A közép-európai európai uniós tagok és Dél-Korea maradtak a feltörekvő gazdaságok kategóriájában, geopolitikai értelemben azonban az Ukrajnát lerohanó Oroszország ellen bevezetett szankciók minden korábbinál egyértelműbben a nyugati világhoz tartozónak mutatják őket. Mik lesznek ennek a helyzetnek a gazdasági és piaci következményei a számukra, ha lesznek, fontos és nehezen megválaszolható kérdés, mindenesetre a kelet-európai háború vastagra vonta a kontúrokat.

Elégtelen az Amerika vezette törekvés Oroszország és Kína elszigetelésére

– ez a címe a Bloomberg hírügynökség cikkének, amely arról szól, hogy a fejlett országokat összefogó G7 néhány hete Németországban még az újabb Moszkvát szorongató szankciók mellett döntött, ezt a csomagot azonban nehéz lesz keresztülvinni, hiszen a nagy feltörekvő gazdaságokkal is kiegészült G20-csoport fele egyszerűen nem vevő rá.

Sanctions Russia, International economic and political relations, World map
Fotó: Shutterstock

Az Európai Uniót is tagjai közt tudó, a szankciók ügyében meglehetősen egységes G7 a világ bruttó össztermékének mintegy 45 százalékát állítja elő, az Oroszországot is magában foglaló és megosztott G20 azonban már több mint a 85 százalékát.

A világ legnagyobb feltörekvő gazdaságai – amelyeknek a súlya egyre nő a „fejlett országokhoz” képest, és a nyersanyagok jelentős részét ellenőrzik – szinte mind kimaradtak a Moszkvára kivetett szankciós kampányból, és úgy tűnik, eszük ágában sincs csatlakozni hozzá. 

Ilyenek az úgynevezett BRICS tagjai: Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság. Ehhez a csoporthoz szeretne csatlakozni Argentína és Irán is. (Az utóbbi nem G20-tag, de Argentína igen.) Közéjük tartozik az Egyesült Államokkal rengeteg szálon összekapcsolódó déli szomszéd, Mexikó is, holott a Bloomberg összesítése szerint – a G20-tagok nagy többségétől eltérően – az Egyesült Államokkal nagyobb a kereskedelmi forgalma, mint Kínával. (Ez egyébként Kanadára, illetve kisebb mértékben Olaszországra is igaz.)

A legnagyobb feltörekvő gazdaságok az amerikai sürgetés ellenére nem vezettek be szankciókat az oroszokkal szemben, sőt kereskedni igyekeznek vele és Kínával. Ami azonban nem jelenti azt, hogy nem igyekeznek megőrizni gazdasági vegyértékeiket a fejlett világ irányában is. 

A szintén G20-tag Szaúd-Arábiának például nem kell választania az amerikai és a kínai technológiai között,

ugyanúgy, mint ahogy önöknél is lehet McDonald’s és Burger King is ugyanabban az utcában

– idézte a hírügynökség Reema bint Bandar hercegnőt, Rijád washingtoni nagykövetét.

Az Oroszországot szankcionáló, illetve nem szankcionáló G-20 tagok

Akik a vonal másik oldalára estek

Ami a szankciózó hajlandóságot illeti, a fejlett és a feltörekvő gazdaságokat elválasztó vonal „nyugati” oldalára esett az utóbbiak közül Dél-Korea és az Európai Unió keleti tagjai. 

Közülük többen már azon a határon állnak, hogy megszerezzék a fejlett státuszt. Ennek elsősorban nem politikai, hanem gazdasági feltételeket szabnak a piaci minősítők, de ki tudja, a döntéseikre milyen hatást gyakorol a geopolitikai szakadás, ha az utóbbi túléli az ukrajnai háború kirobbanásának időszakát. 

Fotó: Bella-Ana / AFP

Koreai Köztársaság

A fejlett gazdasággá minősítéshez legközelebb talán Dél-Korea áll. Az 52 milliós ország GDP-je Kanadáéval egyezik meg, majdnem fele a 83 milliós Németországénak, és az FTSE már 2009-ben fejlett gazdaságnak minősítette. Az MSCI-nél azonban ugyanúgy feltörekvő piac, mint Egyiptom, Kolumbia vagy a Fülöp-szigetek, mégpedig főleg azért, mert az MSCI nem tartja elég liberálisnak a koreai piaci szabályozást, beleértve a devizapiacét. 

