Homok került a bal- és a jobbszél hatalomra jutását megnehezítő francia alkotmányos gépezetbe a törvényhozási választások múlt vasárnap tartott első fordulójában, és nem kizárt, hogy a most vasárnapi második fordulóban Emmanuel Macron elnök kormányzó liberális tömörülése helyett a szélsőbal emblematikus alakja, Jean-Luc Mélenchon összefabrikálta Új Szociális és Ökológia Népi Unió szerzi meg a többséget a Nemzetgyűlésben. Mélenchonék előretörése még Macron győzelme esetében is megnehezítené az elnök tervezte reformok végrehajtását, a balos hatalomátvétel pedig akár a francia külpolitikát is a felismerhetetlenségig átrendezheti - vagy erőteljes alkotmányos feszültségekhez vezethet -, hiába marad az elnöki pozíció a tavasszal újra választott elnök kezében.
Az első forduló nagyon alacsony részvétel mellett zajlott: a szavazók 52,5 százaléka - 25,7 millió ember - maradt távol. A szavazási hajlandóságot a záró fordulóban is alacsonyan tarthatja, hogy rekord hőhullám érkezik: az ország európai területeinek zömén 35-40 fokos hőség várható, délnyugaton és az ország középső részében pedig 40-42 fok közé emelkedhet a higanyszál. Vasárnapra némi enyhülés várható, de a kampányt a hőség biztosan visszafogja. Az alacsony részvétel a tapasztalatok szerint Macronéknak használ, Mélenchonéknak és a radikális jobboldali Le Penéknek árt, a számukra különösen fontos, hogy akár az utolsó pillanatokban mozgósítsák támogatóikat.
Miután Mélenchon hosszú idő után először egy blokkban, a NUPES nevű szövetségben egyesítette a balos pártokat a kommunistáktól a zöldekig, ők lehetnek a választáson Macron Előre! pártja vezette liberális koalíció, az Együtt fő riválisai, nem pedig a Nemzeti Tömörülés, amelynek jelöltje, a jobbszéli idol Marine Le Pen tavasszal Macron kihívója volt az elnökválasztáson, de veszített. Az első fordulóban Macronék és Mélenchonék fej-fej mellett végeztek, és tőlük rendesen lemaradt az RN. A törvényhozásba minden bizonnyal ők is bekerülnek, ahogy a még náluk is gyengébb eredményt elért Jobb- és Közép Unió (UDC) is, akik "királycsináló" szerepbe is kerülhetnek a választás után, és ők sem Mélenchonnal, sem Le Pennel nem kívánnak összeállni.
A közvéleménykutatások nagyobb valószínűséget adnak annak, hogy Macronék szerzik meg a nemzetgyűlési többséget, önmagukban vagy az UDC-vel együtt, de nagy a szórás, és az alacsony részvételi hajlandóság is bizonytalanságot ad az előrejelzésekhez. Macron és reformprogramjának legitimációja valószínűleg mindenképpen meggyengül, és ha a NUPES szerez többséget, búcsút is mondhat neki.
A francia rendszer
A franciák azért tartanak már az ötödik köztársaságnál, mert nagy politikai felfordulások idején hagyományosan az alkotmány átírásával teremtenek új egyensúlyt. A jelenlegi köztársaság már hosszú ideje kitart, a Charles de Gaulle nevéhez kötődő 1958-as alkotmány elfogadása óta, két évtizeddel ezelőtt azonban már kiigazításra szorult: 2000-ben az ötéves parlamenti ciklushoz igazították az elnöki ciklust, hogy csökkentsék az un. kohabitáció kialakulásának lehetőségét. A kormányzást bénító kohabitáció akkor jön létre, ha a törvényhozási többséget nem a választások útján hatalomra került és erős jogkörökkel rendelkező elnököt támogató pártok alkotják. Ilyenkor ténylegesen megszűnik a félelnöki rendszer és a kormány dominálta parlamenti rendszer jön létre, a külpolitikára szorítva vissza az elnök hatalmi körét.
Ez történhet akkor is, ha Mélenchonék nyerik a választást, megszerezve az 577 nemzetgyűlési mandátum több, mint felét.
