A Beatles-mágia sötét titkai

A világ Beatles-mániája egyszerűen nem akar csitulni. Nem nagyon lövünk mellé, ha azt mondjuk, a zenekar a könnyűzenei történelem legismertebb és legnépszerűbb bandája, amelyről kifogyhatatlan mennyiségű történetet jegyeztek már le. Az 1960-ban alakult zenekar két fővezére, John Lennon és Paul McCartney gyakorlatilag együtt fedezte fel a hangok és a hangszerek világát, ugyanis egyiküknek sem volt zenei előképzettsége, sőt még kottát olvasni sem tudtak.

Minden bizonnyal ennek az autodidakta ösztönzenélésnek köszönhető, hogy a két legendás zenész eleinte elképesztő szimbiózisban működött együtt az alkotói folyamatok során.

Így történt az 1963-ban megírt gigasláger, a She Loves You című dal esetében is, ahol a két szerző szinte egymással rivalizálva, de mégis együtt fejlesztette tökélyre a poptörténelem egyik legismertebb dalát – mindezt szállodaszobában egy fellépés utáni estén.

Ez a dallam már létezik?

Az idő előrehaladtával azonban elkezdtek külön-külön dolgozni a fiúk: az All My Lovingot például Paul egyedül írta egy turnébuszban, s ahogy a szállodába értek, a hallban lévő zongoránál tökéletesítette az addig csak a fejében létező dallamot. A dal sikere meg is hozta az első amerikai tévészereplést, az Ed Sullivan Show után McCartney világszerte megkapta az egyéni elismerést, így végre ki tudott bújni Lennon árnyékából. Ezzel gyakorlatilag el is indult a két lángelme közti eszeveszett versengés, amelynek rengeteg súlyos pontja volt, nemcsak a magánéletben, hanem a zenei együttműködésben is. Legfőbb példa erre a Hard Day’s Night című sláger. A címet Ringo Starr mondta ki egy kimerítő forgatási nap éjszakáján, s Lennon a forgatás után azonnal hazasietett, hogy Pault megelőzve ő legyen az, aki ennek a lemeznek és az azonos címmel forgatott filmnek a címadó dalát írja.

Az egymást követő világslágerek felfoghatatlan mennyiségű fellépést, illetve tévészereplést hoztak a fiúknak, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szüntelen pörgés és ismertség tönkre is tette az életüket. A zenekar felbomlása utáni időszakból számos dokumentumfilm foglalkozik a Beatles – szakmailag – sikeres időszakának árnyoldalával. John a lehető legmélyebbre süllyedt a népszerűség mocsarába. A világtól teljesen izoláltan élt London külvárosában, drogfüggőként küzdött a brit társadalom abszurd rajongása ellen. Első felesége, Cynthia elfordult tőle, így a prostituáltak karjaiban talált alkalmankénti vigaszt. Ekkor született meg a Help című dal is, amely annak ellenére, hogy dallamvilágában meglehetősen vidám szerzeménynek számít, gyakorlatilag nem más, mint kétségbeesett segélykiáltás Lennon részéről.

Ezekben az időkben jelent meg a Beatles talán legnagyobb slágere, a Yesterday.

A Guinness-rekordok könyve szerint ez a történelem során legtöbbször feldolgozott dal.

Ennek tudatában ki hinné, hogy ez a kétségtelenül csodálatos szerzemény két lemezről is lemaradt. Paul ugyanis rendkívül bizonytalan volt a dalt illetően, folyton kérdezgette a környezetét: „Vajon ez a dallam már létezik?” A szerző ugyanis egyik reggel úgy ébredt, hogy kész dallamot dudorászott, emiatt nehezen hittel el, hogy ezek a harmóniák valóban az ő fejében születtek meg. A Yesterday tehát gyakorlatilag tálcán érkezett.

