BUX 41,473.45
-3.32%
BUMIX 3,899.47
-2.03%
CETOP20 1,970.31
-1.12%
OTP 10,290
-4.50%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-0.84%
-1.68%
-0.20%
ZWACK 17,050
-2.29%
0.00%
ANY 1,600
-2.44%
RABA 1,155
-0.86%
0.00%
0.00%
-9.88%
-0.46%
-5.25%
+25.00%
-0.37%
0.00%
-0.14%
OTT1 149.2
0.00%
-2.46%
MOL 2,716
-5.37%
-1.76%
ALTEO 2,350
-1.26%
0.00%
-2.52%
EHEP 1,515
+3.41%
+1.42%
-0.51%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
-0.95%
+1.90%
-2.57%
0.00%
0.00%
-0.93%
-2.42%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
-0.45%
NAP 1,172
-4.56%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Manager Magazin

Korokon átívelő családi birodalom

Elém tolta apám az Unicum titkos receptúráját, így tudatta, hogy eljött az én időm – idézi fel a generációváltás nagy pillanatát Zwack Sándor, a Zwack Unicum Nyrt. igazgatóságának elnöke. Féltve őrzik 228 éves hagyományaikat, miközben tudják, lépést kell tartani a rohanó világgal. Erősítenék jelenlétüket Olaszországban, Németországban és Romániában, hosszabb távon pedig a dél-amerikai piacra is betörnének.

MM: A kocsmában is ezt kérdeznék, talán nem is sejtve, hogy hatodik generációs irányítója az egyik legismertebb gyógynövénylikőrgyárnak: mit iszik?

Zwack Sándor: Nem kell alkoholista családra gondolni, de az alkoholfogyasztás része a kultúránknak. S hogy épp mi esik jól, az attól függ, milyen passzban vagyok. Olyan ez, mint a zene: egyszer Mozartot hallgatok, máskor Metallicát. Így például a nyári melegben kellemes egy pohár hideg fehérbor, egy hűvösebb őszi estén, a kandallónál ülve pedig egy jó pálinka vagy Unicum. A család egyébként erősen borcentrikus, Olaszországban felnőve azt láttam, hogy az emberek gyakran ebéd mellett is boroznak, de én azért napközben nem iszom.

Úgy tudjuk, a húga és az édesanyja is rendkívül aktív, tevékeny a családi vállalkozásban. Pontosan kinek mi a szerepe?

Megkerülhetetlen a szerepvállalásuk hiszen az Unicum receptúrája a mai napig titkos. Már húsz éve dolgozik három ember a gyártáson, akik tudhatják, melyik fűszernövényből mekkora mennyiség szükséges. Van viszont még egy előre ledarált keverék, amit az Unicum szívének nevezünk, és ennek az összetételét kizárólag a család ismeri. Mindez le van írva egy papírra, melyet egy páncélszekrény őriz. A speciális mixet már a háborúk előtti időkben is a női családtagok adták hozzá, ez ma sincs másként, édesanyám, Anne látja el ezt a feladatot. Talán csak szimbolikus szerep, de annál fontosabb, a családi összetartozást jelképezi.

Számunkra a család a legfontosabb.

A húgom, Izabella pedig, amellett, hogy hozzám hasonlóan igazgatósági tag, alaposan kivette a részét a borüzletág felépítéséből, illetve exporttal is foglalkozik, főleg a jelenlegi legfontosabb külpiacunkon, Olaszországban. Emellett van egy saját borászata Tokajban, a Dobogó Pincészet.

Az Unicum története 1790-ben, II. József császár és magyar király udvarában kezdődött. A recept a mai napig titkos, amit egy páncélszekrényben őriznek
Fotó: MTI

A digestivo kultúra emeli Olaszországot a többi exportpiac fölé?

