Mindig is a színház szerelmese volt, tanulmányaival párhuzamosan igyekezett a színpad közelébe kerülni, tanárai hamar felismerték a benne rejlő tehetséget. „A Harlekin Gyerekszínházban felvételi volt, emlékszem, hogy József Attilától az Indiában, hol éjjel a vadak... című verset mondtam el. Még általános iskolás voltam, és a színjátszó szakkör vezetője küldött el a felvételire. Aztán otthagytam, mert a családi körülményeim nem tették lehetővé, hogy bejárjak a próbákra” – meséli lapunknak Farkas Franciska színésznő. Fiatalon felvételt nyert a Pinceszínházhoz, ahol a Kisfiú és az Oroszlánba kerestek szereplőt.
Bekerültem egy társulatba, megtanultam, mit jelent a szerepek közti hierarchia. Ezek a helyek lehetővé tették, hogy ismeretség és anyagi támogatás nélkül, csak a tehetségemmel bekerülhessek és tanulhassak.
Szívébe zárta Pécset
A pécsi Gandhi Gimnáziumban érettségizett, elmondása szerint sokat kapott a tanáraitól és az iskolatársaitól, a gimnázium légköre jelentősen meghatározta a személyiségét:
Segített az identitásom megerősítésében, amit előtte megkérdőjeleztem a rengeteg atrocitás miatt.
Szerinte életbevágóan fontos, hogy létezzenek a Gandhi Gimnáziumhoz hasonló alapítványi iskolák. Az ösztöndíjprogrammal olyan mélyszegénységből jövő fiatalok is eljuthatnak az érettségéig, akiknek korábban esélyük sem lett volna. „Kollégiumban laktam, amikor oda jártam. Nagyon megszerettem Pécset, gyakran felkeresem az ottani barátaimat, és időnként ellátogatok a régi sulimba is. Jó érzés – mondja. – Évekkel később, érettségi és egy sikertelen színművészetis felvételi után nem kerestem tovább a színészettel a kapcsolatot. Szociális munkásként és jelnyelvi tolmácsként végeztem, majd a drámapedagógiát is elvégeztem. Később teljesen véletlenül talált meg Men Laireda svájci rendező, aki felkért a Viktória: A zürichi expressz című film címszerepére.” Az ebben nyújtott alakításáért a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon átvehette a legjobb színésznőnek járó díjat.
Alkotói szabadság
Az elmúlt években több sikeres mozifilmben, az HBO által gyártott Aranyélet című sorozatban – amiért megkapta a Televíziós Újságírók Díját – és nemrég az Emmy-díjátadón kitüntetett Örök tél című tévéfilmben is szerepelt. „A filmforgatás nagy szerelem, de a színház és drámapedagógia is ugyanannyira fontos, és mindegyiket ugyanúgy nagy örömmel csinálom. Tipikus színész vagyok, ezt persze nem nagyon merem mondani, mert nincs színészi végzettségem, de az elismerések megerősítettek abban, hogy a bennem rejlő alkotói vágy tesz művésszé. A drámapedagógia a szívügyem, a színészet meg a lényem része” – teszi hozzá.
Szabadúszó színésznőként sokszor szembesül a kiszámíthatatlan bevételek nehézségével, azonban úgy érzi, az alkotói szabadság sok mindenért kárpótolja. „Független alkotóként szeretem, hogy bármilyen ötletet megvalósíthatok, csak a képzelet szab ennek határt. Igencsak felszabadító érzés, hogy én vagyok a főnököm, és én teremtem meg a munkahelyemet is” – mondja. De bevallása szerint hoszszú távon mégiscsak nehezen lehet így tervezni:
Az egyik hónapban milliókat keresek, aztán a következőben már takarítani járok.
A független alkotói élet velejárója az is, hogy el kellett sajátítania, hogy nemcsak színésznőként kell helytállnia, hanem azon túl a darabokhoz kapcsolódó kommunikáció, marketingstratégia, a plakát vizualizációja vagy a közönségszervezés is ráhárul. „A kőszínházat kipróbálnám, hogy megtapasztalhassam, milyen egy társulatban végigjátszani egy évadot úgy, hogy nincs beleszólásod abba, mit játszol, hanem rád osztanak egy szerepet, és rendszeres jövedelmed van, amellyel lehet számolni.”
Európai turné
Alapító tagja a 2013-ban alakult fiatal előadókból álló Tudás Hatalom Társulatnak (T6), amelynek első közös produkciójával a korai iskolaelhagyásra hívták fel a figyelmet. A Roma Oktatási Alap felkérésére készült videoklipjükben a slam poetry eszközeivel népszerűsítették a tanulás fontosságát: „A videó nagyon sikeres lett. Hihetetlen gyorsasággal terjedt el, egymás között mutogatták az iskolákban, idézték belőle a szövegeket” – meséli. A pozitív visszajelzések újabb közös munkákra inspirálták az alkotókat: kifejezetten drogpreventív céllal készítették az Örömsorvasztó című előadásukat, amelyet színpadon és iskolákban is játszottak. „A fiataloknak akartuk érthetően megjeleníteni a biofüvezés veszélyeit. Ez a drog egyébként kifejezetten a szegények körében terjedt el” – hangsúlyozza.
Ezt követően a magyar–cigány együttélésről szóló Cigány magyar című előadásukat mutatták be a Mentőcsónak Egység nevű társulattal közösen. „Erre a darabunkra is nagyon büszkék vagyunk. Két éve minden előadás telt házzal megy országszerte, és még Berlinben is nagy sikerrel mutattuk be” – teszi hozzá. A társulat Horváth Kristóf „Színész Bob” vezetésével továbbra is kiemelten a szegény térségeket járva tart foglalkozásokat.
A szociális munka a művészet ötvözésével nagy segítségemre van. Nagyon szeretek tehetséges gyerekeket terelgetni. Vannak olyan esetek is, amikor speciális témákkal találnak meg: például a szexuális vagy a munkavállalói kizsákmányolással kapcsolatban is tartok foglalkozásokat. Megdöbbentett, hogy ezen a téren mekkora a visszaélés Magyarországon
– emeli ki.
Évekkel ezelőtt – egy társszerzővel – készítette el Maxim Gorkij Makar Csudra című novellája alapján első önálló estjét, amely egy lakásszínházban debütált, majd a Thália Színházban játszották, és szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozón is. „A terv az, hogy európai turnét is csináljunk ebből a monodrámából. Nagyon nehéz, hiszen egy 19. századi szöveget kell idegen nyelven előadni, de egyáltalán nem lehetetlen” – emeli ki. Farkas Franciska hozzáteszi, a Tudás Hatalom Társulattal újabb előadásokat és foglalkozásokat is terveznek, amelyek többek között a személyiségi jogok elmélyítését is segítenék a fiatalokban, mivel tapasztalata szerint sok esetben egyáltalán nincsenek ezekkel tisztában, és a nulláról kell a tudást átadni.
Azt gondolom, sohase ijesszen meg minket a feladat nehézsége. Szinte mindent meg lehet valósítani, csak csinálni kell
– hangsúlyozza.
A cikk a Manager Magazin februári számában jelent meg
(Szinte mindent meg lehet valósítani, csak csinálni kell)
(Címlapkép: Móricz-Sabján Simon)