4 = 3

Ekkortájt a feszültség szinte tarthatatlanná vált a zenekar tagjai között. John elviselhetetlen volt George, Paul és Ringo számára: cinikus hangneme, társait szakmailag lekicsinylő megjegyzései miatt folyamatosan a többiek idegein táncolt. Emiatt történt, hogy 1968-ban a Beatles egy kis időre háromtagúra fogyatkozott, a Back In USSR stúdiómunkálatai alatt ugyanis Ringo megunta John bicskanyitogató stílusát, és kilépett a zenekarból. A dalt végül hárman vették fel, Ringo helyett pedig McCartney dobolta fel a dobsávot. John később úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy a banda történetének legjobb dobosa Paul volt – odaszúrva ezzel még egyet Ringónak.

A lassan-lassan szétesni kezdő együttes George Harrisonból hozta ki a legjobbat: 1969 szeptemberében egy ordibálós, idegileg kimerítő zenekari próba után Eric Clapton kertjében megírta a Here Comes The Sun című balladát, majd októberben a Something című dalt is, amelyről Frank Sinatra azt mondta, hogy az „elmúlt 50 év legszebb szerelmes dala”. Zeneipari pletykák szerint a Something gitárszólóját Eric Clapton játszotta fel, de ezt soha senki nem erősítette meg. A Beatles háza táján uralkodó ellenségeskedés és káosz talán Pault viselte meg a legjobban, aki kétségbeesetten próbálta összetartani a zenekart. Ekkoriban ő volt a banda szíve-lelke, de az addig folyton bohóckodó tagból kifacsart, megkeseredett ember lett. Ebben az időszakban egyik éjjel az édesanyjával álmodott, aki azt mondta neki: „Engedd el a dolgokat, hadd legyenek! (Let it be!).” Ébredés után McCartney megírta a Let It Be című slágert, amelyben Mother Mary még véletlenül sem Szűz Mária, hanem Paul édesanyja, Mary.

Egoháború

Az 1970-ben megjelent Let It Be című album volt a Beatles utolsó lemeze. A lelkileg spártai körülmények között felvett korong egyik legszebb szerzeménye a The Long And Winding Road című dal, melynek felvétele egyben a zenekar halálát is jelentette. Paul szerzeményének feljátszása nehézkesen ment, ezért John titokban felkért valaki mást a dal elkészítésére – miközben Paul folyamatosan a dalon dolgozott. Lennon minden interjújában Pault szidta – persze utóbbi sem maradt adósa –, szakmai hanyagsággal vádolták egymást. Amikor azonban Paul számára kiderült, hogy John gyakorlatilag eladta valaki másnak az ő szerzeményét, rekordsebességgel vette fel a számot, és még aznap kijelentette, hogy kilép a zenekarból.

BESZÉDES SZÁMOK

Az EMI becslése szerint több mint egymilliárd lemezt/CD-t/kazettát adtak el világszerte, a Yesterdayt pedig több mint háromezerszer dolgozták fel hivatalosan. Lennon 26, McCartney viszont 32 slágerlista-vezető dalt írt. A banda 18 olyan számot adott ki, melynek címében női név található, és kétszer ütötték ki saját magukat a Billboardlista éléről. 1964-ben a 100-as slágerlistán 14 daluk volt. Az I Want To Hold Your Hand kislemezből két hét alatt egymillió darabot adtak el.

1970-ben a csapat tagjai zsigeri gyűlölettel váltak el egymástól. Ringo és George kikészült a Lennon–McCartney páros egoháborújától. Ki tudja, meddig tartott volna a banda szárnyalása, ha csupán egyetlen önfejű zseni van a csapatban?! De ha csak egy lett volna, megtörtént-e volna ugyanez sztori a zenetörténetben? Ezt már sosem tudjuk meg, mindenesetre egy biztos: a sok bonyodalom, személyes tragédia és ellenségeskedés ellenére a Beatles népszerűsége máig töretlen. A globális társadalom pontosan ugyanolyan lelkesedéssel hallgatja a dalaikat, mint ha még mindig a hatvanas években élnénk. Mi sem példázza ezt jobban, minthogy az együttes elhunyt tagjai, John Lennon 14 millió, George Harrison pedig 9 millió dollárt keresett még 2019-ben is jogdíjakból.

A cikk a Manager Magazin februári számában jelent meg

(A Beatles-mágia sötét titkai)

Manager Magazin – HU