Nem nyugdíjasok, „angyalok” lettek

manager magazin: Sikeres startup cég felépítése után miért lettek angyalbefektetők?

Balogh Péter: Valójában nyugdíjasok szerettünk volna lenni. Amikor kiszálltam az NNG-ből, Maja is épp otthagyta a munkahelyét, csak a felmondási idő miatt másfél hónappal később, mint én. Ez idő alatt viszont elkezdtek megkeresni startupalapítók, és mire Maja is elszabadult, addigra már teljesen tele volt a naptáram találkozókkal, és végül úgy döntöttünk, kicsit később leszünk nyugdíjasok.

Balogh-Mázi Mária: Korábban dolgoztam banki informatikai rendszerekkel foglalkozó startuppal, ahonnan sikeres exitem is volt, így nem jelentett ez új közeget számomra. Az angyalbefektetői lét pedig automatikusan jött. Nem úgy történt, hogy Petya előállt az ötlettel, hanem elkezdtek megkeresni minket a startupok. Valahogy híre ment, hogy szívesen beszélgetünk velük. Péter: Az első fél évben nagyjából 150 startup alapítójával ültünk le, volt, hogy az otthonunkban fogadtuk őket, és mindig azt kerestük, kinek miben tudunk segíteni. Az elején nem is realizáltuk, hogy mit szeretnénk ezzel kezdeni, nem is munkának fogtuk fel, csak hogy inspirálódunk, és jó volt látni, milyen remek ötletek vannak. Az alapítók nagyon aktív emberek, látnak egy problémát, van egy elképzelésük, és meg akarják váltani a világot. Jó érzés közöttük lenni.

Százötven startup nagyon sok, ennyi ötlet között azért biztos akadt egy-kettő, amely annyira nem volt szuper. Hogy kezelik az ilyen helyzetet?

Péter: Szerintem sosem mondtuk senkinek, hogy ne csinálja. Inkább azt néztük, hol lehet olyan elakadás vagy vakfolt, amely miatt ez esetleg nem sikerül, vagy nehezebb lesz, és inkább ezekre próbáltuk felhívni a figyelmet. Olyan előfordult, hogy az ötlet abban a formában nem biztos, hogy megvalósítható, vagy valaki túl nagyot álmodott, vagy túlcizellálta.

Mária: Volt olyan alapító is – aki egyébként már a portfóliónk tagja –, aki először teljesen más ötlettel jött hozzánk, mint amivel most foglalkozik. Egész más ötlettel lettek sikeresek, amelybe be is fektettünk.

Péter: Minket nem is annyira az ötletek érdekelnek, hanem inkább az alapítók. Azokat keressük, akikről elhisszük, hogy nekik valahogy valami sikerülni fog. Fontos az alázat és a hozzáállás.

Az önök számára is érdekes startupból hogyan választják ki azokat, amelyekkel együtt dolgoznak? Nem lett még sértődés abból, ha nem akartak egy startuppal foglalkozni?

Péter: Szerencsére folyamatos a túljelentkezés, de mi azt keressük, akivel nagyon szeretnénk együtt dolgozni. És van, akinek azt kell mondanunk, hogy ez most nem fér bele az időnkbe. De az alapfilozófiánk az, attól, hogy valaki nem lesz a portfóliónk tagja, ha időnk engedi, szívesen beszélgetünk vele, és ahol és amiben tudunk, segítünk neki. Azt viszont nem vállaljuk, hogy ez rendszeres lesz, és az élete részévé válunk. Mindenkivel jó maradt a viszony. A portfóliónkban is előfordult már olyan cég, amelynek nem jött össze a nagy dobás, és már lehúzta a rolót, de ettől még jóban maradtunk. Ez benne van a pakliban, ettől még az alapító egy következő startupja sikeres lehet, sőt, sokat tanulhat a kudarcból. De akkor is békésen sikerült lezárni a történetet. A kudarc is lehet emberileg sikeres.

Hány cégből lett bukás?

Péter: Eddig három olyan cég van, amely biztos nem sikerült a huszonvalahány startup közül, és van még kettő, amely valószínűleg lehúzza a rolót, mindenki más él és virul, növekszik és menetel előre.

A befektetőkkel is le szoktak ülni. Velük miben tudnak együtt dolgozni?

Mária: Akikkel értékbeli egyezőségünk van, és feltételezzük, hogy ők is azt szeretnék, hogy sikeres legyen a startup áttétes érdekek nélkül, azokkal szívesen befektetünk együtt. A piacon is az látható, hogy szeretnek többen invesztálni egy projektbe, ez a jelenség nálunk sem ritka. Ugyanakkor azt is észrevettük, hogy sok szempontból kicsit különbözünk a többiektől, másra helyezzük a hangsúlyt. Ezért nincsenek nagy összebútorozások, és az önállóságunkat sem szívesen adnánk fel.

Péter: Mi viszonylag kis pénzzel szállunk be, egy Hiventureshöz vagy Széchenyi Tőkealap-kezelőhöz képest kisbefektetők vagyunk. Ők nagyobb kontrolligénnyel és dokumentációval invesztálnak, nálunk inkább a mentoráláson van a hangsúly, és sokkal közelebb állunk az alapítókhoz. Ezért is tudjuk jól kiegészíteni egymást a nagybefektetőkkel, ők pénzből adnak többet, mi tudásból. Úgy gondoljuk, a cég nem tud gyorsabban nőni, mint ahogy az alapítója tud emberként fejlődni. Próbáljuk abban is segíteni az alapítót, hogy kihozza magából a maximumot.

Hogyan változott az elmúlt években befektetői oldalról a startupok megítélése?