A francia választások egyébként kétfordulósak, és a rendszer úgy akadályozza a bal-, vagy a jobbszél hatalomra jutását, hogy a második fordulóban a kevésbé esélyes mérsékelt erők vissza szoktak lépni az esélyesebb javára és a bal-, vagy a jobbszél ellenében. Most azonban nem a politikai közép két mérsékelt ereje a fő rivális, hanem a balszél jelent meg trónkövetelőként. Az áprilisi elnökválasztáson Marine Le Pen volt a rivális, a visszalépések akkor Macron magabiztos győzelméhez vezettek, ezúttal azonban a a kihívók bázisát szélesebbnek mérik.
Az, hogy az elnök pártja kisebbségbe kerül, szokatlan Franciaországban, 1991 óta nem is volt ilyen, és a francia politikai kultúrától idegen a más országokban megszokott, pártok közti konszenzusépítés.
A fő riválisok
Emmanuel Macron
Sokan figyelték elképedve az elmúlt hetekben a 44-éves Macron elnök külpolitikai pávatáncát, amely az Oroszország megalázása elleni figyelmeztetéstől a Moszkvával háborúban álló Ukrajna elnökét barátsággal átölelő kijevi gesztusig lejtett, de nem választható külön az intenzív szakaszába lépett francia választási kampánytól. A 65-éves Mélenchon oroszbarát hírében áll, és nem híve Franciaország tagságának az ukránokat támogató északatlanti katonai szövetségben, a NATO-ban. Macronnak nem jönne rosszul, ha a Mélenchonhoz hasonlóan gondolkodó franciák nem tódulnának az urnákhoz a balosokra szavazni.
Ugyanakkor az elnök elképzelései a hazai gazdasági reformokról is homlokegyenesen ellentétesek azzal, amit Mélenchonék akarnak. Macron erőteljesen átalakítaná a jóléti és az adórendszert és a munkaerőpiaci körülményeket, az elmúlt években széles körben kirobbant heves utcai tiltakozások ellenére 62-ről 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, folytatná a vállalkozásokat és a háztartásokat terhelő adók csökkentését és megnehezítené a munkanélküliek életét, hogy bekényszerítse őket a munkahelyekre.
Macron annak ellenére megosztó figura Franciaországban, hogy már öt éve hatalmon van, és a győztesnek kedvező választási rendszer segítségével szép többséggel újra is választották. Máig nem tudta lerázni magáról azt az imidzset, hogy "a gazdagok embere", és ellenfelei erre mindig építenek is. Mélenchon például az elnökválasztás előtt azzal kampányolt, hogy 90 százalékos szuperadót vetne ki az évi 400 ezer eurónál többet keresőkre.
Jean-Luc Mélenchon
A hetek alatt létrehozott Nupes elképzeléseikben nem egységes pártokból áll, ezért az is nehezen megjósolható, milyen politikát folytatnának kormányon, az azonban bizonyos, hogy Macronétól nagyon eltérőt, és hogy a megerősödésük még ellenzékben is megnehezítheti az elnök dolgát.
A közös program szerint a minimálbért 1500 euróra emelnék, a nyugdíjkorhatárt 60 évre csökkentenék, éghajlati vagyonadót vezetnének be, az alkotmányban is rögzítve, államosítanának, állami bankközpontot hoznának létre, szabályoznák az alapvető szükségleti cikkek árait, arányos választási rendszert vezetnének be, stb. - egy sor olyan dolog, amit Macron biztosan nem tenne.
A miniszterelnökjelölt, a korábbi Trockij-hívő Mélenchon maga oroszbarát, vagy legalábbis ebben a hírben áll, a korábbi kubai diktátor Fidel Castro és a venezuelai elnök, Hugo Chavez tisztelője, a Reuters portréja szerint a klasszikus "adóztass-és-költs" balos. A szegénység és a gyenge növekedés véleménye szerint a liberális "laissez-faire" közgazdaságtan és a költekezéstől való irtózás következménye, aminek a mintapéldájaként Angela Merkel Németországát nevezte meg. A francia érdekek védelmében újratárgyalná az EU szerződéseit, vagy figyelmen kívül hagyná őket, megvétózná az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokat, véget vetne az Európai Központi Bank függetlenségének, és kilépne a Nemzetközi Valutaalapból és a NATO-ból. Mindebből látható, hogy egy Mélenchon-kormány mellett Macronnak akkor sem lenne könnyű élete, ha a kohabitációk idején az eddigiekben az elnök vezényelte a külpolitikát.
