Nem jelentkeztem mesterlövésznek

Pongó Szilárd az általános iskola harmadik osztályában kapott kötőhártya-gyulladást, melynek következtében megsérült a szemidege, később pedig el is sorvadt. Elmondása szerint az állapota azóta is folyamatosan romlik, legutóbbi szemvizsgálata során az derült ki, hogy látási képessége az egy százalékot sem éri el. Mivel megváltozott képességei miatt valamennyire kényszerpályára került, felnőttkorában masszőrként helyezkedett el.

Szerinte sokkal rosszabb látássérültté vagy vakká válni, mint annak születni, előbbi esetben ugyanis meg kell küzdeni egy olyan traumával, amivel egy született vaknak nem, hiszen nincs összehasonlítási alapja, milyen is színeket látni, élményeket átélni.

A vakokat és a gyengén látókat azonban hazánkban több alapítvány és intézmény is segíti. Kifejezett pszichológiai terápiás csoport ennek feldolgozására nincs szervezett kereteken belül, viszont több olyan közösség is van, amely segít a munkaerőpiacon állást találni, de leginkább a megváltozott életkörülményekhez való alkalmazkodásban nyújt támogatást. A vakokat és gyengén látókat megtanítják közlekedni, vezető kutyákkal élni és összhangba kerülni vagy éppen telefonálni.

Pongó Szilárd arról számolt be, hogy manapság divat lett gyengén látó vagy vak masszőrhöz járni – a cégeknek pedig alkalmazni –, a trendek ugyanis azt mutatják, hogy az emberek szívesebben mennek hozzájuk, mint az egészséges, látó személyhez. Amikor a FitMED Gyógyközpont – ahol dolgozik – új weblapot csinált, Szilárd külön kérte, hogy tüntessék fel, ő nem ép látású.

Alapvetően a diszkréció az elsődleges szempont, ami miatt szívesen jönnek hozzám, illetve hozzánk

– mondja a gyógymasszőr. – A vendégek sokkal könnyebben levetkőznek előttünk, mint a látó kollégák előtt, hiszen nem tartanak attól, hogy esetleg meglátjuk intim testrészeiket, vagy hogy az arcukról később – egy esetleges kellemetlen helyzet után – felismerjük őket az utcán. Ráadásul a masszázsra járó vendégektől sokszor hallhattuk már, hogy a vak vagy gyengén látó szakemberek sokkal jobban masszíroznak – ahogy mondani szokták: a kezük a szemük, és a tapintás a látás.” A FitMED gyógymasszőre szerint ebben valóban van igazság, hiszen

az idő múlásával a szemet más érzékszervek kezdik felváltani.

A vakoknak, illetve az életük során azzá váló személyeknek komoly problémát okoz a munkaerőpiacon való elhelyezkedés, alapos mérlegelés előzi meg a munkavállalást. Fontos, hogy az illető olyan területen keressen megoldást, ahol százszázalékosan el tudja látni a feladatokat, ezzel ő is és a foglalkoztató is jól jár. Az elégedettség és a megbecsültség pedig különösen fontos a sérülteknek, fogyatékosoknak, a megváltozott munkaképességűeknek. Pongó Szilárd szerint nem véletlen, hogy sok vak és gyengén látó adja a fejét masszőrködésre.

Ez a szakma azon kevés területek egyike, amelyről bizonyosan tudjuk, hogy képesek vagyunk ugyanolyan jól elvégezni, mint a látó kollégák. Sőt, rengeteg kedvező visszajelzést kapunk azzal kapcsolatban, hogy milyen kellemes meglepetés éri velünk kapcsolatban az embereket

– mondta a Manager Magazinnak. Majd hozzátette: mindenki tisztában van a sérülése, illetve a fogyatékossága adta határokkal, s humorosan meg is jegyzi, ő például sosem gondolt arra, hogy jelentkezzen mesterlövésznek.

A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg

(Nem jelentkeztem mesterlövésznek)

Manager Magazin – HU