Lesz még magyar űrhajós

MM: Mi a kedvenc színe?

Farkas Bertalan: A kék.

Mint a bolygó?

Mint a kozmosz.

Honnan a repülés iránti szeretete?

Nyíregyházán a repülőtéren szerettem meg a repülést, s a repülőtiszti főiskolára jelentkeztem, így lettem pilóta.

Vadászpilótának tartja magát, vagy űrhajósnak?

Vadászpilótából lett űrhajósnak.

Májusban lesz 38 éve, hogy részt vett űrutazáson: 1980. május 26-án – magyar idő szerint 20 óra 20 perckor – indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó Bajkonurból kétfős legénységével: Valerij Nyikolajevics Kubaszov parancsnokkal és önnel. Mi volt a legnagyobb élménye odafent?

A start pillanatától kezdve minden. De talán a legeuforikusabb érzés az volt, amikor leváltunk a harmadik rakétáról és megkezdtük kozmikus sebességgel a Föld körüli keringést, súlytalanságban kinéztem az ablakon: a Szovjetunió keleti partjait és Japánt láttam, távolodtunk. Az is felemelő és csodás érzés volt, amikor a világűrből megpillantottam kis-nagy hazámat. De a napfelkelte is. Repültem vadászpilótaként kétszeres hangsebességgel is, de ezek mások voltak: leírhatatlan érzés.

Hogy zajlott a kiválasztásuk?

A 320-340 vadászpilóta egy része nagyon fiatal volt, vagy már idősebb, ők kiestek a rostán. Maradtunk 97-en, majd 27-en, aztán ez a szám 7-re csökkent, utóbb pedig négy főre apadt a szűk keret: Buczkó Imre, Elek László, Magyari Béla és én. Végül Bélát és engem készítettek fel – szovjet kollégáinkkal – a Gagarin Űrhajóskiképző Központban 1978 és 1980 között.

De ön lett a befutó. Nem romlott meg emiatt Magyari Bélával a kapcsolata?

Az egész élet egy verseny. Bélának mindig mondtam, ne legyen emiatt szomorú, hiszen olyan élményben volt része, ami csak keveseknek adatik meg.

MAGYARI BÉLA

Magyari Béla mérnök ezredes, a Szojuz-36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja életének 69. évében, április végén elhunyt.

Kiskunfélegyházán született 1949. augusztus 8-án. A Szojuz–36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja. Magyari Béla 1967–1969-ben a magyar, 1970–1971-ben a szovjet Repülő Műszaki Főiskola hallgatója, majd egy évvel később a Magyar Légierő repülőtisztje, 1977-től I. osztályú vadászrepülő. A Szovjetunió által vezetett Interkozmosz programba beválasztották, a szűrőn Farkas Bertalannal együtt jutott át. További felkészítésüket 1978–1980 között a Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték szovjet kollégáikkal együtt. Parancsnoka Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, Magyari Béla végig készen állt Farkas Bertalan helyettesítésére. A Magyar Népköztársaság Űrhajósa (1980).

Tartja velük a kapcsolatot?

Elek Laci sajnos meghalt, de Bélával és Imrével rendszeresen találkozunk vagy telefonon beszélünk.

A kétéves felkészítés alatt mi volt a leginkább embert próbáló feladat?

A fekete-tengeri túlélési gyakorlat volt a legnagyobb kihívás: ugyanis a vízbe kerülve hiába gyújtottunk rakétákat, a kutya nem indult a mentésünkre, hiszen túlélési gyakorlat volt. De a csapatunk jelesre vizsgázott.

Félt?

Nem.

És a világűrben?

Ott sem.

Most tart valamitől?

A háborútól!

Miért, lesz?

Észak-Korea aggaszt, de számos más helyen is látok nem éppen a béke irányába mutató jeleket, lépéseket.

Térjünk vissza az űrutazására! Volt „necces” helyzet?

Az volt. Az űrállomásról való leválás veszélyes, ugyanis ha gond van a hajtóművel, akkor ez kérdéses. Mi vettük az akadályt, ám egy műszaki hiba miatt közel 45-50 G-vel, 4 m/s helyett 8 m/s sebességgel értünk földet. Ami annyit jelent, hogy a testsúlya ötvenszeresét kell elviselnie az embernek, azaz egy hetvenkilós embernek 3500 kilót.

