Manager Magazin: Egy korsó vagy két pohár?
Békefi Gábor: Nyáron, amikor meleg van, jöhet a korsó, de társaságban egyébként a kulturált sörfogyasztás híveként inkább a poharat választom: kevesebbet iszom, de azt kiélvezem.
Inkább üveges vagy dobozos?
Nem csomagolást fogyasztok, hanem szituációtól függően választok. Például egy bringázás után jólesik egy Radler dobozból, vendéglátóhelyen viszont elsősorban a csapolt söröket keresem.
Ha benéznénk a hűtőjébe, találnánk benne sört?
Legfeljebb egy doboz Kőbányait, ami a hétvégi grillezésről maradt, de hét közben egyébként nincs a hűtőmben alkohol, mert sokat sportolok, próbálok kiegyensúlyozott életet élni.
Fotó: Vémi Zoltán
Lager vagy ale, avagy az alsó vagy felső erjesztésű sörök állnak önhöz közelebb?
Éppen a széles választék miatt szeretem a söröket. Alapvetően lagerfogyasztó vagyok, de élvezettel próbálom ki az utóbbi időben idehaza is egyre nagyobb nyilvánosságot kapó ale típusú söröket.
Valóban söripari forradalom zajlik ma hazánkban, vagy csak a korábbi évek, évtizedek elmaradt fejlesztéseit pótolja az ágazat?
Az elmúlt évekig tízből legalább „kilenc és fél” hagyományos sör volt a piacon, a forradalomnál kevésbé konfrontatív megfogalmazással élve, úgy látom, a fogyasztók igényei változnak, amihez a söripar asszisztál. A bővülő választék mindenkinek jó, a fogyasztóknak és a piaci szereplőknek egyaránt.
Hol látja Magyarország helyét Európa söripari térképén?
A kontinentális átlagnál a magyarok kevesebbet fogyasztanak, így mennyiségi szempontból még van hova fejlődni. A választékot tekintve nyilván nem hasonlíthatjuk magunkat olyan nagy hagyományú sörös nemzetekhez, mint amilyenek a belgák vagy az angolok, de közép-európai összevetésben jól állunk.
Szabad kezet kaptak
Mennyire elégedett a Dreher eredményeivel, működésével a tulajdonos, a japán Asahi?
Gondolkodásmódban és pénzügyileg is előrébb jár ma a Dreher, mint 2017 áprilisában, amikor lezárult az akvizíció a SABMiller és az Asahi között. Bár rendszeresen látunk vendégül tokiói kollégákat, inkább csak megfigyelnek, mert a termékinnovációk terén éppúgy szabad kezet kapunk, mint a fogyasztói kommunikációban, sokkal inkább az európai menedzsmenttel intenzív a kapcsolatunk. A Dreher ellátási rendszere azzal együtt is az önellátásra, tehát a magyar piac kereteire szabott, hogy az árbevétel tizedét a szlovákiai és a romániai társvállalat számára főzött sör teszi ki, a gyártási kapacitásunk ugyanis mindezt lehetővé teszi.
A vezérigazgatói kinevezésekor milyen állapotban vette át a vállalatot?
Mielőtt idejöttem, leülhettem a regionális vezetővel beszélgetni, és kiderült, hogy hasonlóan látjuk a Dreher Sörgyárak helyzetét és jövőképét, ezek után 2017 októberében engem bíztak meg a feladattal. Azóta a stratégiánknak megfelelően haladunk a minőségi sörök irányába, egyre erősebbek a pozícióink a prémium- és szuperprémium-szegmensben, választékban utolértük a konkurenciát. De közben a portfóliónk alappilléreit is megváltoztattuk, így például az alapsörünk kukoricagríz hozzáadása nélkül, árpamalátából készül.
Meddig tarthat még a prémium kategória erősödése?
Amíg fenntartható növekedés jellemzi a magyar gazdaságot, a bérkiáramlás pedig meghaladja az mértékét, addig a prémium sörmárkák növekedési lehetősége is adott. Más kérdés, hogy a felső kategória meddig bővülhet két számjegyű mértékben, a fák ugyanis nem nőnek az égig. Amint lefékez a gazdaság, a söriparban érezhető kedvező hatások is halványulnak, erre fel kell készülni. De a prémium sörök mellett az ízesített alkoholmentes termékeknél is számos olyan lehetőség van, amelyet a sörgyárak egyelőre nem használtak ki.
Már nagyüzemi vörös sör is van a piacon. Milyen irányt vehet a termékfejlesztés a következő két-három évben?
A red ale-re kapott kedvező visszajelzések azt tükrözik, hogy bátrabbnak kell lennünk, jobban is eltávolodhatunk a hagyományos sörök hétköznapi íz világától. Éppen ezért pezsdítette fel a kézműves főzdék megjelenése az egész söripart: a verseny mindenkinek jó, mert ötletelésre, gondolkodásra késztet. A kicsik új perspektívát nyitottak, a nagyok pedig az érdeklődést látva arra törekednek, hogy szélesebb fogyasztói rétegek számára, kedvezőbb áron is elérhetővé tegyék mindezt. Üzemmérettől függetlenül egymásra vagyunk utalva, ha fel- és elismerjük egymás érdemeit, gyümölcsöző lehet az együttműködés.
