A festői szépségű East Hampton lakosai megunták, hogy méregdrágán vásárolt otthonaikban nem hallják egymás szavát, hogy hálószobáik a felettük elhúzó helikopterek és magángépek zajától hangos. Fellázadtak, és a városi tanács elé vitték a ügyet, azt követelve, korlátozza a Long Island-i kisváros repterének forgalmát. A testület a hétvégén döntött arról, hogy véget vet a Wall Street-i nagymenők szakadatlan röpködésének: bezárja a városi leszállópályát a forgalom előtt, és magánkézbe adja az üzemeltetését.
East Hampton, a gazdagok játszótere
East Hampton New York állam legkeletebbre fekvő települése, mindössze harmincezer lelket számlál, annak ellenére, hogy közigazgatásilag hozzá tartozik az Egyesült Államok egyik legnagyobb magánkézben lévő szigete, a Garnier’s Island is. A tengerparti városka már több mint egy évszázada a gazdagok kedvence. Itt nőtt fel az Egyesült Államok tizedik elnökének felesége, Julia Tyler, majd egy évszázaddal később ezen a parton töltötte gyermekkora nyarait Kennedy elnök felesége, Jackie Onassis, és egy időben a Clinton család is gyakori vendég volt a környéken.
A Long Island-i kisváros ingatlanárai híven tükrözik a presztízsét: az újonnan érkezőknek az amerikai átlagár legkevesebb háromszorosát kell fizetni egy hamptoni otthonért. Ráadásul itt élni sem olcsó: a megélhetés költségei a tengerentúli átlag csaknem 170 százalékára rúgnak a kisvárosban. Ennek ellenére még a több tízmillió dolláron meghirdetett, óceánparti birtokok is gyorsan gazdát cserélnek a környéken, és egy hónapnál tovább ritkán maradnak gazdátlanul. A borsos árért cserébe a városka egyedi élményt kínál az itt élő vagy hétvégékre ide visszahúzódó Wall Street-i nagyágyúknak: a tengerparti településről minden szolgáltató- és áruházláncot kitiltottak, a helyi vállalkozók által üzemeltetett boltjai, éttermei és vendégfogadói mind családias hangulatúak.
A helyiek szerint elviselhetetlen a zajszennyezés
A patinássága mellett East Hampton legfőbb vonzereje az elszigeteltsége. A kisvárost egyetlen sztráda, a mindig zsúfolásig tömött Long Island Highway köti össze Manhattannel, de a település leggazdagabbjainak otthont – a helyiek körében csak milliárdosok utcájának nevezett – tengerparti sétányról repülőgéppel kevesebb mint 40 perc alatt be lehet jutni a Wall Streetre. Ezért is vált olyan fontossá a városka határában üzemelő, az 1960-as években épült repülőtér, ahová az elmúlt évben már szinte szakadatlanul érkeztek az egy útra bérelt helikopterek, a szinte menetrend szerint röpdöső hidroplánok vagy a közlekedésmegosztók által üzemeltetett kisgépek, de a szupergazdagok saját tulajdonú magánrepülői is.
A város melletti, zsebkendőnyi kifutó már 2019-ben is 24 ezer utast fogadott; az érkezők száma a koronavírus-járvány miatt bevezetett lezárások óta hatványozódott. Aki tehette, ide menekült a kiürült Manhattanből, ide vonult vissza a bezárt Wall Street-i irodákból. Nem véletlen, hogy a városvezetéshez és a kifutót üzemeltető szövetségi hatósághoz tavaly 47 ezer panasz érkezett a repülőforgalom okozta zaj- és légszennyezés miatt. A repülők és helikopterek keltette folyamatos hangzavar ellenére a hamptoniak 80 százaléka most is úgy gondolja, hogy a reptérre szükség van, azt nyitva kell hagyni a forgalom előtt. A helyi milliárdosok befolyása azonban győzött a többség felett.
Bezárják, hogy újranyithassák
East Hampton vezetése a hétvégén egyhangú döntéssel a városi repülőtér privatizálásáról döntött. A kifutóra február 28-án szállhat le az utolsó, előzetes engedély nélkül érkező gép. A március 4-én tervezett újranyitást követően a bérelt repülők és a közlekedésmegosztók helikopterei hiába kérnek majd leszállási engedélyt East Hamptonban; ott csak a saját repülőjükkel érkező szupergazdagok landolhatnak. Az év végétől várhatóan nekik is előre be kell majd jelenteniük az érkezésüket, de a saját magánrepülőn, illetve helikopteren érkező milliárdosok kérését az ő pénzükből fenntartott repülőtér várhatóan nem fogja visszautasítani.