Lényeges különbség, hogy nem étvágygerjesztőnek, hanem étkezés után, az emésztés érdekében fogyasztják a gyomorkeserűt, de Olaszország nem csak emiatt különleges számunkra. Miután apám 1948-ban kiment az Egyesült Államokba, onnan az 1960-as évek végén már Olaszország felé vette az irányt, és ott kezdte el gyártatni az Unicumot az eredeti receptúra alapján, vagyis a cég államosítása után ott építette fel újra a márkát. Firenzében születtem és nőttem fel, nagy szívfájdalmam, hogy a Nielsen mostani felmérése szerint éppen ott, Toscanában kisebb a kereslet a termék iránt. Sokkal népszerűbb az Unicum Trieszt, Padova és Velence vidékén, egészen Bolognáig, de fontos a Milánó– Torino tengely is, illetve folyamatosan bővül a fogyasztás Dél-Olaszországban, Nápolytól lefelé.

Azért bajban lennének, ha csak az olasz csizmára korlátozódna a külföldi értékesítés.

Magyarországon kívül 28 országban vagyunk jelen. Olaszország után Németország következik a sorban, ahol a legnagyobb az egy főre eső gyomorkeserű-fogyasztás a világon. A környező országok közül egyre erősebb Románia, elsősorban Erdély révén, de az a cél, hogy a magyar lakta területeken kívül is feljebb kússzanak az eladási mutatók. Jövőre nekimegyünk ennek a három piacnak, többet fektetünk be a jelenlétünkbe, Olaszországban például rövidesen egy olyan médiakampányba vágunk, amilyenre az utóbbi tíz évben nem volt példa a cégünk történetében.

Autentikus történet

Európán kívül merre tekintenek?

Van egy egyre nagyobb megrendelésekkel jelentkező kínai partnerünk, de ahogy a Távol-Keleten, úgy Észak-Amerikában is jelen vagyunk, igaz, az USA kimondottan nehéz piac. Dél-Amerika meghódítása is a terveink között szerepel, hiszen Brazíliában és Argentínában is komoly kiaknázatlan lehetőségeket látok a gyomorkeserű-piacban, ami főként az ott élő németek, illetve olaszok révén vált tényezővé. Arrafelé azonban borzasztóan magasak az adók, amit úgy lehetne kiküszöbölni, ha nem szállítanánk, hanem ott gyártanánk, helyi partnerekkel.

Jól sejtem, hogy ez inkább hosszú távú terv?

Kérdés, mi a rövid és hosszú táv az esetünkben, elvégre az Unicum története 1790-ben, II. József császár és magyar király udvarában kezdődött, maga a cég 1840-ben jött létre, a márkát pedig 1883-ban védjegyezték. De ha azt kérdezik, hol látnám szívesen a vállalatot húsz év múlva, a hazai piacvezető szerep megtartása mellett elsősorban az exportban kell erősödnünk, erre jó példa ez a dél-amerikai projekt. A belföldi piac nagyobb nem lesz, ezért az export élénkítése vagy egy akvizíció révén növekedhetünk tovább.

Egyre többen keresik a prémium szeszes italokat. Hogyan változnak a fogyasztási szokások?

Pálinkafronton végigfutott a premizálódás: már csak kézzel válogatott gyümölcs jöhet szóba, előtérbe kerültek a fajtaazonos tételek. Így jött például a barack helyett a rózsabarack, a szilva helyett a penyigei szilva, és így tovább. A csomagolásról nem is beszélve: a barna címkés golyvás palackokat felváltották a hosszú, vékony, magas nyakú üvegek, amelyeket ráadásul mi vezettünk be Magyarországon. De a likőröknél is előtérbe került a tudatos fogyasztó: tudni akarják, mit isznak, a minőségi alapanyagokat keresik, illetve meg akarják ismerni a termék mögött álló történetet.

Fotó: MTI / Illyés Tibor

Sokat számít, hogy mennyi időn keresztül, milyen hordóban érleljük a nedűt, részben láthatóvá kell tenni a gyártási folyamatot. Egy ikszedik vodkát nehéz eladni, de az Unicum Szilva például attól egyedi, hogy a világ első aszaltgyümölcságyon érlelt gyomorkeserűjeként került a polcokra. Ez a változat ma már anélkül éri el az alaptermék eladásainak felét, hogy elszívó hatása lenne, de a dupla hordós érlelésű Unicum Riservát is megismerte és megkedvelte a piac. Fontos az innováció, de a hagyomány is, és mindig kell egy autentikus sztori. A Riservához is kapcsolódik egy ilyen: miután 1945-ben a német katonák felrobbantották a budapesti hidakat, jöttek az oroszok, és megitták az összes Unicumot. Az üres Zwack-hordókból pedig pontonhidat építettek, egyet azonban itt hagytak, mert túl nagy volt. Ez a több mint 80 éves, 16 ezer literes hordó ma is itt áll a pincében. Hat hónapig ebben érleljük a Riservát, melynek az érése tokaji aszús gönci hordókban folytatódik.