Mit gondol, baj esetén mennyire számíthattak volna egymásra?

Ez volt a kiképzés egyik alappillére: tudtuk, ha bármi baj van, akár az élete árán is számíthatok Kubaszovra, és ő is rám.

Ez a kapcsolat később barátsággá alakult?

Abszolút. Sajnos Valerij 2014. február 19-én itt hagyott minket, de a családjával tartom a kapcsolatot.

Milyen ember volt?

Csodás. Nagyon szerette a magyarokat, és ez kölcsönös volt. Szakmailag pedig a csúcson volt.

A feszített munka mellett maradt idő egymás heccelésére?

Nyolc nap rövid idő, valóban rengeteg feladatunk volt, sok kísérletet kellett elvégeznünk, de azért néha „húztuk” egymást. Például Kubaszovék azt akarták, hogy vágjam le a bajszomat, mert a világűr – mint mondták – nem szereti: ugyanis egy szovjet–bolgár repülés során nem sikerült összekapcsolódni az űrállomással, s a bolgár űrhajós bajszos volt. De nem hagytam magam, azt mondtam, bajusszal indultam el, úgy is kell hazamennem – különben senki se hiszi el, hogy valóban én jártam az űrben. Maradt a bajusz!

Mit szól ahhoz, amikor azt hallja, hogy Gagarin vagy ön nem is járt a világűrben, illetve Armstrong a Holdon?

A rendszerváltás után a parlamentben valakik odajöttek hozzám, és azt mondták: „Gyere igyunk egy pezsgőt, most már megmondhatod, hogy nem is jártál a világűrben!” Nem foglalkozom a tudománytalan, emberi gyarlóságból vagy egyszerűségből megfogalmazott gondolatokkal.

Említette a számtalan kísérletet. Mondjon egyet!

Speciális pályán keringtünk – 350 kilométer magasan, a Földet 90 perc alatt kerültük meg –, ezt terminátorrepülésnek nevezi a szakma. Amikor a Föld árnyékában voltunk, kozmikus sötétségben haladtunk, olyan vak sötétben, amit szinte el sem tud képzelni az ember. Na, ott aztán úgy ragyognak a csillagok, azt kellene megmutatni a szép lányoknak! Amikor a kozmikus nappalban haladtunk, akkor viszont elviselhetetlenül meleg volt. Az űrállomáson ötvenhét naponként két nap teljes világosság van, így az űrállomás egyik oldalán meleg volt, a másikon hideg. Ezt a deformációt kellett mérni és fotózni. Ez volt az alapanyag a mérnököknek egy olyan fejlesztéshez, aminek az lett az eredménye, hogy ma már nemcsak hossztengely szerint lehet összekapcsolni az űrállomásokat, hanem radiálisan is.

Sok magyar találmány volt és van az űrkutatásban. Melyiket emelné ki, ami önnek kedves és/vagy fontos?

Repülésem előtt és idején az űrhajósokat ért kozmikus sugárzás mértékét nem lehetett mérni, a fent rögzített adatokból később, a Földön, utólag tudták csak meg, hogy mi is történt odafent. A magyar mérnökök elkészítették a Pille nevű műszert, amellyel már a világűrben, a repülés idején is mérhető lett a sugárzás. Ezt én vittem fel, s mindig örömmel tölt el, hogy munkámmal hozzájárultam az űrkutatás fejlődéséhez. De említhetem a legnagyobb sikerek között az első teljesen magyar építésű műholdat, a Masat1-et is.

A világűrben kifejlesztett eszközök, technológiák mennyiben hasznosulnak a földi, civil életben?

Abszolút. A Pillének is lett földi karrierje: ott, ahol sugárzás várható, használható az eszköz az emberi élet védelme érdekében. De említhetem a GPS-t is. Azt is látni kell, hogy a katonai és az űrkutatási fejlesztések céljai sok esetben azonosak.

Az ipari kémkedés mennyire jellemző?

