Európa-szerte torlaszolják el az utakat a gazdák, gumiabroncsokat égetnek, trágyát szórnak szét, hogy tiltakozzanak a megélhetésüket és életmódjukat fenyegető nyomás ellen. A spanyolországi Asztúria tartományban a hatóságok azonban ennél sokkal rosszabbra készülnek.
Tavaly tavasszal egy példátlanul nagy tűzvészben közel 300 erdőtűz tört át az autópályákon, több száz lakost kellett evakuálni, és a régió fővárosának, Oviedónak a szélét is elérte. A hatóságok a tüzek nagy részét a gazdáknak tulajdonítják – számol be róla a Reuters.
Az illetékesek szerint a hagyományos gazdálkodási módszerekbe való kormányzati beavatkozással kapcsolatos évtizedes sérelmek és az éghajlatváltozás hatott ilyen durván egymásra. A regionális kormány, az ügyészek és a környezetvédelmi csoportok szerint egyes szarvasmarhatartók szándékosan gyújtották meg a tavalyi tüzeket, hogy legelőket hozzanak létre, viszont az események irányítása a rekkenő hőség és a szárazság miatt kicsúszott a kezükből. A gazdák persze tagadják a vádakat.
Négy meg nem nevezett személyt letartóztattak, és 31 ember ellen folyik nyomozás a feltételezett gyújtogatás miatt – közölte a rendőrség.
Alejandro Calvo, az asztúriai tűzmegelőzési és tűzoltási hivatal vezetője a Reutersnek elmondta, hogy a régió közel 20 százalékkal, 70 millió euróra növelte az erdőtüzek megelőzésére és elfojtására szánt költségvetését, tűzoltókat és erdészeket vett fel, hogy 24 órás megfigyelőrendszert hozzanak létre.
A hatóságok szerint
a probléma gyökere a gazdák ősi gyakorlata, a bozót felégetése.
Az Asztúria hegyeiben és völgyeiben kóborló gesztenyeszínű szarvasmarhák eredete egészen a vaskorig nyúlik vissza. Fűvel táplált húsuk az ínyencek kedvence, a szabad tartásukat pedig az intenzív módszerekkel nevelt állatokat ellenzők értékelik.
A nem gondozott növényzet azonban kaotikusan benövi a legelőket, korlátozza a tehenek legelését; nem képesek megemészteni a fás vagy tüskés növényeket. Egy gondosan időzített tűzgyújtás megtisztíthatja a területet, új legelőt hozhat létre, és elriaszthatja a ragadozókat.
A bürokrácia és a melegebb időjárás azonban megváltoztatta ezt a felállást, 2004 óta az ellenőrzött égetéshez hatósági engedély szükséges. Ennek megszerzéséhez többek között
részletes tervet, a terület topográfiai térképét és a földtulajdonjogot igazoló dokumentumokat kell benyújtani.
Ezzel a bürokráciával a gazdák nem tudnak vagy nem akarnak mit kezdeni. A probléma hátteréhez hozzátartozik, hogy egyre több fiatal költözik a városokba, nincs elég ember a térségben, aki eltakarítsa a bozótot, vagy szemmel tartsa a tüzeket, amikor azok parázslani kezdenek.
A gazdák hagyományosan arra is használják a tüzeket, hogy elriasszák a ragadozókat, főleg a farkasokat. A legelők létrehozása mellett a tüzek segítenek elriasztani a farkasokat és a medvéket. A spanyol kormány azonban 2021-ben veszélyeztetett fajnak minősítette az ibériai farkast, aki kárt tesz ezekben az állatokban, az pénzbírsággal, súlyosabb esetben börtönbüntetéssel néz szembe. Az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint
2020-ban csaknem háromezer farkastámadást jelentettek be,
ezek után nagyjából 835 ezer euró kártérítést fizettek a gazdálkodóknak, átlagosan fejenként 285 eurót. Ehhez képest a kifejlett tehenek piaci értéke 5–7 ezer euró között mozog, a borjakért a borjakért 1600 és 2200 euró közötti összeget fizetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.