Még a járvány 3. hullámának kezdetén azt nyilatkozta, hogy kiemelten fontos az oltás gyorsasága, mert ezzel a gazdasági bizonytalanság is hamarabb megszűnhet. Sikerült-e helyreállítani a bizalmat a piaci szereplők között?
Most is ezt mondom. A bizalom az egyik legfontosabb dolog a gazdaságban, az hogy elhiszi-e egy vállalkozás, hogy van lehetősége létezni és fejlődni. Ez azonban csak akkor tud működni, ha megszűnik az a fajta bizonytalanság, ami az elmúlt egy évet jellemezte. Éppen ezért volt óriási jelentősége az oltás felgyorsításának, ennek köszönhetően mostanra úgy látom, hogy legalább két lépéssel a többi uniós tagország előtt vagyunk. Az igazi kérdés azonban csak ezután jön, hogy miképpen lehet kitörni a Covid által okozott lefagyásból. A járvány alapvetően sok mindent átrendezett: a kereslet – kínálat egyszerre omlott össze, az egész világ, benne Európa, Ázsia és Amerika egy időben esett térdre. Ugyan a szektoroknak egy része nem volt alanya a megpróbáltatásoknak, de egy komoly része teljesen padlót fogott. Egyszóval teljesen szokatlan válsággal néztünk szembe, emiatt ki lehet jelenteni, hogy egyedi megoldásokra, a normálistól eltérő receptre volt és van szükség.
A válság egyben lehetőség is, de vajon megtanulták az 2008-as válság után a leckét a vállalkozások?
Szerintem nem, vagy csak kevesen. A legutóbbi válság után mindenki fogadkozott, hogy meg fog változni. Aztán úgy igazából semmi nem változott, mindenki visszaesett ugyanabba a korábbi megszokott működésébe, amely alapvetően előtte jellemezte. Szerencse, hogy volt utána hét konjunkturális év. Most viszont úgy látom, hogy van egy történelmi léptékű esély előttünk, amikor újra lehet definiálni a vállalkozások gondolkodását, az államnak pedig lehetősége van arra, hogy meghatározza, milyen gazdaságstratégiát tűz ki célul saját maga és a vállalkozások elé. Ehhez jön időben az is, hogy most indulnak a 2021–2027-es uniós ciklus pályázatai, amelyek szintén illeszthetők ehhez. Az unió ezúttal egyébként próbálta rugalmasan kezelni a válságot, és nem a 2008-as megszorításokon alapuló módon. Személy szerint most komoly lehetőséget látok arra, hogy ne ugyanarra a lábra érkezzünk vissza, mint amelyik lábról elugrottunk. Még egy ilyen esélyt nem nagyon kéne elpuskázni.
Válság idején különösen fontos az állam szerepe. Jó helyen voltak-e a hangsúlyok a hazai válságkezelés során?
Az elmúlt egy évben mindenki mindent is kipróbált. Amerika öntötte az ingyen-pénz hegyeket a lakosságra és a vállalkozásokra, amit azonban azok a lezárások, kínálati korlátok miatt nem tudtak elkölteni. Emiatt beindult a tőzsdézés és pillanatok alatt kialakult egy logika és fundamentum nélküli, túlértékelt tőzsdei boom. Véleményem szerint ezzel lesz is még baj. Ezzel szemben a kevésbé tehetős országok próbáltak megfelelő arányt találni a visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatások között. Az NHP, az MFB, az EXIM programjai és a Széchenyi Kártya Program Kríziskonstrukciói is, mint visszatérítendő, de nagyon olcsó, nullás vagy nulla körüli kamatszinten elérhető hitellehetőségek, amik igazolták, hogy komoly igény van a vállalkozások körében kedvezményes finanszírozási forrásokra. A Széchenyi Kártya számai alapján az is kimondható, hogy a kisvállalkozások válságban főként a likviditási helyzetüket stabilizáló eszközöket keresik. Demján Sándor sokszor mondta, hogy válságban nincsen normativitás – nos ezzel nagyon egyet kell érteni és ilyenkor nincsenek szabályok, nincsenek korlátok és csak egy dolog fontos, hogy bármit lehet és kell is használni, ami segítheti a hazai vállalkozásokat. A Széchenyi Kártya Krízisprogram jó lakmuszpapír volt az elmúlt egy évben, tudta közvetíteni a vállalkozói igényeket és megerősítette, hogy ilyen típusú gazdaságpolitikai eszközzel túl lehet élni egy válságot.
A miniszterelnök a Világgazdaság csúcskonferenciáján jelentette be, hogy az NHP Hajrá megszűnik, és július elsejével indul a Széchenyi-kártya újraindítási program. Ez egy új fejezet a magyar gazdaságtörténetben?
Pénzügyi eszközöket kell adni és nem fejezeteket írni. Az NHP egyébként hihetetlenül fontos szerepet töltött be immár a második válságban is és a jegybank pénzügytörténetet írt a Programmal. A következő feladat most pedig az, hogy a gazdaságvédelem után a gazdaság újraindítása legyen a cél. A válság legdurvább időszaka remélhetőleg lecsengett, ugyanakkor a legkisebb vállalkozások számára lehetőséget kell adni arra is, hogy rá tudjanak fordulni a válság utáni felpattanási időszakra. Erre az olcsó, kamattámogatott hitelek jó eszköznek bizonyulhatnak. Az elmúlt válságidőszakban 2020 májusától a Széchenyi Kártya Program több mint 1400 milliárd forint többletforrást juttatott a gazdaságba, közel 44 ezer vállalkozás finanszírozása révén. Ez percenként 10 millió forintot jelent, azaz ezen interjú 10 perce alatt 100 millió forint kerül ki a Programon keresztül a gazdaságba.