Az utóbbi teljes liberalizálását az 1997–98-as ázsiai válság, a helyi fizetőeszköz szabadesésének fájó emlékei akadályozzák. Emellett a szankciók példája is mutatta, hogy Dél-Korea nagy igyekezettel idomul nyugati szövetségeseihez geopolitikai téren is, és nagyon szeretnék, ha Izrael 2010-es felminősítése óta az első országgá válnának, amely megkapja az MSCI-tól a fejlett státuszt.

Az európaiak

Az Európai Uniónak a korábbi kommunista blokkhoz tartozó országai a pénzügyi piaci minősítésekben feltörekvő státuszúak, akkor is, ha politikai értelemben már évtizedek óta a nyugathoz csatlakoztak és az egy főre eső GDP-jük, illetve életszínvonaluk megközelíti, vagy akár már meg is haladja egyik-másik fejlettnek minősített országét.

Ezen országcsoport tagjainak a státuszán aligha változtat az Oroszországhoz való szankciókhoz való hozzáállásuk. Megjegyzendő, az FTSE vagy az MSCI értékelése szerint megszerezni a fejlett státuszt annyit jelent, hogy másfajta alapok, másfajta súlyozásban vásárolják az adott ország pénzügyi eszközeit, és például Dél-Korea esetében ez hatalmas tőkebeáramlást jelentene. Ugyanakkor, mint Dél-Korea esetében is, ezt a fajta átminősítést a pénzügyi piacaik viszonylag fejletlen volta akadályozza.

Érdemes szót ejteni róla, hogy a fejlett-fejletlen besorolásnak másféle besorolása is létezik. A World Population Review listáján például azt láthatjuk, hogy Magyarországot is a fejlettek közé sorolták, mert az ENSZ alkalmazta Human Development Index 80 pont feletti értéket mutat. Ugyanezen a listán (és a CIA World Factbook, a G20 és egyes nemzetközi szervezetek szerint is) Törökország például már fejlett ország, a Dow Jones és az FTSE szerint azonban nem.

És akkor mi lesz ebből?

Ha a régiónk EU-tagjainak fejlett státuszúvá válását meg is gyorsítanák a geopolitikai fejlemények, ez mit sem változtatna azon, hogy politikai értelemben már amúgy is a fejlett világhoz tartozónak tekintik őket – legfeljebb az eddigiekhez képest más nyugati pénzügyi befektetők jelennének meg, és több tőke.

A szankciók miatti geopolitikai szétválás a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közt, legalább a G20 szintjén, természetesen nem tekinthető kőbe vésettnek és örökkévalónak, de a világ polarizálódása szemmel látható, és ha ez egy trend kezdete, abból számunkra is adódnak következtetések a nyugati világ részeként. Többek közt, de talán elsősorban azért, mert a fejletteknél népesebb, és nagyobb területek felett rendelkező feltörekvők az alapvető nyersanyagok jelentős részét ellenőrzik, és tudatosan törnek túlsúlyra.

A kihívást szemlélteti a német Handelsblatt friss cikke, amely a következő címet viseli: 

Lítium, réz, ritkaföldfémek: Európa a nyersanyagokért folyó globális versenyre készül.

A cikk ugyan nem részletezi, melyik feltörekvő piac milyen nyersanyagok felett diszponál, de cselekvésre feszítő realitásként elemzi, hogy az orosz függést felkészületlenség esetén a kínai válthatja, mert az ázsiai ország rendelkezik egy csomó modern iparágban elengedhetetlen nyersanyagok java felett.

A ritkaföldfémek nélkülözhetetlenek a szélturbinákhoz és a fotovoltaikus modulokhoz, a lítium nagy mennyiségben szükséges az elektromos autók akkumulátorainak előállításához, a platina pedig bizonyos típusú elektrolizátorok gyártásához, a hidrogén előállításához. A napelemmodulokat pedig nem lehet szilícium nélkül gyártani. 

A ritkaföldfémek német importjában például 93,5 százalék Kína részesedése: