A forradalom kifejezés eredendően gyökeres társadalmi változásokra utal. Az ipar forradalmáról beszélni ugyanakkor korántsem túlzás, hiszen olyan világméretű átrendeződést generált, amely nélkül a 21. századi ember aligha tudná elképzelni az életet a Földön. Az ipari forradalom során a kézműipart a tömegtermelés, a kézi szerszámokat a gépek, az emberi és állati erőt az energia váltotta fel. Utóbbi új üzemformát is eredményezett: a gyárat. Az első szikra az 1700-as évek Angliájában pattant ki, hogy aztán az európai kontinenst (Franciaország, Németalföld stb.), majd Észak-Amerikát is felperzselje.
Minden a textillel kezdődött, egészen pontosan a pamuttal.
Mivel a gyarmatokkal folytatott legfőbb cikke a textília volt, a növekvő piac a termelés ösztönzését is kikövetelte. Ehhez konkrét technológiai újítások kellettek, mint John Kay 1733-ban megalkotott repülő vetélője, amelyet 1769-ben Sir Richard Arkwright fonógépként tökéletesített. A találmányok átalakították az energiafelhasználást is. Utat tört magának a gőz: a gőzgépet 1769-ben James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható erőforrássá. A közlekedés terén is felhasználták, elsőként a hajózásban (Fulton, 1807), majd a szárazföldön is: 1825-ben George Stephenson Stockton és Darlington között üzembe helyezte a világ első gőzmozdonyát. Megindult az utak kiépítése, amit John Loudon McAdam (másként: Macadam) skót mérnök elgondolása tett lehetővé.
A gazdaság élénkülése a 18. század végén kifizetődővé tette a hírközlési rendszer kiépítését. Az első fecske, az optikai távíró egymástól látótávolságra megépített állomások rendszere volt. Az elektromosság kiismerése megszülte a már kábeleken továbbított elektromos jelzéseket. Ez volt Morse 1832-es felfedezése. Fellendült a nehéz- és a szerszámipar. Az eszközöket gépekkel hajtották meg, amelyeket alkalmassá tettek a vas megmunkálására. Viszont ezek alkalmazását nehezítették az egyes gyárakban érvényben lévő eltérő méretek. A fejlődés kikényszerítette a szabványosítást.
Az ipari forradalom demográfiai robbanáshoz vezetett: nőtt az életszínvonal, javultak a higiéniai viszonyok és előrelépett az orvostudomány, ennek betudhatóan csökkent a halálozások száma, a várható élettartam 25-ről 47 évre ugrott.
A fejlődő területeken százezres, milliós lélekszámú városok alakultak ki. A nagy iparvárosok létrejöttével egyidejűleg pedig megjelent a környezetszennyezés is.
A második hullámban érkező ipari innovációk minőségi változást jelentettek az elsőhöz képest. Az új energiaforrás a kőolaj lett, bár a szén vezető szerepe megmaradt. Nagy tőkét igénylő iparágak jelentek meg: villamosipar, vegyipar, petrolkémia, személyautó- és repülőgépgyártás. Ez az időszak az 1880-as évektől az első világháború kitöréséig tartott. Ekkor olyan magyar zsenik is színre léptek, mint a transzformátor megalkotásánál bábáskodó Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly és Déri Miksa, vagy a generátor és a dinamó atyja, Jedlik Ányos. Ezek a találmányok lehetővé tették az energia szakaszos jellegű felhasználását, végső soron a világítás megjelenését. A világítás forradalma meghosszabbította a nappalokat, így megjelent a három műszak, ami folyamatossá tette a termelést.
A harmadik ipari forradalom a 20. század 70-es éveiben kezdődött a programozható memóriájú vezérlőkkel és számítógépekkel megvalósított részleges automatizáció révén. Ezekkel teljes gyártási folyamatokban vált feleslegessé az emberi beavatkozás. Jelenleg a negyedik ipari forradalom kora zajlik. Ez az információs és kommunikációs technológiák ipari alkalmazását jelenti, és éppen Ipar 4.0 néven hódítja meg a világot.
A cikk a Manager Magazin márciusi számában jelent meg
(Minden a textillel kezdődött)