Említette az innovációt. A legtöbb cég működését napjainkban a digitalizáció, az automatizálás határozza meg. Egy ilyen nagy múltú vállalatnál mennyire kell óvatosan bánni az újításokkal?

Élő történelem az út, amelyen járunk, de ettől még haladni kell a korral. Itt, a Soroksári úton a múzeum és a látogatóközpont valóban a múlt előtt tiszteleg, és a lepárló is itt működik, de a palackozás a dunaharaszti gyárban történik. Nem veszítjük el az identitásunkat, de technológiafejlesztés nélkül nem mennénk semmire. Aki kilátogat az üzembe, azt olyan modern gépek látványa fogadja, hogy elájul, a higiéniát tekintve pedig enni lehet a földről.

Csak ahhoz szabad hozzányúlni, amihez értünk, márpedig a mi kompetenciánk 228 éve a gyógynövény, amelyről az országban senki másnak nincsenek ilyen mély ismeretei.

ZWACK PÉTER

Budapesten született 1927. május 21-én, és Olaszországban hunyt el 2012. augusztus 4-én. Magyar üzletember, a Zwack család egyik jeles tagja, 1987 és 2008 között a Zwack Unicum Nyrt. igazgatóságának elnöke. Üzleti élete mellett 1990 és 1991 között Magyarország washingtoni nagykövete volt.

Hajmeresztő termékfejlesztésekkel nem állhatunk elő, hiszen lerombolnánk a brand alapértékeit. Ezért például ananász ízű Unicumot senki ne várjon tőlünk, de érdekes például a Kalumba-projekt, mely révén egy aszalt fügén érlelt gin született, madagaszkári vad fűszerekkel. Az ital egyébként a világon elsők között feljegyzett gyógynövényről, a kalumba gyökérről kapta a nevét, tehát itt is a fűszer- és gyógynövényeken maradt a fókusz.

Szív, ész és empátia

Milyen egy jó vállalatvezető? Elsősorban milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie?

Húsz évvel ezelőtt az volt a jó vállalatvezető, aki technikailag roppant felkészült, az összes fontos szám ott van a fejében, és mindent jobban tud, mint mások. Azóta kiderült, hogy akinek túl nagy az egója, az hosszú távon nem lehet sikeres. Légy nyitott az észrevételekre, hallgass az embereidre! Ha már itt ülünk apám egykori irodájában, amely ma a Zwack Péter tárgyaló nevet viseli: az ő filozófiája az volt, hogy ez az ajtó mindig nyitva áll, bárki megoszthatja vele a véleményét. Magam is ezt vallom: fontos, hogy a munkatársaim érezzék, feltehetik a kezüket, és elmondhatják, ha nem értenek veled egyet. Ha ez a fajta szabadság nincs meg egy menedzser környezetében, az régen rossz. Legyen szíved és eszed a vállalatvezetéshez, de ne feledkezz meg az empátiáról sem!

Ezekkel az elvekkel milyennek élik meg a magyarországi vállalati kultúrát?

A bankszektorról vagy a járműiparról nyilván nem tudok nyilatkozni, de a kiskereskedelemben vagy a gasztronómia világában nincsenek rossz tapasztalataim. Összességében nincs nagy gond, elégedettek vagyunk az üzleti partnerekkel, akikkel együtt dolgozunk. Persze, ha egy multinacionális céggel van dolgod, kicsit nehezebb, mert sokszor nem az hozza meg a végső döntést, aki az asztalnál szemben ül veled.