Péter: Szerintem sokkal komolyabban veszik a startupokat. Viszont sokkal több a tapasztalat abban, hogyan kell sok pénzzel beszállni egy buliba, mint abban, hogyan kell sok pénzzel kiszállni belőle. A jelenleg tartó második befektetési hullámból még nagyon kevés exit volt a piacon, az első hullám a Graphisoft, a LogMeIn, a Prezi, a Ustream, az NNG volt. Szerintem nagyjából még öt-hat év, mire jönnek a második hullámból az exitek, ami megint sokat lendít majd a piacon.

Mire számítanak öt-hat év múlva, mennyire lesznek sikeresek az exitek?

Péter: Én azt látom, hogy nagyon sokat fejlődött az ökoszisztéma, nagyon sok érdekes, értékes csapat van, akik most rohamtempóban fejlődnek. Az a négy-öt vállalkozás, amelyekről beszéltem, tíz év kemény munkájával jutott oda, hogy nagy cégértéket építsen. Most viszont több tucat olyan cég van, amely ekkora eredményeket érhet el. Legalább 300 nagyon jó startup létezik ma az országban, amelyekben benne van ez a potenciál.

Mária: Reméljük, hogy néhány ilyen nagy sikertörténet a mi portfóliónkból kerül majd ki. Három évvel ezelőtt azt a célt tűztük ki, hogy tíz éven belül legyen tíz olyan cég, amely összesen tízezer alkalmazottat foglalkoztat. És időarányosan jól állunk, szóval bízunk benne, hogy összejön.

Mely startupoknak jósolnak nagy jövőt?

Péter: Mindegyikben nagyon hiszünk. Amelyiket talán mégis kiemelném, mert a legelőrébb tart, az a Logiscool. Gyermekeknek oktatnak programozást, már tizenegy országban vannak jelen, idén ősszel nyitottak franchise-iskolát az Egyesült Államokban, Mexikóban és Spanyolországban. Eddig is nagyon szép exponenciális növekedési görbén voltak, és végre van egy olyan magyar franchise, amely Amerikába licenceli a tudást, és nem fordítva. De akad még jó néhány nagyon szépen növekvő startup a portfóliónkban.

Jelenleg húsz startuppal dolgoznak, és most tíz újabb céggel bővítik a portfóliót. Hogy állnak ezzel a folyamattal?

Péter: A tízből kilenc már megvan, de az utolsót a legnehezebb kiválasztani. Most kicsit szenvedek, mert az utolsó töltényt az ember nem szívesen pazarolja el. Jelentkező van, többekkel tárgyalunk, szóval valószínű, hogy a következő néhány hétben kiderül, és akkor pár évre kitesszük a megtelt táblát.

Egy piacon dolgoznak a nagy országos befektetőkkel. Velük milyen a kapcsolatuk?

Péter: Szerintem picik vagyunk ahhoz, hogy nagy országos dolgokban részt vehessünk, ezért viszonylag távolságtartó a viszonyunk. De például a Hiventuresszel jó a kapcsolatunk, szoktunk beszélgetni. Azt látom, hogy pénzből most már rengeteg van a piacon, nem az hiányzik. Tapasztalatból valamivel kevesebb, de már az is gyűlik. Egyre jobban működnek az állami befektetők, és ez húzza magával a piacot. A Hiventures az egyetlen, amely már a legelső lépést meg tudja finanszírozni. Ezt piaci alapon nem is lehet, akkora a bukás esélye, de hatalmas szolgálatot tesznek ezzel a piacnak. Több száz alapító kap esélyt általuk az első tapasztalatok megszerzésére.

Nem merült még fel, hogy szervezetté alakuljanak?

Péter: Még nem szívesen fektetnénk be más pénzét, mivel még mi sem tudjuk a nagy igazságot, és a rengeteg adminisztrációt is szeretnénk megspórolni. Rugalmasak és a magunk urai akarunk maradni. Ugyanakkor azt is látom, hogy érik egy igény erre a piacon, de még nem tudjuk, hogy ebben hogyan tudunk, vagy egyáltalán akarunk-e részt venni. Most két évre tele lesz a kezünk, de utána nem tudjuk még hogyan lesz.

Péter: Úgyis beránt majd valami, a múltkor sem jött össze, hogy nyugdíjba menjünk. Most várjuk, hogy felnőjenek a portfóliónkban lévő startupok, kevesebbet kelljen figyelni rájuk, és legyen egy olyan időszak, amikor ha akarunk, külföldön is csináljunk valamit. De mire oda jutunk, valószínűleg lesz valami új saját projekt is. Egyelőre csak hobbijaim vannak, de megfigyelhető az a tendencia az életemben, hogy mindig a hobbimból nőtt ki az üzlet. Nagyon sok új izgalmas terület van. Ezek közül az, ami engem talán a legjobban vonz, az az okosotthon és a környéke, az IoT, amikor minden kapcsolódik mindennel, ez most nagyon a szívem csücske. De nem tudom igazán, mert rengeteg izgalmas téma van, tele vagyok ötletekkel és tettvággyal, szóval idővel beérik majd, hogy valamibe újra beleugrom, hogy csak egy dolgot csinálok.

Közben azon is gondolkodunk, hogy előbb-utóbb érdemes lenne a külföldet is kipróbálni, vajon a nemzetközi startup-ökoszisztémában van-e helyünk. Létezik-e, hogy itthon elérünk valamit, és erre építsünk tovább más országokban. Még nem tudjuk, végül melyik irányt választjuk, de tervekből és ötletekből továbbra sincs hiány.

A cikk a Manager Magazin novemberi számában jelent meg

(Nem nyugdíjasok, „angyalok” lettek)

Manager Magazin – HU