Digitalizált belső folyamatok
Speciális terület a söripar, feltételezhetően akkor sem álltak sorban Kőbánya alsóig az álláskeresők, amikor nem volt ekkora munkaerőhiány. Nagy a baj?
Bár ma már gyorsabban váltanak az emberek, a Dreher Sörgyárak jó hírneve miatt a versenyszféra átlagánál kisebb gondot jelent a munkaerő-ellátottság. Ennek ellenére targoncavezetőt, villanyszerelőt, gépkezelőt nem könnyű találni. Jelzésértékű, hogy a sörgyárral szemközti szakközépiskolában négy-öt éve még 30-32 sörfőzőszakmunkás végzett, ma viszont már 15 tanuló sincs egy évfolyamon.
A digitalizáció mely folyamatoknál kaphat fontosabb szerepet?
A munkaerő emelkedő költsége sokszor odavezet, hogy jobban megéri automatizált gépsort beszerezni, mint a létszámot bővíteni. Emellett ha nem is látványosan, de több digitális megoldás és a mesterséges intelligencia is bekúszik a sörgyárak életébe. Az értékesítésben az adminisztráció jelentős része digitalizált, csak akkor vetünk bármit papírra, ha feltétlenül muszáj, a közeljövőben pedig egy komolyabb IT-fejlesztést is végrehajtunk.
Az alapanyagaink 85 százaléka magyar forrásból származik, ha megfelel a mennyiség, a minőség és az ár, akkor a hazai beszerzést részesítjük előnyben, hiszen költségelőnyt jelent a szállításban, rugalmasságot a termelésben. Malátagyár most is van, mások próbálkoznak a komlótermesztés meghonosításával, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a komló számára az itteni éghajlat a legmegfelelőbb, nem véletlen, hogy tőlünk északabbra vannak a tradicionális termelők. Üveggyár létesítéséhez pedig a magyar söripar túl kicsi felvevőpiac, ez ott releváns, ahol a környező országok nélkül is jóval nagyobb a belpiac.
Van-e érzékelhető sörturizmus?
Rendszeresek a vezetett múzeum- és üzemlátogatások, emellett sörvacsorákat és sörfesztivált is szervezünk a gyár területén, de mindez még nincs keretbe foglalva. Az a célunk, hogy megteremtsük azt a környezetet, amelyben méltó módon mutathatjuk meg a 165 éves hagyományainkat.
Ha péntek, akkor országjárás
Mi a menedzseri ars poeticája?
Csapatjátékos vagyok, olyan kollégákat keresek, akik hasonló felfogásúak. Képes vagyok tanulni, elemezni az adott helyzetet, és abból úgy továbblépni, hogy valami jobbat hozzunk létre. Olyan közegben tudok hatékonyan dolgozni, ahol a munkatársak is nyitottak a reflexiókra. Emberközpontú vezetési stílust képviselek, maga az ember a fontos, nem a nyers szakmai tudás. Így sokoldalúbb kapcsolat jöhet létre, mint ha csak a funkcionális terület gazdájaként tekintek az egyénre, akinek a vezetője vagyok. Gyakran mondom, hogy fejétől bűzlik a hal, nagyban függ a vezetői magatartástól, példamutatástól, hogy az egész vállalat hogyan működik. A targoncással és a hordófejtővel ugyanúgy alakítom ki a kapcsolatom, mint a pénzügyi igazgatóval.
Hogy épül fel egy átlagos munkahete? Hány órát dolgozik naponta?
Az öt munkanapból négyet irodai megbeszélésekkel vagy a városban különféle rendezvényeken töltök, a péntek pedig a piaclátogatásé, ekkor járom az országot, az értékesítési szervezet dolgozóival találkozom Soprontól Szegedig, Debrecentől Zalaegerszegig. Ilyenkor beülök az autóba az üzletkötő vagy a területi vezető mellé, és végigkövetem a napját, a saját szememmel látom, mi történik. Nem feltétlenül az a jó vezető, aki 14-16 órát dolgozik egy nap, eltérő intenzitású időszakok váltakoznak, de átlagosan 9-11 órát mondanék. Törekszem arra, hogy ne dolgozzam a hétvégén, de a telefonjáról óhatatlanul is ír néhány e-mailt az ember. Hét közben viszont előfordul, hogy hamarabb elhagyom az irodát, hogy a délután második felét a családommal tölthessem, és aztán este dolgozom még otthonról másfél-két órát.
Hogyan töltődik fel leginkább, mit csinál a szabadidejében?
Heti öt-hatszor sportolok, a fallabda, a konditerem és a futás egész éves tevékenység, emellett télen a sítúrázás és a sífutás a kedvencem, nyaranta pedig rengeteget kerékpározom, főként a Budai-hegységben, illetve a Pilisben. Tavaly ráadásul a család biztatására egy menhelyről befogadott kutya tulajdonosa lettem, vele is sokat foglalkozom. Kulturális rendezvényekre is eljárok, anno hat évig csellóztam, ennek ellenére nem csak a klasszikus zene köt le, könnyűzenei koncerteken is felbukkanok. Van két felnőtt lányom, akik Londonban, illetve Barcelonában élnek, amikor csak tehetem, meglátogatom őket.
A cikk a Manager Magazin júniusi számában jelent meg
(Újragondolt jövőkép)