Látják már, hogy a jövő évi adóváltozások mennyiben befolyásolják a tevékenységüket?

Tudomásul vesszük a kormány intézkedéseit. Több adót fogunk fizetni, de ez része az üzleti életnek. Számunkra az első és legfontosabb az, hogy a magyar márkák továbbra se kerüljenek hátrányos helyzetbe a külföldiekkel szemben. Szerencsére úgy látjuk, hogy ez az érdekünk összhangban áll a gazdaságpolitikai célokkal.

Végezze el az egyetemet, dolgozzon három különböző cégben, mielőtt munkába áll a családi vállalatnál – ezek voltak a családfő, Zwack Péter kritériumai. Mennyire volt rögös az út?

Amerikában, a marylandi McDaniel College-ban politikai tudományokat és nemzetközi kapcsolatokat tanultam, főként az utóbbi állt közel a szívemhez. Ha nem itt ülök, jó eséllyel ma diplomata lennék, elvégre beszélek hat nyelven, és a többség szerint mindenkivel megtalálom a közös hangot. Érdekelt a kriminálpszichológia is: bejutottam egy ilyen képzésre, de rájöttem, hogy nem akarok további tíz évet az egyetemen tölteni. Inkább fel akarom falni a világot: utazni, látni, tapasztalni. Nem bántam meg, hogy így alakult. Egy londoni borkereskedőnél a raktárban targoncát is vezettem, később voltam gasztronómiai képviselő és üzletkötő, szintén Angliában, majd Olaszországban brand manager, előbb Genovában, majd Milánóban. Mind hasznos tapasztalat volt, melyek után 2002-ben jöttem haza. Dolgoztam különböző pozíciókban a családi cégben 2008-ig, amikor azt mondta apám, hogy eljött az idő.

Hogyan emlékszik vissza a nagy pillanatra?

Bár egy épületben dolgoztunk, ritkán találkoztunk, folyton jött-ment. Az viszont fix pont volt, hogy hétfő reggel leültünk kávézni. Mindketten óriási Fiorentina-drukkerek voltunk, de olyan felfokozott idegállapotban éltünk meg egy-egy olasz bajnokit, hogy inkább külön néztük, és csak hétfőn beszéltük meg.

Azon a napon is azt hittem, csak a szokásos focimegbeszélés jön, de elém tolt egy papírt. Az Unicum titkos receptúrája volt az, így adta a tudtomra, hogy visszalép, én pedig átveszem a helyét.

Úgy ítélte meg, hogy egy nagy váltást csak akkor lehet meglépni, amikor jól megy a cégnek, márpedig ez felfelé ívelő időszak volt. Ellenkező esetben, lejtmenetben az új vezetőnek nem marad energiája az operatív feladatokra, mert leköti a kármentés. Ekkor még nem tudtuk, hogy jön a válság.

Amikor Zwack Péter megszólalt, mindenki más hallgatott

Feltételezhetően erős apakép állt ön előtt. Milyen emlékek jutnak először eszébe róla?

Alacsony volt, mégis karizmatikus. Nem beszélt sokat, amikor viszont megszólalt, mindenki más hallgatott. Szerintem kétféle apa van, az egyikkel, ha vitázol, végül azt mondja, kussolj, fiam. A másik pedig érdeklődve hátradől, és ha felsorolsz öt jó érvet, elfogadja, ha neked volt igazad. Ő a második típus volt. Makacs volt, mégis bármiről lehetett vele beszélni. Nem erőltette másokra a véleményét.

Egybecseng mindez a jó vállalatvezető ismérveivel, melyeket felsorolt.

Csakhogy ő ezt ösztönösen csinálta, nem taktikából. Bár már közelgett a változás, még élt a kommunizmus, amikor 1987-ben hazajött, hátrahagyva a kényelmes firenzei életét, pedig nem tudhatta, pontosan mi vár rá. Igaza volt. Mindig azt mondta, nem szabad a fellegekben járni, ha jól mennek a dolgok, de akkor sem szabad elkeseredni, ha épp rosszul áll a szénád. Az arany középúton járva épített fel mindent, sosem veszítette el a realitásérzékét.