Hogy néz ki a termékpaletta, amit kínálnak majd a cégeknek?
A termékpalettát és a kondícióit is újra kellett gondolni, pontosan azért, hogy megnézzük, a válság alatt jelentkezett problémák helyett milyen új kérdések és igények merültek fel. Tavaly a legfontosabb a munkahelyek megtartása volt, erre külön dedikált támogatás volt a Széchenyi munkahelymegtartó Mostanra, hogy a helyreállt, ezt a terméket már ki lehetett vezetni. Ugyanakkor minden olyan hitelkonstrukciót megőriztünk és átalakítottunk, amely bizonyítottan működött, sőt mellé tettünk új elemeket is, így végeredményben egy 5+2 hitelből álló termékportfóliót indítunk el.
A folyószámlahitel kétéves, százmillió forintig terjedő, 0,1 százalékos fix kamatozású hitel, amely a napi költségeket fedi le. A 3 éves, 0,2 százalékos fix kamatozású likviditási hitel szabadon felhasználható forgóeszközhitel, ami minden olyan kiadásra felhasználható, amelyre a vállalkozásnak szüksége lehet. Mindezek mellett a beruházási hitel is a vállalkozások rendelkezésére áll,
amely az üzletrészvásárlástól (a generációváltás megvalósítására is lehetőséget kínál) az ingatlanvásárláson és a beruházáson át a gépjármű- és egyéb tárgyi eszközvásárlásra is használható 1 milliárd forint összegig, 0,5 százalékos fix kamatozással, akár tízéves futamidőre. Az agrárberuházási hitel az agrárvállalkozások beruházási igényeinek kielégítésére szolgál. Speciálisan a turisztikai szektor vállalkozásai számára pedig a 0 százalékos kamatozással, 0 forint kezelési költség és 0 forint bírálati díj mellett érhető el a Széchenyi turisztikai kártya. Akkor, amikor a kamatok várhatóan emelkedni fognak, ezekkel a hitelkonstrukciókkal a vállalkozás biztos lehet abban, hogy a teljes futamidő alatt (azaz beruházási hitel esetén akár a következő 10 évben) a felvett hitele kamatszintje változatlan marad. Nagy előny ez és egyben lehetőség is. De átalakítjuk az uniós önerő-kiegészítő hitelt is, ami a 2021–2027-es uniós pénzekhez biztosít önerőt 0,5 százalékos kamattal tíz évre, és rövidesen elindul a Széchenyi-lízingkártya is, szintén fix, 0,5 százalékos kamattal.
Mit lehet tapasztalni, mekkora az érdeklődés az indulás előtt?
A bejelentés óta égnek a vonalak, folyamatosan vesszük fel a hiteligényléseket. Most pedig, hogy elindítjuk a Széchenyi-kártya-program GO!-t, a kamara, a VOSZ és a KAVOSZ irodahálózatára még az eddigi rohamokhoz képest is nagyon jelentős nyomás fog nehezedni, de ahogy eddig, úgy most is bírni fogjuk.
Kinek szól elsősorban ez a Program, ezek a konstrukciók?
1 millió és 1 milliárd forint közötti hiteleink vannak, ami alapján a nano-tól egészen a középvállalkozásokig mindenkit érdekelhet A Széchenyi Kártya GO! programja, de azért alapvetően mi a kisebb vállalkozások hitelei voltunk eddig és leszünk továbbra is és a nano-, a mikro- és a kisvállalati körnek szólunk.
Magyarországon körülbelül 800 ezer vállalkozás működik, amelynek közel a fele nano, főként egyszemélyes vállalkozás, ahol a vállalkozó a saját maga fenntartására működteti a vállalkozást. Efölött helyezkednek el a mikro és a kisméretűek. Körülbelül 300-350 ezer cégről beszélhetünk, ami nagyon komoly merítési lehetőség. Ami pedig a lényeg, hogy ők nagyon értékelik, ha a problémáikra valós válaszokat kapnak.
Érintette a gazdaságszerkezet kérdését, hogy ezek a programok miképp tudják ösztönözni a kkv-kat, kell-e terelni őket?
Érdemes szétválasztani egymástól a kkv-k világát, mert nagyon másképp működik egy nano vállalkozás gondolkodása, mint egy közepes vállalkozásé. Van ez a bizonyos, általam sokszor mondott TTHPG pénzügyi eszközlista, ami a tőke, a támogatás, a hitel, a pályázat és a garanciák. Ezen belül lehet érdemes és szükséges mozogni és az adott vállalkozás valós szükségleteinek függvényében ezekből meríteni. Mindegyik eszköz jó, de egyik sem a varázsfegyver. Érzékeny módon lehet és kell ezeket kombinálni és nézni, hogy az adott vállalkozás adott életkorában, fejlettségi állapotában és válsághelyzetben mire is van igazából szüksége. Minden arról szól, hogy a vállalat találjon saját magának egy nyomvonalat. A projektet a céget és saját magát ugyanis neki kell kitalálnia, viszont nekünk, mint piaci szereplőknek, az államnak, a bankrendszernek, a kamaráknak és a VOSZ-nak pedig az a feladata, hogy meghatározza a kereteket és biztosítsa a lehetőségeket. Ezeknek a szereplőnek az együttműködése szavatolhatja, hogy ezúttal végre belátható közelségbe kerülhessen az a történelmi lehetőség, amelyet most úgy érzem meg is tudnánk igazán ragadni.