Mindig volt, van és lesz, ezt nem lehet kivédeni.

Önt megkeresték ilyen céllal más nagyhatalmak vagy cégek?

Nem, soha.

A magyar szürkeállomány szinte minden területen bizonyított, de az ország mérete és gazdasági ereje miatt nagyhatalommá az űrkutatásban sem válhat. Milyen szerep jut nekünk?

Nekünk nem kell felvenni a versenyt az oroszokkal, amerikaiakkal, kínaiakkal vagy indiaiakkal, mi nem akarunk sem rakétát, sem űrállomást gyártani. Viszont az űrhajók és az űrállomások műszaki berendezéseinek, az új technikának és technológiának a megálmodásában, megalkotásában igenis van lehetőségünk és feladatunk.

Magyarország 2015 februárjában csatlakozott az Európai Űrügynökséghez (ESA). Milyen pozitív hozadéka lehet a belépésünknek? Az űrkutatásból mit profitálhat a magyar gazdaság?

Ez egy mérföldkő, nagyon nagy szó, elismerése a magyar űripari fejlesztéseknek és űrkutatásnak, s lehetőséget ad az európai vérkeringésbe való bekapcsolódásra. Az, hogy egy ilyen komoly iparágban beszállítók lehetnek magyar vállalkozások, kiváló bizonyítvány Magyarországról, a magyar szürkeállományról és a vállalkozásokról. Ennek pedig az erkölcsi mellett jelentős gazdasági haszna is van, mind az adott vállalkozás, mind a magyar gazdaság és így az emberek számára.

Az űrrepülés hogyan alakul át?

Korábban Föld körüli repüléseket hajtottak végre az űrhajósok, de a technika fejlődésével párhuzamosan kilépünk ebből, s a Holdat, a Marsot vesszük célba. Egy amerikai űrszonda 22 millió kilométerre eltávolodott bolygónktól.

Fel sem tudom fogni, mondana viszonyítási alapot?

A Földtől a Hold 350 ezer kilométerre, a Nap 150 millió kilométerre található.

Lehet olyan bolygót találni, ahol a földi élethez hasonló, vagy azzal megegyező feltételeket találunk?

Most hétmilliárd ember él a bolygónkon, de 2050-re kilencmilliárd fog. Előbb-utóbb kinőjük a Földet. Az űrkutatás előtt nagy kihívások, feladatok és nagy sikerek állnak. A tudósoknak például ki kell találniuk olyan táplálékokat, növényeket és vizet, amelyek egyfelől az űrhajósok élelmezését biztosítják a Holdon és a Marson, illetve a növekvő számú földi lakosság kiszolgálásában is megoldást jelentenek.

Önök mit ettek odafent?

A szovjet űrhajósokkal közösen választottuk ki Csillagvárosban, melyik magyar étel ízlik nekik, én pedig az orosz finomságokból válogattam. Ezeket vittük fel. A szovjet kollégáknak nagyon a fogára való volt a töltött káposzta, a pörkölt és a libamáj.

Jelenleg is lehet élet más bolygókon, galaxisokban?

Erre nehéz válaszolni. Ha akár mikrobák, baktériumok léteznek, akkor az életnek tekinthető. A nagy kérdés az, hogy az emberiség hogyan jött létre.

Hisz Istenben?

Hit nélkül nem lehet élni, mindenkinek hinnie kell valamiben. Református vagyok.

2006-ban a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben indult a parlamenti választáson. A 2014-es országgyűlési választásokon a Zöldek Pártja képviselőjelöltje volt, de nem jutott be. Mintha ez nem az ön világa lenne…

Az MSZMP tagja voltam, mert másképp nem lehettem volna pilóta, de a rendszerváltás után egyik pártba sem léptem be. Civil életemben az űrkutatási tapasztalatokra alapozva a természet- és környezetvédelmet választottam, hiszen ez a jövő záloga. Az ön által említett pártok megkerestek, hogyan tudnám náluk, velük kamatoztatni tudásomat, kapcsolatrendszeremet. Tévedtem! Ezt azóta is a szememre hányják egyesek.