Fotó: Földi D. Attila / VG

Egy generációval később ön másmilyen apa?

Teljesen. Apám alapvetően azt a nevelést vitte tovább, amit a nagyapámtól látott. Márpedig Zwack János reggel bement a gyárba, és este, amikor hazament, apám már pizsamában volt, és csak egy puszit kapott a homlokára lefekvés előtt. A kettejük közötti interakció ennyiben merült ki, mígnem együtt jártak ki Fradi-meccsekre. Így nem meglepő, hogy apám is akkor látott először pelenkát, amikor megszületett a nagyobbik fiam. Másmilyen vagyok, a kezdetektől fogva ott állok a fontos pillanatokban a gyerekeim életében, több száz pelenkát cseréltem, manapság pedig gyakran viszem őket suliba. Apám elismerte, hogy kevésbé volt aktív, de azt mondta, ha gond van, rá mindig számíthatok. Nemcsak pénzügyi szempontból értette, hanem a lelki bajokra is, így is volt.

Édesapja volt országgyűlési képviselő és washingtoni nagykövet is. Vannak hasonló ambíciói?

Képviselő biztos nem leszek, de annak sincs itt az ideje, hogy nagyköveti felkérést kapjak. A honvágya miatt apám negyven évig lyukkal a szívében élt Amerikában. Az, hogy ő lehet az első demokratikusan megválasztott magyar kormány nagykövete az Egyesült Államokban, olyan büszkeséggel töltötte el, hogy egy tollvonással adta vissza az amerikai állampolgárságot. Mások a fél karjukat odaadták volna azért az útlevélért. Azért sem készülők efféle pályára, mert anno sok vitát szült. Azt vallom, hogy az üzletember foglalkozzon az üzlettel, a politikus pedig a politikával!

Zwack Izabella, Anne és Sándor

A család több szállal kötődik az USA-hoz és Olaszországhoz. Fontosnak tartja, hogy a gyermekei is próbára tegyék magukat külföldön?

Létfontosságú, hogy lássák, milyen emberek élnek a nagyvilágban, milyen különböző kultúrák, vallások, társadalmi berendezkedések vannak. Tanuljanak, dolgozzanak külföldön, bárhol, ahol akarnak, legyen az Anglia, Amerika, Olaszország vagy akár Franciaország. Biztatni és támogatni fogom őket ebben, mert aki elutasítja a nemzetközi tapasztalatszerzést, az ketrecbe zárja magát.

Élő történelem az út, amelyen járunk, de ettől még haladni kell a korral. Nem veszítjük el az identitásunkat, de technológiafejlesztés nélkül nem mennénk semmire
Fotó: Földi D. Attila / VG

Idővel vajon megoldható lesz családon belül az újabb generációváltás?

Én lennék a legboldogabb, de ugyanazok lesznek az elvárások, mint amelyek nálam voltak. Ha nem tudnak megfelelni a kritériumoknak, nincs itt a helyük csak azért, mert Zwacknak hívják őket. Ahhoz előbb le kell tenni valamit az asztalra. Ha nem megy, ugyanúgy szeretni fogom őket, de ezt nem kell erőltetni. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a húgomnak, Izabellának is van egy kisfia, ki tudja, talán épp ő tör majd hasonló babérokra.

Hogyan kapcsol ki szabadidejében?

Van egy házunk Toscanában, Firenzétől délre, amely visszatérő pont a családi nyaralások során. A horgászat is a szenvedélyem, Ausztriába járok alpesi tavakra legyezni, azaz műléggyel pisztrángot fogni. Ahogy korán reggel ott állok gumicsizmában a vízben, kitisztul a fejem, minden gond elszáll. Ennél jobb relaxációt nem tudok elképzelni, pedig elkezdtem jógázni is. De futball nélkül is nehezen képzelném el az életem. Van otthon egy szobám, tele focis relikviákkal, mezekkel, sálakkal. Ide vasárnap délután fél négytől hétig csak az jöhet be, aki szintén meccset akar nézni.

A cikk a Manager Magazin októberi számában jelent meg

(Korokon átívelő családi birodalom)

Manager Magazin – HU

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!