A globális közvélemény fókuszába a közel-keleti konfliktus került, mindenki feszülten figyeli, hogy Izrael válaszol-e a hétvégi rakétacsapásra. Ha igen, azt bizonyára nem hagyja szó nélkül a perzsa állam. Nagy kérdés viszont, hogy miképpen tud válaszolni egy esetleges izraeli támadásra? Vajon követi a régi „szemet szemért, fogat fogért” elvet, azaz ugyanolyan súlyos csapásra számíthatna Izrael, vagy pedig – hasonlóképpen a szombatihoz – egy nagyjából előre beharangozott, elsősorban az iráni közvélemény megnyugtatására alkalmas „kirakat” választ ad? Azt sem lehet tudni, hogy ha radikalizálni kívánja a helyzetet, akkor milyen eszközökkel teheti meg, azaz van-e a kezében atomfegyver…
Fotó: Shutterstock
Közel lehet hozzá
Sok bizonytalanság van az iráni atomfegyver rendelkezésre állása körül. Annyi biztos, hogy miután az Egyesült Államok felmondta az atomfegyvereket korlátozó megállapodást, Irán felpörgette a hasadóanyag-gyártást.
Most azt lehet valószínűsíteni, hogy egy atombombához szükséges mennyiségű dúsított uránt nagyjából egy hét alatt tudna előállítani.
Ez az atombomba lelke, ugyanakkor messze nem csak hasadóanyagból áll egy nukleáris bomba. Ez egy nélkülözhetetlen kellék, a sok összetevő közül. Meg kell jegyezni, hogy azért szakértők szerint nem gyerekjáték készíteni egy, távoli célpontok eltalálására alkalmas atomfegyvert.
Mi történt 2015 óta?
Kilenc éve Irán ígéretet tett arra, hogy 15 évig nem dúsítja az uránt 3,7 százaléknál magasabb szintre, ami az atomerőművek működtetéséhez szükséges urán-235 izotóp koncentrációjának szintje. Azt is megígérte emellett, hogy dúsított uránkészletét 300 kilogrammban korlátozza.
2018-ig nem is volt nagy gond, azaz a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szerint Irán betartotta vállalásait, akkor azonban Donald Trump amerikai elnök kilépett a megállapodásból. Egy évvel később az Egyesült Államok újra bevezette a szankciókat, azaz megtagadta Irántól a megállapodás betartásáért cserébe beígért gazdasági előnyöket, válaszul
Teherán felpörgette atomprogramját. Leegyszerűsítve tehát az addigi 3,7 százalékról először 60 százalékra emelte a dúsítás szintjét, ami szakértők szerint ár megkülönböztethetetlen az atomfegyverekben általánosan használt 90 százalékos dúsítottsági szinttől.
Mostanra a NAÜ szerint Irán csaknem 800 kilogramm, 20 százalékra dúsított uránkészlettel rendelkezik, és a legaggasztóbb, hogy a mennyiség csaknem 150 kilogrammal nőtt az elmúlt negyedévben.
Dús, dúsabb, legdúsabb
A nukleáris fegyver gyártásakor a legnehezebb lépés az atommaghasadás elindításához szükségesen dús hasadóanyag előállítása. Külön ipari infrastruktúrát igényel az urán-235 izotópok gyártása, dúsítása. Ezek ugyanis az uránérc kevesebb mint 1 százalékát teszik ki, de nélkülözhetetlenek a láncreakció megindításához – írja a Bloomberg.
Az anyag ércből való kinyerésére több ezer, szuperszonikus sebességgel forgó centrifugát használnak, NAÜ globálisan, minden egyes gramm dúsított urán szintjéig figyeli, a dúsított uránkészletek változását.
Irán hivatalosan sohasem ismerte be, hogy célja a nukleáris fegyverkezés, mindig az atomenergia igényét hangsúlyozta.
Dúsítás után?
A hasadóanyagok mellett elengedhetetlen maga a bombaszerkezet megléte, és az azt szállító eszközök rendelkezésre állása.
Valószínűleg Iránnak már megvan a technikai tudása ahhoz, hogy legyártson egy egyszerűbb atomfegyvert, amit leginkább a Hirosimára ledobott atombombához lehet hasonlítani.
Ugyanakkor egy iráni pilótának el is kell „épségben” jutnia a célterület fölé, ami pont az izraeli Vaskupola rendszeren keresztül igen nehéz feladat. Alternatívaként a szárazföldi, illetve a vízi szállítást sem lehet kizárni, de ezek sem életképesebb lehetőségek a repülős célba juttatásnál.
Ha nukleáris robbanófejek lennének Irán birtokában, akkor még egy olyan rakétára is szüksége van, ami el tudja hagyni, illetve vissza is tud térni a föld légkörébe, anélkül, hogy felrobbanna magától. Annyit biztosan tudni, hogy a perzsa országban folytak erre vonatkozó kutatások 2003-ig, azóta az amerikai hírszerzés szerint felhagyhatott ezekkel a kísérletekkel. Széles skálán szórnak tehát azok a becslések, amik a rakéta megtervezésének – legyártásának időtartamáról szólnak: 4 hónap, és két év közé teszik a szükséges időt a szakértők. Ugyanakkor
meglévő, legerősebb rakétájának hatótávja 5 ezer kilométer lehet, tehát Európát képes tűz alá venni Irán.
Izrael közbeszólhat?
A kérdésre a válasz: igen, de nem sok értelme van. Hiába utalt a zsidó állam többször arra, hogy ha olyan szintre jutnak, akkor akár erőszakkal is meggátolja az atomfegyvergyártást, legfeljebb késleltetni tudná a nukleáris fegyver összeszerelését, de a folyamatot lenullázni képtelen lenne Izrael.
Míg Izrael 1981-ben sikeresen megsemmisített egy épülő iraki reaktort, és 2007-ben lebombázott egy állítólagos szíriai atomerőművet, az Irán által jelentett kihívások sokkal nagyobbak, ugyanis esetükben számtalan titkos létesítményt kellene egyszerre támadnia az izraeli erőknek.
Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója azt mondta, hogy Irán az izraeli támadást követően biztonsági intézkedésként ideiglenesen bezárta nukleáris létesítményeit. Azt mondta, aggasztja az iráni nukleáris létesítmények elleni izraeli támadás lehetősége, és „rendkívüli önmérsékletre” szólította fel a zsidó államot.
