott is ezt a fajta elegáns kreativitást keresem, illetve azokat az embereket értékelem a leginkább, akikben szintén látom ezt a kreatív energiát. Ilyen ember a Virgin Group-alapító brit milliárdos, Richard Branson, aki az őrült ötleteivel igazi példakép, vagy a Ford Motor Companyt életre keltő Henry Ford, aki sok tekintetben megelőzte a korát.
Ha újrakezdene mindent, milyen ágazatban próbálna szerencsét?
Az építőipar szóba sem jöhet, de arannyal vagy fegyverekkel sem kereskednék. Valószínűleg maradnék az élelmiszeriparban, csak gyorsabban hoznék döntéseket.
A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg
(Az édesipar karmestere)