Ha már környezetvédelem: a repülés elég környezetszennyező…

Mi nem az? A következő időszakban azonban a technika fejlődésével és az új energiaforrások megjelenésével komoly és pozitív változások lesznek.

A kilencvenes évek végén az üzleti életben folytatta pályafutását: az Atlant-Hungary Airlines nevű légitársaság résztulajdonosaként tevékenykedett. Az üzlet sem önnek való, kiszállt?

A nyugati világ úgy döntött, hogy egyes orosz gépeket kitiltanak Európa légteréből, ezért mindazok a cégek, amelyek ilyennel repültek, kénytelenek voltak feladni piacukat.

Mivel foglalkozik manapság?

A Nemzetközi Űrhajós Szövetség alapító tagja vagyok, munkájában aktívan részt veszek, találkozókat szervezünk, szakmai egyeztetéseken veszünk részt.

Évek óta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tanácsadója. Hogyan, mivel segíti?

A nemzetközi gazdaság a külügyminiszter felügyelete alá tartozik. Azt gondolom, hogy a világban meglévő erős és hiteles kapcsolataimmal a diplomácia útján is tudom segíteni a hazámat. Nagyon fontosnak tartom a magyar és a külföldi egyetemek közti kapcsolat megteremtését.

Mit gondol, lesz még magyar ember a világűrben?

Volt, hogy úgy mutattak be: Magyarország első, egyetlen és utolsó űrhajósa. Az első kettővel egyetértettem, de hogy az utolsó, azzal nem. Hiszem, hogy lesz még magyar űrhajós: annyi a tehetséges és szorgalmas fiatal, lennie kell, ez Magyarország érdeke is.

Szereti a szülőhazáját?

Nem lehet nem szeretni! A gyökereim, a kapott élmények és emlékek miatt is. Mindent megtennék érte!

Ezt hogy érti?

Amikor a repülést választottam hivatásomnak, vadászpilótaként esküt kellett tennem a hazám mellett. Abban olyan szépen le volt írva, hogy az országot mindenáron meg kell védeni. Egy életre elköteleztem magam!

A felesége mennyiben volt partner az ön álmainak megvalósításában?

Anikó először le akart beszélni, hogy vadászpilóta legyek, majd arról is, hogy részt vegyek az űrprogramban. Aztán mindenhová követett, partner volt, sőt, nagyon jól érezte magát Csillagvárosban, sok barátunk lett.

Jól tartja magát. Sportol?

Teniszezem és nagyon szeretem a focit. Fiatalon labdarúgó akartam lenni: nagyon ment a játék. Egyetlen külföldiként még a Csillagváros válogatottjába is beválogattak, aztán egy meccs után gyorsan le is tiltottak, nehogy megsérüljek…

Mit játszott?

Centert.

Gólvágó?

Nem panaszkodom, mindig a kilences mezt kaptam.

Mit szeretne még az élettől?

Van három gyermekünk és három unokánk. Szeretném, ha még sokáig gyönyörködhetnék bennük egy biztonságosabb és igazságosabb globális világban.

Visszamenne a világűrbe?

Hatvannyolc éves vagyok, úgyhogy a kérdés teoretikus. Nagyon szerettem volna újra feljutni. Persze hogy visszamennék, kicsit ott is maradtam…

FARKAS BERTALAN

Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok. Gyulaházán született 1949. augusztus 2-án. Középiskolai tanulmányait Kisvárdán folytatta, érettségi vizsgát a Bessenyei György Gimnáziumban tett. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát 1967 és 1969 között végezte el Szolnokon, majd 1970-től 1971-ig a szovjet Repülő Műszaki Főiskola növendéke volt. 1986ban a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán szerzett oklevelet, és attól az évtől a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában dolgozott vezetőségi tagként 1991-ig. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság Hőse, Ukrajna Aranycsillagának birtokosa, valamint a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetésben részesült. Az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének alapító tagja, az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, a Space for Earth Alapítvány alapító tagja. Felesége Farkas Anikó, három gyermekük van: Aida, Bertalan és Ádám. Három unokája Bence, Marci és Berticó (a legfiatalabb Bertalan).

Az interjú a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg

(Letiltották a fociválogatottságról)

Manager Magazin – HU